Kőhalmi Leventét jó rég még a kazincbarcikai H.I.V. Positive énekes-gitárosaként ismertem meg. A helyi hagyományoknak (Bedlam) megfelelően technikus thrash metal felől indult a pályája, de már azzal a csapattal is egyre kísérletezőbb lett a muzsikája, ahogy aztán az Another Side és Attic Poetica nevű formációkkal is. A New Asylum néven futó újabb projectben is felismerhető Levi stílusa, még ha itt a metal már csak ritkásan használt elem is.
A Compass című, közel 20 perces EP egyetlen szerzemény, mely valamelyest azért szakaszokra oszlik, ill. vannak benne visszatérő témák. Dobok és szinti kezdik baljós hangulattal a dalt, majd bejön Levi enyhén gótos, komor éneke. A sokáig ismételt, minimál dallam, az aláfestő effektek közepette lassan kibomlik néhány, erősen a ’80-as évek szintetizátor zenéit idéző téma is. Úgy 4 percnél jön egy erősebb váltás, de nem távolodunk el nagyon a Depeche Mode / gothic new wave vonaltól, csak jön hozzá több helyen is olyan, space-es gitárjáték, melyről így, ebben a formában nekem leginkább a Psychotic Waltz (ill. főleg a DarkStar, Dan Rock gitáros szólóprojectje) jut eszembe. Nyilván aki nálam járatosabb ezekben a dark electro zenékben, annak más fog.
A Compass lassan váltakozik, de végig megvan egy minden mást felülíró, rendkívül erős hangulata. Éjjeli zene, olyan, amit órákon át lehet hallgatni, úgy visz magával, de a szinte New Age-be hajló levezetése meg is békíti az embert.
Mert minden szépsége mellett szinte végig vannak disszonáns, baljós, sötét momentumai ennek a zenefolyamnak, illőn a komor szöveghez. Levente ugyan nem intéz frontális támadást a rendszer ellen, amelyben élünk, de ha képes vagy a napi hírek mögé nézni, és felfedezni az irányvonalakat, akkor a Compass szövegét is érteni fogod – és barátként üdvözlöd majd.
