A Moisson Livide egy érdekes formáció, amely a Boisson Divine nevű folk metal zenekar egy tagja (Darkagnan), egész pontosan énekes/gitáros/bőgőse révén született Philippe Etcheblast dobos segítségével. Egyébként a Boisson Divine 2020-as La Halha albumát magam is ismerem. A Moisson Livide valamelyest más vizeken evez.

A Sent Empéri Gascon debütalbum egy ritkán hallható, fülbemászó akusztikus dallammal indul, majd ez a téma folytatódik villanygitárral is. Rendkívül intenzív black metal veszi kezdetét, s a gyorsaság, a kvázi agresszív él, a kerregések ellenére azt kell mondanom, bármily’ furcsán hangozzék is, hogy már-már vidám és felszabadult ez a zene, ami a black metal-kontextust tekintve meglehetősen szokatlan. Azonban Darkagnan ultra-dallamos tremolókat játszik, mely megközelítés eleve jellemző a francia black metal egy bizonyos vonulatára (Aorlhac, Véhémence, Darkenhöld stb.). A blackes károgásokat nagyban ellensúlyozzák a valósággal tobzódó dallamok. Nem beszélve a lelkesítő kórusokról és a népi hangszerek alkalmazásáról.

Darkagnan jól megtalálta az egyensúlyt a metal és a folkos elemek bevetése között, de a mérleg nyelve egyértelműen az előbb felé billen ki, ugyanis a Sent Empéri Gascon teljes egészében (black) metal zene. Nem fekete, annak „gonosz” értelmében, azonban a gitártémák, a pengetési technikák, és az összhangulat ebbe az irányba mutat. Igaz, annak inkább a mámoros, mellkast szétfeszítő lelkesültsége felé tendál. A számok hosszúak, Darkagnan tehetséges komponista, jó készségre utal, hogy ennyi remek témát tudott írni, vagy éppen a népdalkincsből felhasználni e szerzemények összeállításához.

A népzenében nem merülnek ki a hatások, ugyanis a címadó tétel közepén felcsendül egy katonadal melódiája, peregnek a dobok, mintha csatába szólítana a zenekar, majd kisvártatva folytatódik a metalozás. Úgy tűnik, itt minden megtörténhet, azonban ha e leírásból nem is feltétlenül leszűrhető, a Moisson Livide albuma nem egy értelmetlen káosz, hanem élvezetes zene. Rám jó benyomást tett.