Kiadó: Reaper Entertainment / Írta: Szénégető Richárd / 9
És itt van, újra, hetedszerre is a Motorjesus! Chris „Howling” Birx és szabadcsapata már megint a világra szabadítanak egy nagylemeznyi dalt és milyen jól teszik! Na kérem, ők az a csapat, akiket az első lemeztől bírok, nem akarom fejtegetni, csak élvezni a tökös, dögös, széles terpeszes metal & rollt!
A Streets of Fire pontosan ott folytatja, ahol a 2021-es Hellbreaker abbahagyta. És míg a legtöbbször nyígok, hogy valami biztonsági játék, vannak csapatok, ahol pont ez a kiszámíthatóság adja azt az ízt, amiért tényleg lehet szeretni őket. (Lásd még AC/DC, Airbourne, stb.) A korrekten, de nem sterilen megdörrenő lemez tizenhárom dala nem árul zsákbamacskát, ez pontosan az az arcbamászó, mocskos metalba hajló rock and roll, amiért mondjuk Lemmyéket is szerettük, csak Howling süvöltős éneke nem reszel annyira, mint Mr. Kilmisteré, természetesen. És annyira imádom, hogy ez a zsigeri, nyegle telibeszarom feeling totál őszinte és nem valami rossz póz, hogy ez kapásból dob a lemezen egy jó nagyot.
Az a helyzet, hogy nem akarom végigelemezni a dalokat, mert ha valamit, hát ezt a lemezt, de úgy eleve ezt a bandát nem kell, de pár tételt muszáj kiemeljek. A címadó szerintem egy orbitálisan nagy sláger, bivaly refrénnel, a They Don’t Die olyan, mintha Rudán Joe énekelne Motörheadet, a Return to the Badlandsnek van egy tipikusan a világvégébe száguldós hangulata, a Somewhere From Beyond meg totál helyzetbe rak már az elején és el sem akar ereszteni. És tudjátok, mi a durva? Ez még csak a lemez első fele! Az pedig még durvább, hogy a második felére sem fáradnak meg derék német barátaink, hanem hozzák ezt a minőséget és tempót egészen a lemez végéig. Hetedszerre is! Nem tudom, mi van a vízben (haha), ott Mönchengladbachban, de szerintem kezdjék el palackozni és importálni a világ nagy részére, máris kevésbé lesz bajban a rock and roll!
Nem is süketelek itt tovább, ha kell egy kis tesztoszterontól fűtött party metal, megtaláltad! Biztos vagyok benne, hogy ez a lemez ott lesz az év végi listámon, két country között, természetesen, mert egyszerűen képtelen vagyok megunni! Sok ilyen minőségű lemez kellene, mert nagyon ráférne a zeneiparra!
–
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)
„Én erre a lemezre simán adok egy kilencest, sőt, megy is az aktuális autóban hallgatós albumok közé! Ha nagyon meg kellene magyaráznom a Streets of Fire-t, azt mondanám, végre egy európai kiadvány, amin egy zenekar úgy tolja izomból a tempós rock’n’rollt, metalt vagy bármit, hogy közben azt érzed, a falon is simán átmész, ha éppen arra lenne szükség (de ha nem, akkor is)! Imádom!”
– Pintér Miklós / 9
„Tipikusan olyan banda a Motorjesus, ami kapcsán szégyenkezem, hogy nem hallgatom többet. Őrületes fílinget hoz a társaság, és a borító is csúcs, már megint!”
– Gáti Viktor / 8
„Nagyon rég ismerem ezt a német csapatot. Mára megkopott, kifényesedett a muzsikájukban az az csiszolatlan, mocskos valami amit nagyon bírtam bennük, inkább slágeres, hard rockos ízekkel nyomják már a stoneres, enyhén délies hatású, alapvetően Motörhead eredetű zenéjüket. Viszont ezt is jól csinálják!”
– Kánya Ferenc / 8
„Az ázsiai kajafutárok járdákon való ámokfutása kapcsán találó a felkiáltás: „Motor! Jézus!” Még szerencse, hogy a német hard rockerek messze nem ámokfutást rendeznek az új lemezükön. Sőt, mi több, nagyon is jól bánnak a sebességgel (is…), változatos dalokat leszállítva a műfaj kedvelői számára.”
– Zubor Olly / 8
„Fura, de az egyik pillanatban azt éreztem, hogy „hű, de jó”, aztán a következő pillanatban meg, hogy „Jézusom, de gagyi!” Sok Iron Maiden keveredik egyfajta német rock’n’roll szemlélettel. A refréneket szerencsére nagyon érzik. És van lendület abban, amit csinálnak. Nem ma kezdték, de még nem fáradtak el.”
– Cselőtei László / 7
„Totál magával ragadó hangulat, feelinges rock and roll, rengeteg ismerős megoldással, és egyértelmű hatásokkal az Iron Maidentől a karcosabb Scorpions-ig terjedő palettáról. Motoros fesztiválokra, házibulikba, sötét, lepukkant klubokba egyaránt illő zene ez.”
– Gyuricza Ferenc / 7
„Nincs ebben a zenében semmi rendkívüli vagy új, egyszerűen csak jó hallgatni.”
– Kiss Gábor / 7
„Elsőre megesküdtem volna, hogy svéd banda a Motorjesus, de nem – németek. Egyebekben meg amolyan karcos-varacskos rock’n’roller hozzáállással tolják – és vadítják meg – a klasszikus metal alapú nótáikat. Kicsit a sajnos már inaktív Chrome Division ugrik be róluk. Világmegváltásról nem beszélhetünk, de tény, hogy van bennük kraft.”
– Schmidt Péter / 7
„Mindig úgy voltam ezzel a bandával, hogy bár kicsit híján van a saját karakternek, alapvetően korrekt, amit tolnak, és ez most sincs másként.”
– Uzseka Norbert / 7
