A Metallica dobosa, Lars Ulrich a Classic Rocknak mesélt arról, hogy miben is különbözött Lemmy és a Motörhead a többi akkori bandától.

„Volt egy őszinteség a Motörheadben, és ez annyira kib…ott nyilvánvaló volt. Én és a generációm srácai szerettük a Led Zeppelint, szerettük a KISS-t, egy csomó különféle bandát, de ők nem hétköznapi figurák voltak, a KISS esetében meg olyan volt az egész, mintha valami képregényből léptek volna elő.

A Motörhead tagjai viszont akár a szomszédjaid is lehettek volna, vagy pár srác a kocsmából. A Motörheadék a barátaink voltak. A Motörhead az volt, akik mi magunk is voltunk…

…Attól is más volt a Motörhead, hogy ők egyesíteni tudták a különféle színterek embereit. 1980 táján ezek a skatulyák sokkal komolyabbak voltak, mint manapság, jóval nagyobb volt a szegregáció a zenei világban. Ha mondjuk heavy metalos voltál, az együtt járt egy bizonyos külsővel, egyfajta egyenruhával. És ez ment a punkoknál is, vagy épp az alternatív kölyköknél, akik a Joy Divisiont és ilyeneket szerettek. Minden nagyon klikkes volt, szegregált, különösen Angliában.

És tudod, ezek a punkok, skinheadek, alter arcok és a metal srácok… mind kib…ottul szerették a Motörheadet.

A megosztottság és a szegregáció idején az ment, hogy ‘Cseszd meg, te nem lehetsz az én gengemben’, vagy ‘Nem akarok a gengetekhez tartozni’, és már ment is a bunyó, mint a focihuligánoknál.

A Motörhead volt az első banda, amelyik ténylegesen összehozta ezeket a különféle stílusokat, színtereket. Minden megosztottságnak véget vetettek. Erre is fontos emlékezni, ha a Motörhead történetéről van szó.”