Az első Monsters Of Rock fesztivált kereken 40 éve, 1980. augusztus 16-án rendezték a Castle Donington melletti versenypályán, mégpedig a következő fellépőkkel: Rainbow, Judas Priest, Scorpions, April Wine, Saxon, Riot, Touch.

A brit Hammer vendégbloggere, Al King így emlékezett vissza a 30 évvel ezelőtti bulira:

„1980-at írunk. A Brit Heavy Metal Új Hulláma átsöpört a nemzeten, második élethez juttatva jó néhány öregebb bandát. 15 vagyok, egy metal mániákus East Midlands-ből, és nézd csak, kik jönnek fellépni egy közeli új fesztiválra, Nottingham mellé! Rainbow, Priest, Scorpions és Saxon… négyen is az akkori nagy kedvenceim közül! Beszarás! Jegyek megvéve, logisztika megoldva, szülők autókkal felsorakoztatva. Vár az első fesztiválos élményem!”

„Akkor még Monsters Of Rock volt a név, ami aztán Donington lett, a kétezres évektől meg Download. Ma már 3 napos a buli, tele tervezéssel, de akkor még csak egy napos súlyos piálásról volt szó, és minden bandát megnézhettél közben. Válaszd ki a helyed, védelmezd meg, onnan el ne moccanj. A klotyó-helyzet gyenge volt, a domb alján a nagy gödör szépen meg is telt vizelettel meg ürülékkel. Nem léteztek még szabályok az italbehozatallal kapcsolatban sem, így a Hell’s Angels tagok összezúzták a sörösdobozt, és kiélesített peremmel frizbiként hajigálták a tömegbe. Szép.

(Hivatalos tájékoztatók szerint 30 ezren voltak, bár egyes forások 60-70 ezres tömegről beszéltek, de ez nyilván túlzás. A Down To Earth turnét ezzel a bulival záró Rainbow nem vonzott azért akkora tömegeket, mint mondjuk a Led Zeppelin, akik kedvéért akér 100 ezren is összejöttek. A fesztivált megelőző napokban sokat esett, így a sár adott volt, bár aznap Esőisten megkímélte a rockereket. Az átszerelési szünetekben Neal Kaye nyomatta a zenét, aki abban az évben az Iron Maiden turnén is DJ-skedett.)

Fotó: Stuart Alexander

A bandák viszont hozták, amit kellett. Az amerikai Touch bőgőse lenyelt egy darazsat. A Riot vakítóan játszott.

A kanadai April Wine egy óriási dobszólót is produkált, majd az I Like To Rock végén előkapták a Satisfactiont és a Day Trippert.

A Saxon épp a 747 (Strangers In The Night)-ot nyomta, amikor elhúzott az égen egy jet (a helyszín az E Mids reptér mellett van), mi meg közben gajdoltunk. Később Biffék megírták az And The Bands Playd On nótát a fesztivál tiszteletére.

A Scorpions összehozta a híres humán piramist és ontotta a sikerdalokat.

A Priest Metal Istenekként szaggatott, a British Steel album anyagát is felvillantva, Rob Halford meg a Harley-ján mocizott be a Hell Bent For Leather alatt.

De azért ez a nap Mr. Blackmore-é volt és társaié. Megvárták, míg leszáll az este, és jól tették. Az Eyes Of The World felvezetője már szólt, de a banda még nem lépett színpadra. A Mars, The Bringer Of War-on alapuló téma épp addig építkezett, amíg el nem kezdődött a nóta és elő nem került a csapat.

Cozy Powell (ő itt játszott utoljára a Rainbow-val) négyszer odavert a cinnek, beszámolás gyanánt, és BUMM!, máris jött a leghangosabb, legvakítóbb színpadi robbanás, amit csak volt alkalmam megtapasztalni. Az emberek szó szerint hátrahőköltek, én pedig egy zöld pacára emlékszem,amit aztán még percekig láttam a szemeim előtt… ennyire komoly fényforrást jelentett a magnéziumos fehér villanás.


Az All Night Long és Since You’ve Been Gone jellegű nagy sikereket természetesen eljátszották, de a hardcore rajongó számára a többi klasszikus nóta volt a lényeg, különösen a Stargazer (aminek Graham Bonnet kissé elrontotta a szövegét).

A koncert után hatalmas tűzijáték jött, de olyan, amilyet még sosem láttunk(manapság persze már szokványos ez is), és persze a végtelenségig tartott, mire kijutottunk a helyszínről.

Egy cimbora apja jött értünk. Annyira éhesek és szomjasak voltunk, mivel megettünk, megittunk mindent, és a pénzünk is elfogyott, hogy becsődültünk az első benzinkútra. A cimpora apja fizetett, mi meg annyi kólát megittunk és annyi kaját magunkba tömtünk, amennyi csak emberileg lehetséges volt. Ma is megvan a pólóm és a fesztiválos programfüzetem, valamint az a szuvenír-bakelit, amit nem sokkal később dobtak piacra. Ezt kapjátok ki!”

Fotók: Allan Perry

RAINBOW – All Night Long (Monsters Of Rock, 1980)