Újabb könyv- és képregényajánlók, ha már kiolvastad az új Hammert elejétől végéig és vissza, de még bírod!

Nagy Balázs: Lugosi ​Béla

Attraktor

Nagy Balázs 2007-ben már kiadott egy hiánypótló, bár nem minden olvasója szerint teljes könyvet a metal zenéről (Sírontúli ​melódiák). Új kötete a világon legismertebbnek számító magyarok egyikéről szól.

Lugosi Bélára (Lugos, 1882. október 20. – Los Angeles, 1956. augusztus 16.) mindmáig Drakulaként emlékeznek a legtöbben. Hiába, hogy a némafilmek fénykorában lett sztár Hollywoodban, alakja, ill. ahogy eljátszotta a vérszívó erdélyi grófot, máig ismerős nagyon sokunk számára. Egyértelmű, hogy túl a vámpír karakterén, és a filmművészetre, ill. horrorra kifejtett hatásán, a popkultúra részévé vált, aki a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat. Illetve magyarként a világban járva könnyen érhet olyan élmény, hogy mikor meghallják, hogy magyar vagy, nyomban rávágják, hogy „á, Lugosi, szóval vámpír vagy” meg hasonló kedves ostobaságok.

Nagy Balázs vékony, ám alapos könyve (mely döbbenetes módon az első magyar nyelvű életrajza ennek a rendkívüli figurának) bemutatja, honnan jött a majdani „gróf” (Erdélyből, a Temes megyei Lugosról származott), mint zajlott magyarhoni pályafutása, miért hagyta el az országot, hogyan lett ésszel nehezen felfoghatóan nagy sztár Amerikában, s mint ment rá minderre az egészsége. Balázs mindehhez a körülményeket, a történelmi hátteret is bemutatja, tömören, de épp eléggé, hogy értsük Lugosi motivációit.

A filmjeit nem elemzi ki különösebben – a hatalmas életmű túlságosan nagy része veszett oda a korabeli technológiák miatt, ami pedig elérhető, annak megtekintését ránk bízza. De azt egyértelművé teszi, hogy Lugosi már Drakulává válása előtt is rendkívüli színész volt, színpadon s filmen egyaránt, és hogy számtalan más szerepben is tudott tündökölni – épp ezért lett élete tragédiája, hogy beskatulyázták a horror szerepbe. Ugyanakkor Nagy Balázs nem ad teret a Lugosi kapcsán terjengő számos legendának, a tényekre szorítkozik, melyek mindenféle színezés és szenzációhajhászás nélkül is épp elég lebilincselő és megrázó életutat festenek fel.

Metal rajongóként külön öröm a könyv végi kis fejezet, melyben Lugosi későbbi hatását elemzi röviden a szerző, s itt szól arról is, mint jelenik meg öröksége a rock/metalban. Tudtad-e pl., hogy a White Zombie zenekarnév Lugosi egyik legjobb filmjének a címe? De van itt még bőven érdekesség, úgyhogy érdemes utánaásni a könyvnek.

Neil Gaiman: Marvel 1602

Fumax

Neil Gaiman ugye a DC univerzumhoz írta anno a Sandman képregényt, mely a médium forradalmi művei közé került hamarosan. Már jócskán befutott író volt, rég túl a DC-s korszakon, mikor a Marvel főszerkesztője megkereste, hogy írjon egy Marvel-képregényt. Neil addig törte a fejét, míg elő nem állt azzal az őrült ötlettel, hogy fog egy rakat marveles szuperhőst és gonoszt, és megnézi, mit csinálnának egy korábbi korban.

Mely aztán 1602 lett, a reneszánsz időszaka, I. Erzsébet angol királynő uralkodásának utolsó éve, mikoron iszonyatos időjárás tör a Szigetországra, s minden jel arra mutat, hogy itt a világvége.

Melyet persze a szuperhősöknek kellene megakadályozni, csakhogy őket itt sokan boszorkányfattyakként emlegetik, és a leendő király, Jakab ugyanúgy tűzzel-vassal irtja őket, mint a spanyol Inkvizíció… Továbbá követ érkezik Erzsébethez az Újvilágból, Virginia, az első brit ember, aki már a gyarmatokon született, s vele tart kolosszális méretű testőre, egy fehér bőrű indián.

Gaiman rengeteg szálat mozgat, nagyon sok Marvel szereplőt felvonultat, és oda kell figyelni, hogy bírd követni, mi történik. De nem hazudtolja meg magát: a nagy kavarásból végül egy remekül kitalált, működőképes, lebilincselő történet kerekedik, melyet nem csak a Marvel-fanok fognak élvezni. Különösen, mivel a nagy kavarás és őrült tempó közepette végül kiviláglik, hogy van itt némi mélyebb tartalom is: hogy a szuperhősök, az általuk képviselt értékek és erők ugyanúgy megállják a helyüket egy elképzelt, de valós alapokból építkező múltban, mint modern korunkban, ahol/amikor amúgy ezek a sztorik játszódni szoktak.

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 5.

Fumax

Szerencsére se a covid, se a háború, meg az ezek miatti infláció és egyéb népszívatás nem tudja megállítani a Conan kegyetlen kardja sorozat magyar nyelvű kiadását. Az 5. vaskos kötet is hozza a megszokott minőséget, gyönyörűek a fekete-fehér oldalak, és olyan masszív keményfedeles könyv ez, hogy tényleg harceszközként is használható, ha muszáj.

Ugyanakkor ebben a részben már viszonylag kevés olyan sztori olvasható, melyet maga Robert E. Howard (1906-1936) írt. Conan atyjának halála után két író is továbbvitte a barbár örökségét, merthogy akkoriban még a szerzői jog egészen másmilyen volt, így büntetlenül tehették. Nem is ez a baj, hanem hogy L. Sprague de Camp és Lin Carter messze nem tudott úgy atmoszférát teremteni, mint Howard (aki viszont részben levelezőtársától, H.P. Lovecrafttól tanulta). Izgalmas cselekményt ők is ki tudtak találni, meg Howard olyan zseniálisan felépített képzeletbeli világot hagyott maga után, hogy könnyű dolguk is volt. De azért náluk Conan messze nem olyan megközelíthetetlen, nemes, egyúttal vad és fékezhetetlen hős, mint az eredeti novellákban.

És ez a képregényes feldolgozásokban is átjön. Mégis épp elég izgalmas meg szórakoztató ez a kötet is, szóval senkit nem beszélnék le a megvásárlásáról. Conan ugye maga a metal (egyúttal maga a megtestesült zabolázhatatlan természet), és nyilván itt is mindig ő győz, de erre sokszor a brutál izmain és kegyetlen kardján túl a furfangos eszére is szüksége van. És az sem mellékes, hogy a minden fejezetben felbukkanó, igen látványos hölgyekkel szemben is mindig lovagias a maga módján.

A képregénysorozat amúgy eredetileg az 1970-es években indult, jelen kötet részei ’78-’79 között jelentek meg. Számos különféle rajzoló dolgozott rajta, szerintem mind közül John Buscema fogta meg legjobban a barbár és világa lényegét, de a többiek is jobbára jól megoldották a feladatot.

Szóval várom a következő kötetet!

Mester Csaba – Tóth-Laboncz Attila: Henry Rollins – Vége a hallgatásnak

Master-Lab Comics

Februárban járt nálunk Rollins mester, persze nem koncertezni, hanem spoken word előadást tartani. A hardcore irányzat egyik ikonja már rég felhagyott a zenéléssel, de mondanivalója bőven van. És ennek örömére jelent meg a Master-Lab Comicsnál előbb angol, majd magyar nyelven is ez a 24 oldalas képregény.

Mely nem próbálkozik meg a lehetetlennel, hogy ennyi oldalon mesélje el Henry teljes élettörténetét, de azért nagyvonalakban megtudhatjuk belőle, hogy lett a Black Flag énekese, aztán mint alapított saját bandát Rollins Band néven. Rollins életfilozófiája is átjön a képsorokon – ez az örök kérdező, örök lázongó ember jó régóta nem csupán a problémákra hívja fel a figyelmet, de igyekszik megoldásokat is találni, és segíteni, ahol csak tud.

Felbukkan Lemmy is, a Motörhead főnökétől ugyanis egy ponton Rollins még egy kardot is kapott. De a budapesti fellépéseit is megemlíti a képregény. Melyet, ahogy a sorozat többi tagját is, Mester Csaba (ex-The Bedlam/The Rain/Damn Natural) rajzol és Tóth-Laboncz Attila (ex-Tankcsapda) ír.

A két verzió között a nyelven túl még az is különbség, hogy más színezetűek a borítók, ill. az angol verzió belül is színes. Nagyon szeretem Mester Csaba rajzstílusát (mely Szarka Joseph Kulcsdalok c. könyvéből is ismerős lehet, pl. ha olvastad a Hammerben megjelent fejezeteit), de a színezést itt kicsit felemásra sikeredettnek érzem. Ezzel együtt mindkét verzió remek.

Alig használt képregények #4

HKComics

A György Zoltán szerkesztésében megjelenő, hiánypótló Alig használt képregények sorozat alapkoncepciója az, hogy így-úgy elfeledett, elveszett, fiókban maradt vagy nagyon szűk körben terjesztett magyar képregényekből válogat, mindenféle csemegével és kuriózummal szolgálva a műfaj szerelmeseinek. Ez már a második kötetre kibővült, hiszen sok alkotó örömmel adott új, még kiadatlan anyagot a gyűjteménybe.

A 4-es sorszámú füzet megint csavar egyet a koncepción: itt ugyanis kimondottan történelmi tárgyú képregények sorakoznak. Nyilván egyik sem nagyon hosszú, de a pár oldalastól az alaposabban kifejtettig van itt minden. A Bibliától indulunk (József és testvérei történetét Mester Csaba rajzolta meg, ezalkalommal a tőle inkább megszokottól eltérően nem fekete-fehérben, hanem színesben), de van western, világháborús sztori épp úgy, mint az 1848-49-es forradalom egyik kevésbé ismert szereplőjének emléket állító is. A legrégebbi darab A mozi születése című, melyet Pánczél Lajos írt és Korcsmáros Pál illusztrált – egyben ebben van a legtöbb szöveg is, úgyhogy nagyító vagy szemüveg jól jön hozzá.

Híven az eddigiekhez, változatos, érdekes gyűjtemény ez. És bár egyes rövid epizódjai önmagukban nem feltétlenül világítják meg az adott esemény, történet hátterét, legalább kedvet kap az ember, hogy utánaolvasson.