Kiadó: NORDVIS PRODUKTION / Írta: MILÁN PÉTER / 8

A Nyugat-Virginiából származó Nechochwen-duó húszéves fennáállása során a helyi és ősi amerikai, vagyis indián kultúrák nyomába szegődött, és a zene nyelvére fordítja le azt a sokszor ma már sajnos láthatatlan hagyományt, amelyet sikerült lerombolnia a tévúton haladó modern embernek. Egy-egy ehhez hasonló underground lemez nyilvánvalóan nem lehet képes arra, hogy helyreállítsa azt, ami végérvényesen elromlani látszik, azonban néhány fogékony lélek számára megmutathatja, hogy ami örök, az lehet, hogy a kedvezőtlen idők okán nem tud érvényesülni, azonban eltűnni soha nem tűnhet el – pont azért, mert örök.

A Nechochwen „eredetileg” metalzenekar, melyben a Nechochwen nevet viselő énekes/multihangszeres, valamint Pohonasin bőgős/dobos a zenei hagyományszálakat elegyíti a metal elemi erejével, de soha nem ódzkodnak attól, hogy finomabb, akusztikus húrokat pendítsenek meg. A spelewithiipi című ötödik album teljes egészében akusztikus anyag, egy nem túlhangszerelt, inkább szellős és világos, áttetsző mű, ahol az akusztikus gitár megkapó dallamait néhány további hangszer esetenkénti játéka teszi teljessé.

Az érdekesen csengő kifejezés, a spelewithiipi emlékező folyókról mesél, rég az örök harcmezőket járó, egykor büszke és nemes népekről, csodás hagyományról, melynek rítusai átszőtték az élet minden területét; beszél az átszellemített természetről, amely mint templom szentélyül szolgált a vele szimbiózisban élő ember számára. Ha lehajolunk és fülünket a kövekre tapasztjuk, még ma is halljuk a hangjukat, az ősi istenek szavát, amelyek újra szólnak hozzánk, mihelyt megnyílik a szív és a lélek.

Szépek, egyben gondolat- és érzésfolyamok megnyitói e félórás album dalai, melyek között különféle hangulatúakat találunk, akár olyanokat, amelyekre a „kísérletező kedvű” jelzőt is rátehetjük. A sorok között számos forrásból táplálkozó zenészeket hallhatunk, Nechochwen biztosan sok zenei irányzatnak, forrásnak tudója, érzékeny, finom játéka olyan művészt sejtet, akinek a bensőjében csendül fel a dal, s ezt a belső hangot szólaltatja meg gitárjával.

Sajnos az élő hagyomány ma már meglehetősen kevés formában képes létezni, s ezen formák egyike a zene, s addig örvendezhetünk, amíg legalább ez a csatorna megvan nekünk. A Nechochwen elfeledettnek tűnő értékek eleven megszólaltatója.

–

(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)