Kiadó: SEASON OF MIST / Írta: MILÁN PÉTER / 7

Ambivalens jelenség a 2018-ban alakult kaliforniai (San Francisco) Nite, amit részben már a „blackened heavy metal” titulus előre jelez. Adott egy kimondottan jó zenekar lendületes heavy metallal, amit aztán egy fahangú énekes szépen tönkretesz. A death metalból „kiheavymetalosodó” csapatok, mint a Tribulation vagy a Slægt, jól megoldották a problémát, az ének követni tudta a zenét, azonban a Nite esetében a zene és az ének között nagyon erős a minőségi differencia.

A Darkness Silence Mirror Flame és a Voices Of The Kronian Moon után a Cult Of The Serpent Sun a kvartett harmadik albuma. Emlékeim szerint a zenét illetően az előző kettő sem volt rossz, s dalszerzésileg meglepően jónak találom az új lemezt. Nem egy túlbonyolított zene ez, nem is kell annak lennie, azonban a négyes jól megragadta a heavy metal lényegét, amennyiben Van Labrakis gitáros/énekes, valamint Scott Hoffman gitáros remekül eltalált, néha egészen kitűnő riffeket penget, a ritmusszekció (Patrick Crawford – dob, Avinash Mittur – basszusgitár) erőteljes, húzós játéka pedig jóleső bólogatásra készteti a hallgatót. Az összkép, a hangzás, a nagyon ízes díszítések, szólók mutatják, hogy a csapatnak van érzéke a metalhoz: visszanyúl a gyökerekhez, de abból saját palántákat nevel.

The Mystic címmel egy rettentően hangulatos főtémával rendelkező epikus tételt hallhatunk, az ezt követő The Last Blade pedig egy dinamikus heavy-dal, ami egyszerre idézi a ’80-as éveket és süt belőle, hogy kortárs fémfejekből pattant ki az izzó szikra. A Judas Priest, a Saxon, az Iron Maiden éppúgy ott van a játékosok kezében, mint az epikus Savatage, s mindez csipetnyi progresszív rockos beütést is hordoz. Ám most jön a gond: ritkán mondok ilyet, de a Nite-nak be kellene vennie egy énekest, ugyanis Labrakis száraz, fűrészporízű hangja borzalmas. Sem karaktere, sem ereje nincs, normális énektémákról végképp ne is álmodozzunk. Pedig ez a zene ordít egy jó énekes után. Labrakis fojtott mormogásai legfeljebb kísérik a zenét, ráhelyeznek egy extra zajréteget, bár inkább elvesznek belőle. Kár, mert megszólal a Carry On, s a parázs témák, riffek, dallamok a heavy metal legjobb pillanatait idézik. Csak belehorkol a frontember…

A zene vitán felül megér egy erős nyolcast, azonban az ének miatt egy pontot le kellett vonnom. Mindazonáltal a rendkívül élvezetes gitárjáték és az erős dalszerzés okán érdemes hallgatni a Nite albumát.