Nem minden black metal zenekar kíván együtt futni a korszellemmel, így a 2019-ben Nürnbergben útnak indult Nebran, egész pontosan a mögötte álló egyetlen személy, A/M sem öleli keblére a kortárs BM-hangzásokat. A megalakulás évében született egy demó, tavaly egy split a Bite The Hand közreműködésével, de a voltaképpeni bemutatkozás az …Of Long Forgotten Times albummal történt meg ez év júniusában.
Aki meghallgatja a kilenc számot tartalmazó lemezt, konstatálhatja, hogy sem a hangzás, sem a zeneanyag nem követi a kurrens trendeket, sokkal inkább a ’90-es évek világában érzi jól magát. A lemezborító, az alkotóról közzétett néhány fotó, és a számcímek is a ’90-es évek közepének pogány, természetközeli, anti-urbánus, mizantróp vonalát idézik. Az Introduction után felcsendülő zene pedig kétségtelenné teszi mindezt.
Nyers, „autentikus”, helyenként kissé recsegős hangzás ez, ami természetesebbnek hat sok mai produkciónál, mindenesetre van egy „meleg” tónusa, ami szintén a ’90-es évek világára utal. A zene pedig egyértelműen. Burzum, korai Satyricon, Isvind, korai Darkthrone, korai Ancient az irányadó, vagyis a norvég vonal annak egyenes, tűzből született, ifjonti hevülettel átitatott valójában. E világot a nyers black metal-tételek mellett még azzal is megidézi a Nebran, hogy minimál-ambient tételeket is a számok közé tett – hogy az elköteleződés egy pillanatra se legyen kérdés.
Természetesen az ős-károgás, az erdei vadak hangja, az elementáris erők invokátora is jelen van, hogy az erdők vándorának zenéjéből semmi se hiányozzon. Nekem ugyan hiányzik néhány erősebb ötlet, de nagy vonalakban korrekt bemutatkozás.
