Ahhoz képest, hogy Night in Gales-ék lassan három évtizede ott vannak a melo-death metal mezőnyében, és nem is akármilyen színvonalon gyártják le hanghordozóikat, valahogy sosem sikerült úgy a reflektorfénybe kerülniük, mint mondjuk a svéd pályatársaiknak. Talán éppen azért, mert ők nem svédek… Pedig ha az ember berak egy Night in Gales-lemezt, tuti nem éri csalódás. Különösen érvényes ez a Dan Swanövel készült korongokra, amelyekből az új évezredben szerencsére találni néhányat.
Természetesen a The Black Stream is a svéd stúdióistennel készült, és azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent a hangzásról. A göteborgi… akarom mondani, a voerdei zenekar stílusjegyeihez, dallamaihoz most is tökéletesen passzol a „swanöi”, letisztult megszólalás. Ami pedig a dalokat illeti, azok most is kellő fogóssággal, változatossággal és itt-ott kiemelkedő fifikássággal rendelkeznek. És ha valaki megszokott módon kötne bele Christian Müller Tomas Lindbergre hajazó vokalizálásába, most inkább ne tegye! A Night in Gales frontembere ugyanis talán most nyújtja a legváltozatosabb produkciót pályafutása során, amely szinte már csak nyomokban emlékeztet az At the Gates legendájának orgánumára.
Ez egy olyan album, amelyről képtelenség dalokat kiemelni. De ha egyet mégis ki kellene, akkor az a Transition to Doom lenne. A fogós melódiával ellátott alapját napok óta nem tudom kiverni a fejemből. Ez tehát egy újabb remek NIG-Swanö koprodukció, „bónuszként” újfent a jól ismert Costin Chioreanu borítójával ellátva.
