Tavaly októberben egy Daemon című új albummal jelentkezett a black metal műfaj egészének egyik legfontosabb zenekara, a norvég-magyar Mayhem. Csihar Attila és csapata most őszre meghirdetett egy Európa-turnét, amelynek lesz budapesti állomása is, október 1-jén a Dürer Kertben.

A Northern Ritual MMXX – European Headliner Tour vendége a Mortiis lesz. A jegyek árusítása pénteken, áprlis 24-én indul majd.

Teloch gitáros: „Büszkén jelentjük be a nagyon sikeres Daemon Európa-turnénk második szakaszát! Ezúttal a norvég kult-formáció, a Mortiis jön majd velünk. Bizonyára nem ismeretlen számotokra ez a név.”

www.facebook.com/mayhemofficial


A koncert Facebook oldala

A Phoenix Music Hungary bemutatja:

2020. október 1.
Budapest @ Dürer Kert

NORTHERN RITUAL MMXX
The True Mayhem (NO)
Mortiis (NO)

Belépő:
4.900 Ft (elővételben a készlet erejéig)
5.900 Ft (elővételben, valamint a koncert napján a helyszínen)

A Mayhem körül mindig is sok minden történt, az elmúlt évek sem zajlottak eseménytelenül, többek között turnéztak a Csihar Attilával felvett, 1994-es De Mysteriis Dom Sathanas album dalaival.

A black metal klasszikusnak számító első Mayhem nagylemez ennyi év után is komoly hatást gyakorolt az összeszokott egységgé kovácsolódott jelenlegi felállásra, így a dalszerzés is másképp zajlott, mint az utóbbi két lemezen. A Daemon című új album és sok más téma kapcsán Milán Péter a frontemberrel, Csihar Attilával beszélgetett.

A Mayhem vagy húsz éven keresztül a Season Of Mist kiadóval dolgozott, ám az új album a Century Mediánál jelenik meg. Miért döntöttetek a váltás mellett?

„A fő ok az, hogy szert tettünk egy menedzsmentre, ami Tore Stjerna organizációja. Már régóta együtt dolgozunk, s végül úgy döntöttünk, hogy Tore vegye át a dolgaink intézését. Már évek óta beszéltünk erről. Nagyobb menedzsment cégen is gondolkoztunk, csak ismerve a Mayhemet, azt, hogy még magunknak is nehéz saját magunkkal, ezt aztán elvetettük. Tore már dolgozott a Century Mediával, meg amúgy is gondolkoztunk a váltáson. Persze, teljesen jó a viszony a Season Of Misttel, nem vesztünk össze. Én szívem szerint maradtam volna, nekem nem volt velük semmi bajom, sőt Michaelt, a SOM főnökét, személyesen is ismerem, tán mondhatom is, hogy baráti a viszonyunk. Ha valami adódott, egyből tudtam, hogy kit hívjak, a Century Mediával pedig még azóta sem beszéltem.”



Semmilyen konkrétum nem játszott közre? Netán, hogy olajozottabban menjen a gépezet vagy bármi egyéb?

„Igazából nyomós ok nem volt, legalábbis részemről biztosan nem. Mivel jó a viszony a Season Of Misttel, később akár vissza is mehetünk. Meglátjuk. Kíváncsi vagyok, változik-e most valami. Olyan dolgok történnek, hogy a Century Media például szervez utakat sajtókonferenciákra, New Yorkba, más helyekre. A Season Of Mist ilyesmit nem csinált, tehát ez most kicsit más. 4-5 városba megy a zenekar, de nem mindenki, én például nem érek rá. Én nem vagyok híve az ilyesminek, mert, ahogy hallottam, ők egy multi részei, bár a SOM kiadványait is a Sony Music terjeszti Amerikában.”

A Daemon a hatodik Mayhem album, és elég drasztikus változásokat mutat az elődjeihez képest. Egyes dalok a Deathcrush-időket idézik, ilyen pédául a Malum, míg a lemez túlnyomó része a De Mysteriis világát eleveníti fel. Mi a magyarázata a változásnak?

„A Mayhemre jellemző, hogy elég változatosak a lemezek, ha az ember egymás mellé teszi őket. Ráadásul megfelelő idő is eltelik közöttük.” És a tagság is változik… „Lényeges dologra tapintasz. A 2007-es Ordo ad Chao után Rune, azaz Blasphemer elhagyta a zenekart, és pár évig szenvedtünk, mire összejött az új felállás. Teloch végre tudott csatlakozni. Egyébként Morten (Teloch) és Charles (Ghul) is itt volt az elejétől, de még el voltak foglalva. Ezzel arra akartam utalni, hogy amikor 2014-ben jött az Esoteric Warfare lemez, amelyet főleg Morten írt, mert Charles akkor még elég friss volt, fontos volt, hogy legyen egy folytatás. Tehát ne legyen nagyon más a lemez. Az Esoteric hasonló jellegű, mint az Ordo, hasonló a téma, kicsit annak a folytatása, ugyanazok a témák vonultak fel, és az is egy konceptlemez. Az a két anyag hasonló világ, kapcsolódnak egymáshoz.

Most viszont már megszilárdult a felállás, közben beesett a Mysteriis-turné, amely be sem volt tervezve, csak amúgy mayhemesen behullott… Egy svéd fesztivál (Black Christmas Norrköping), azt szerette volna, ha eljátsszuk az egész De Mysteriis… lemezt, mi pedig azt mondtuk, hogy oké. Erről már évek óta szó volt, jól is sikerült a koncert, fel is vettük, meg is jelent lemezen. Aztán jött a lehetőség, hogy játsszuk el Amerikában is a De Mysteriis-t, majd jött még több ajánlat, lett egy turné, aztán még egy, és a végén mindenhová hívogattak bennünket. Nekem ez akkoriban nem is tetszett, mert normálisan ez úgy szokás, hogy megtervezed előre, főleg egy De Mysteriis-turnét, de utólag nem volt rossz az időzítés, mert pont a film előtt (Lords Of Chaos) letudtuk. Jó, hogy túl lettünk rajta. Viszont a sok koncert még jobban összehozott bennünket és valahol rá is nyomta a bélyegét az új lemez hangulatára.

Az utolsó turnénk egyébként Dél-Amerikában volt júniusban, s emlékszem, Chilében volt egy összejövetel, ahol felvetettem, hogy mi lenne, ha visszamennénk a De Mysteriis… elé. Ezen aztán elkezdtünk csámcsogni, és végül is azt mondtuk, hogy miért ne… Persze, jön, ami jön, természetesen, de mégis legyen egy irányvonal. Kicsit menjünk vissza a gyökerekhez, az egésznek az esszenciájához. Ne folytassuk tovább az előző vonalat, ne legyen még elvontabb,10 év után lehetne valami mást behozni. Az is előkerült, hogy a koncertrepertoárba is belekerüljön olyan szám, ami ezt a hangulatot frissíti fel. Tehát ezen kezdtünk dolgozni, aztán támadt egy újabb ötletem.

Ha megfigyeled, az előző lemezt Morten szerezte, én pedig csináltam az éneket. Az Ordo-nál Rune írta a zenét, én az énekrészeket, ugyanez a Chimera (2004), szinte ugyanez a Grand Declaration Of War (2000), tehát ahogy mész visszafelé, ugyanez a módszer érvényesült, egészen a De Mysteriis-ig, ahol mindenki sokkal jobban benne volt az egészben. Ennek a Daemonnak az a lényege – bár nincs a szövegekben koncepció, mint az előző lemezen, ahol van mit kibogozni –, hogy mindenki aktívabban vett részt a teljes folyamatban. Mondtam is a többieknek, hogy nyugodtan lehet jönni számcímekkel, szövegrészekkel, szövegekkel stb. Kaptam is szövegeket, szövegrészleteket, némelyik teljesen illett is a zenére, Morten szinte meg is komponálta a magáét. Van, ahol teljesen átírtam a szöveget, de például a Malum szövegét Hellhammer írta latinul. Ilyen még egy Mayhem lemezen sem volt. Mindenki sokkal jobban részt vett a folyamatban, és szerintem éppen erre volt szükségünk. Nekem volt is egy ezzel kapcsolatos vízióm. Az utolsó lemeznél néha azt éreztem, hogy Mortennel értjük, hogy miről van szó, és ugyan a többiek is tettek hozzá, játszottak, de valahogy mégis kívül vannak az egészen. Én pedig ezt akartam megváltoztatni; ne legyen az, hogy van két kör.”

Csapatmunka zajlott…

„Igen, ezúttal sokkal inkább.”



Egyébként mindenki külön-külön írta meg a részeit, amelyek aztán belekerültek a közösbe, vagy tartottatok jammeléseket is, úgymond?

„Is-is. Voltak próbák is, jöttek olyan ötletek is, amelyeket elvetettünk, de otthon is zajlott az írás. Én külön is élveztem, hogy éppen kinek a szövegével dolgoztam, vagy vettem föl, és a Mayhemet reprezentálva, de jobban kapcsolatban voltunk ezen a téren is.”

Akkor valójában mindenki a De Mysteriis… szellemében dolgozott…

„Szerintem igen. Ez természetesen történt. Nem akartunk egy másik De Mysteriis-t írni, erről szó sem volt, annak semmi értelme nem lett volna. Nincs is konkrét kapcsolat a két lemez között, inkább a szellemiség, az érzés vonalán. Meg ez egy mai album, hallani, hogy ma vettük fel.”

Van egy ‘norvég black metal hangulata’ a lemeznek. Hosszú idő után először…

„Igen, és szerintem ez jó dolog.”

MAYHEM – Falsified And Hated (a 2019-es Daemon albumhoz)

A dallamos hangodat is használod. Ehhez külön ihletre volt szükség?

„Ma már demókat küldözgetünk egymásnak, a technika ilyen szempontból nagy áldás, nem kell folyamatosan együtt lennünk. Itthon feldemóztam az éneket, de aztán a stúdióban minden megváltozott. Megvoltak a struktúrák, az énektémák, kitaláltam őket, de a stúdióban a vízióim befolyásoltak. A zene elég széles skálán mozog: vannak gyors részek, egész lassúak, Deathcrush-jellegű egyszerű riffek, néha bevillan, hogy van más is, de a technikai csillogásra nem mentünk rá. Kb. egy hétig voltam stúdióban, elég intenzív volt. A második nap rájöttünk, hogy lehetne másképp is, szélesebb spektrumon használni a hangomat, később a stúdióban alakítottam ki a témákat. V

olt egy vízióm, mintha hangok szólnának a fejemben, többféle hangszínt akartam felhasználni, nem úgy, mint az előző lemezeken, ahol egyféle ének hallható. A háttérben legyenek suttogások, hangok, plusz beletettem az operás stílust is, ami a stúdióban jött. Volt benne spontaneitás is, és mindenki támogatta az ötletet. Szerintem passzol is a lemezhez, kicsit klasszikussá teszi az egészet. Nemcsak zenei értelemben, hanem össz-értelemben is. Visszavisz az időben. Az volt a lényeg, hogy mit kíván maga a zene, mi az, ami pont elég. Hellhammert általában vissza kell fogni, főleg a koncerteken. Onnan lehet tudni, hogy rossz kedve van, hogy kib…tt gyorsan játszik, elege van, már menni akar! (nevet) Egyébként úgy hallottam, hogy a dobok nagyon gyorsan felmentek. Sok szabadidő maradt, így született egy csomó feldolgozás is. Ezekkel még nem tudom, mi lesz. Az énekkel egyébként a lebegést, delejezést szerettem volna elérni, amikor a tér egy kicsit megrezdül. Kíváncsi leszek, hogy ez az egész hogy jön majd át, akár élőben, már csak azért is, mert most mindenki benne van. Lehet, hogy ez egy új út kezdete lesz.”



Van egy világos, tiszta jellege a megszólalásnak, szépen szól a basszusgitár is.

„Igen, egész jó lett a keverés szerintem. Nehéz ezeket az extrém zenéket jól keverni, annyi minden történik bennük. Jó választás volt az NBS stúdió és az, hogy Toréval (Necromorbus – Tore Gunnar Stjerna ) dolgoztunk. Már évek óta turnéztunk együtt, ő volt a hangmérnökünk, meg a produkciós menedzser. Az egész De Mysteriis-turnét vele csináltuk, de talán már előtte is turnéztunk együtt. Tore egyébként a Watain ‘hangosa’ volt, a lemezeket is ő vette fel, legalábbis a legtöbbet, több száz produkción dolgozott. Nekünk ez pont jól jött. Tore oda is tette magát, a Mayhem az eddigi legnagyobb produkciója, az egyénisége pedig passzolt a mi elképzeléseinkhez, az új lemezhez. A stúdióban egyedül voltam vele, de a koncerteken már több százszor keverte a hangomat. Tudja, mire vagyok képes, mit tudunk kihozni a hangomból. Ezért is engedhettem meg magamnak, hogy egyedül legyek a stúdióban. Ez nehéz ügy, mert ha nem egyedül csinálom a zenét, mint pl. a Bathory vagy a Burzum, hanem valakivel, akkor nagyon nehéz felvenni az éneket, legalábbis nekem. Eldönteni is nehéz, hogy melyik verzió jobb. Nem árt, ha van egy külső fül.”



Milyen leosztásban zajlott a stúdiózás?

„Először volt egy dobfelvétel, ahol a gitárosok is jelen voltak, vettek fel gitárokat is itt-ott, majd mindenki otthon is vett fel gitárt. Ez ma már megoldható technikailag. Dobot nem lehet otthon felvenni, meg éneket sem nagyon, de gitárt otthon is fel tudsz venni, ha elég ügyes vagy. Necro Oslóban vette fel a basszust, talán Morten is stúdióban dolgozott, nem otthon, de épp most mondta, hogy csinált magának egy házistúdiót. Tore tartotta kézben az egészet, ő keverte, majd valakivel együtt maszterelték az anyagot.”

Ez teljesen a Mayhem saját hangzása…

„Igen. Nem annyira hideg, talán nem annyira kihívás hallgatni, de nem is puha, van benne karcosság.”

Milyen a tagok közötti viszony a zenekaron belül? Barátok vagytok?

„Igazából ez a viszony több, mint baráti. Olyan ez, mint egy klán vagy család, vagy egy maffia, ahonnan nem lehet kiszállni! (nevet) Ez mondjuk túlzás, de olyan, akár egy testvériség. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek konfliktusok, mint akár a legjobb családban is. Soha nem destruktív a hozzáállás, mindenki jót akar a maga módján, gondolom. Elég erősek az egyéniségek, és már 35 éves a zenekar. De ehhez képest minden nagyon szépen alakult.”

Klikkesedés soha nem volt a csapatban?

„Általában jól vagyunk, de azért egyvalaki mindig van, aki nincs jól! (nevet) Mindig van valami feszültség. Én is voltam már tűzben más tagokkal, mindenki mindenkivel volt már. Talán ez túlzásnak tűnik, de gondold el, hogy hónapokig turnézunk egy buszban összezárva. Mindenki őrült a maga módján, de mindenkinek el kell fogadnia a másikat, ami megy is valamennyire, de nem mindig tökéletesen. Nézd meg a többi zenekart! A legtöbbnél, pl. Satyricon, Watain, van egy ‘mastermind’, aki körül persze vannak tagok, de mégis egy pontból indul minden. És ha ‘A’ vagy ‘B’ változat van, azt egy ember dönti el. Nálunk ilyen abszolút nincs. Itt több pontból indulnak a dolgok.”

MAYHEM – Daemon (a 2019-es album)

A Mayhem logójában a mai napig benne van a ‘the true’ jelző. A zenekar respektje soha nem volt kérdés a színtéren, de mióta nagyon nagy lett a zenekar, változott valamennyit a Mayhemhez való hozzáállás? Felnőtt egy új generáció is…

„Ez a ‘true’ jelző onnan jött, hogy régen volt másik Mayhem is. Akkor még nem volt Google, a többiek ezt nem tudták. Megcsinálták a Mayhemet, majd hallották, hogy van másik Mayhem is. Ami a megítélést illeti, tegnap interjúztam egy, a húszas évei közepén járó sráccal, aki azt mondta, hogy ‘te mint szupersztár’. Én meg: ‘Mi van?!’ Tény, hogy elég régóta megvagyunk, mindenen átment a zenekar, nagyon nagy kihagyás nem volt, legfeljebb pár év, és már mi magunk is ezerszer felrúgtuk az összes létező szabályt, ami megkérdőjelezhette pár ember számára, hogy miként is ítéljen meg bennünket. Jó, hogy erre rátapintottál, mert ha nem is túl gyakran, de néha kimegyek a backstage-ből, s mostanában már jobban megismernek az emberek, mint régen, és egy csomó fiatal jön oda hozzám. Látom a szemükben a tüzet, az egyikük pl. 22 éves volt, fiatalabb, mint a fiam, közben már 10 éve hallgatja a Mayhemet.”

Inkább az idősebbek részéről merülhetnek fel kifogások. Például Blasphemer idejében voltak, akik azt mondták, hogy Rune a saját képére formálta a Mayhemet…

„Nyilván ez egy téma, ezt lehet boncolgatni, mindig fel lehet hozni. Mivel a zenekarban súlyos karakterek vannak, ezért bármilyen tagcsere elég érzékeny, főleg egy gitáros- vagy énekescsere, és nálunk ilyenek voltak. Például az Ordo-években tudatosan rúgtunk fel mindent Rune-vel. Ugyanez volt a Grand Declaration idejében is, akkor is jött, hogy ‘ez már nem black metal’ stb., de végül is a black metal része a Mayhemnek! (nevet) Ez az album most azért viszonylag black metal a többihez képest.”



Érdekes lett a Daemon borítója…

„Egy olasz srác készítette, Daniel Valeriani, aki már más zenekaroknak is dolgozott. Valaki ajánlotta, megnéztük a képeit… Ő is elég széles skálán mozog. Majd előállt ezzel a borítóval, ami először nem tetszett, de aztán megbékéltem vele. Passzol a zenéhez ez a kissé klasszikus jellegű festmény. Egy kicsit más.”

Az új szövegekről mit tudnál elmondani?

„A szövegeknél annyi volt a téma, hogy legyen okkult, sötét, s viszonylag érthető legyen. Mindegyiknek van valamennyi háttere, de nincs mögötte olyan koncepció, amit elemezni kellene. Mint mondjuk a korábbi lemezeknél, ahol a szövegekről akár órákig tudnék beszélni. Ezek olyan szövegek, amelyeket elolvasol és majd valamit adnak számodra.”



Kicsit ezen a téren is old school volt a megközelítés?

„Igen, abszolút. Nem akartuk túlgondolni az egészet, de passzolnak is a zenéhez ezek a szövegek.”



A Mayhem kapcsán állandóan felmerülő téma az image, és ami ezzel jár. Már korábban is kérdeztem tőled, hogy ez mennyire jelent terhet. Ma is megvan még a zenekarban az a becsvágy, kimondva, kimondatlanul, hogy ti legyetek a legextrémebbek?

„Ez egy tök jó kérdés, még nem is gondoltam erre. Régen volt bennem ilyesmi, főleg fiatal koromban, akkor nagyon. Aztán a Mayhemnél, főleg amikor Rune-vel voltunk, teljesen el voltam ájulva; konkrétan azt éreztem, hogy mi vagyunk az egyik legjobbak, így is, úgy is. A többi zenekart is figyelembe véve, ráadásul úgy, hogy nálunk egy gitár volt, egy nagyon jó gitáros… Hellhammerrel a pici kis trükköket folyamatosan lehetett játszani a zenére. Két gitárral már sokkal nehezebb, hogy mindketten ugyanazt a dolgot játsszák. De itt ezek a belassulások, begyorsulások, a kis impro-dolgok sokkal könnyebben mentek, amelyeket én nagyon szerettem. Utána jött egy nehezebb időszak, amikor összejöttünk Mortennel és Charles-szal, akik számomra kiteljesítik a Rune-időket, ugyanis két teljesen más stílusú gitárosról van szó. Morten az abszolút norvég underground. Ő tényleg a garázsból jött mindenféle zenekarokon át a Gorgorothig; Nidingr, Orcustus stb. Mortennek ez csörgedezik az ereiben, ezen nőtt fel.

Charles Hedger (Ghul) más eset, ő angol. Onnan lehet ismerős, hogy a Cradle Of Filth-ben játszott, de kevesen tudják, hogy az volt az első zenekara. Egyből ott kezdett, és ott is végzett, majd jött hozzánk! (nevet) Úgy került oda, hogy a régesrégi Cradle-gitáros öccse, aki kiszállt. Charles akkor elhatározta, hogy ő lesz a legjobb gitáros. Elment iskolákba, s végül már ő tanított gitározni angol zenei egyetemen. Charles zeneileg magasan kvalifikált. A Cradle-ben a fiatalon elhunyt bátyja emlékére akart bizonyítani, ezt elérte, és elkezdett kacsingatni másfelé is. Találkozott velünk, és érdekes, hogy elviselt minket, sőt, bele is illett a képbe. Szerintem most kezdenek szinkronba kerülni Mortennel. Ez lehet a nagy erősségünk is, mármint az, hogy két ennyire stílusú gitáros játszik a zenekarban. Morten szerintem azt sem tudja, hogy mi a húrok neve, hogy melyik az A-húr. Lehet, hogy ezt tudja, de ehhez képest Charles kottából olvas bármit.”



A Lords Of Chaos filmnek, tudomásom szerint, a színtéren túlnyomórészt negatív a fogadtatása. Te mit mondanál a filmről?

„Én nem néztem a kritikákat, sőt, nem is vagyok filmkritikus. Szerintem jól megcsinálták a filmet, már ami a produkciót illeti, a fotográfia stb., viszont a történet elég langyos lett. Igazából az a gond vele, mint minden ilyen filmmel, hogy egyetlen párbeszéd sem hangzott el így. Soha senki nem beszélt így, ezeket mind csak megírták, az egész egy történeten alapszik. Úgy indul a film, hogy mindenki részeg, meg ostoba, mintha egy koncert után egy parkolóban lennénk. Amíg én Norvégiában voltam, egy kezemen meg tudnám számolni az összes sört és bármi egyebet, amit mindenki együttvéve elfogyasztott. Senki nem ivott, tiszták voltak. Ma már persze más a helyzet a koncertek után, de ez a régi időkről szól. Kurvára nem arról volt szó, hogy mindenki egy elb…ott punk. Egy buli sem volt, én egy ilyenen sem voltam soha. Lehet, hogy volt ilyesmi, de nem ez volt jellemző.

A másik, ami számomra elég problémás, hogy nem domborítja ki a film, hogy készült egy olyan lemez, amely meghatározta az egész extrém metal arculatát; visszahozott egy színteret, hirtelen minden zenekar turnézni kezdett, és jöttek mások is. Ez gyönyörű, hiszen rendkívül jó zenészek jelentek meg, Emperor, Enslaved… de nem akarom elsorolni az összeset. Végre le tudtak szerződni a zenekarok, turnézni tudtak, megnyílt a színtér, de a film ezt nem domborítja ki. Az egész csak olyan dolgokra van kihegyezve, mint a gyilkosságok, amelyeknek maximum a sztori 50 százalékát kellene kitennie. Egyébként még így is alig tudott kijönni a film, évekig húzódott.

Én értettem a művészt, hogy adott egy játékfilm, amelyben a gyilkosságos részt akarja sulykolni, ám valójában egy kicsit idiótának lettünk beállítva, lehet, hogy azok is voltunk, de az akkori hangulat egyáltalán nem ilyen volt.Érdekes volt, hogy amikor hazajöttem egy másik dél-amerikai turnéról, valaki felhívott, hogy a fiad fog játszani a filmben, én meg nem értettem. Nem is tudtam róla. Kiderült, hogy a film nagy részét Magyarországon vették fel, a fiamat pedig megtalálták valamilyen katalógusban vagy ügynökségnél, mert filmrendező, de Földessy Margit tanodájába is járt. De néha már ő is oktatott.”



Ezek szerint nem miattad választották ki…

„Nem, legfeljebb olyan szinten, hogy megtalálták a nevét. Először nem örültem, de aztán beleegyeztem. Szerencsére nagyon jó viszonyban vagyok a családom minden tagjával, szeretet vesz körül, és úgy gondoltam, hogy mi baj lehet belőle… Még egy dolgot fontos elmondani. Van pl. a Sid és Nancy című film. Ők már meghaltak, viszont a mi esetünkben nem halt meg mindenki. Mi folytatjuk, nincs vége a zenekarnak, új lemezt csinálunk, turnézunk, erre kijön rólunk egy ilyen ostoba film, ami kurvára nem tesz jót nekünk. Az emberek zöme nem azt fogja gondolni, hogy nekünk ehhez az ég világon semmi közünk. Ez nem a Mötley Crüe film, ahol a srácok összejöttek és buliból megírták, hogy mi történt.”

MAYHEM – Of Worms And Ruins (szöveges videó a 2019-es Daemon albumhoz)

Mi a helyzet a Sunn O))) terén? Idén megjelent egy lemez, sőt, most ősszel megjelenik még egy.

„Nem tudom, nagyon nem is kommunikáltunk. Nagyon sokat játszottunk korábban, de aztán Stephen (Stephen O’Malley) azt mondta, hogy szeretne valami mást. Felvették a lemezt, női ének stb., én meg úgy voltam vele, hogy nekem sem árt némi szünet a Sunn O))) kapcsán. A Mayhem miatt is úgy gondoltam, hogy sokkal jobb, ha nélkülem is tudnak játszani. Jó is, hogy nem kell mindig ott lennem, másrészt nem is vagyok tag. Hagyom, hadd menjem a maga útján a dolog.”



Amire sokan régóta vártak: visszatért az eredeti zenekarod, a Tormentor, és teljes gőzzel üzemel. Mi várható a zenekartól a jövőben?

„Először akartunk egy jubileumi koncertet az A38-ra, majd provizórikusan lekötöttem még pár fesztivált arra a nyárra. Eleinte mindenki elég szkeptikus volt. Már régóta beszéltünk erről, és eldöntöttük, hogy legyen, csináljuk meg. Innentől kezdve Ati, Szigi is nagyon sokat gyakorolt, ez a próbákon is megjelent. Persze, nem játszottunk már 30 éve, de az A38-as koncert nagy siker volt, nagyon sokan eljöttek, külföldről is, pl. Amerikából. A többieknek ez még nagyobb dolog lehetett, akik 30 éve nem voltak színpadon. Ez mindenkiben megnyitott valamit, valamilyen új energiaforrást, pandora szelencéjét! (nevet) Utána volt még egy finn fesztivál, az is jól sikerült, jöttek az újabb fellépések, Brutal Assault, és elkezdtünk játszani. Először én is féltem tőle, de aztán az egész átment egy eufóriába.

Az ebben a varázs, hogy 30 év után is ugyanazokkal a tagokkal, emberekkel vagyunk együtt, akikkel annak idején Miskolcra mentünk a Ladával, és most Norvégiába megyünk játszani. Ez mindenkinek szürreális élmény. Olyan ez, mintha egy iskolai kiránduláson lennénk, csak 30 évvel később. Ebben benne van a rock’n’roll, utána bulizunk, nagyon vicces az egész. Számomra is egy frissítés volt, mivel a Mayhemmel kissé mechanikusabb a dolog; a turnézás stb., de minden gördülékeny, ha valami hiba üt be, gyorsan tudjuk, mi a megoldás. Sokkal izgalmasabb most a Tormentorral, sokkal eksztatikusabb, az energiaszint is nagyon magas. Kevés olyan black/thrash zenekar van a 80-as évekből, amely ma is játszik, ráadásul ugyanazzal a felállással, és kb. azt a szintet tudjuk is hozni, ami a lemezen van. Nem az történik, hogy fél tempóval játszunk.”

Új lemezre gondoltatok?

„Nincs kizárva. Először magunknak kellene számokat írni. Nem is lemezben gondolkoznék, inkább EP-ben, vagy csak kihozni, felvenni valamit, demózgatni. Nehéz ezt megítélni 30 év után, mert nem kellene lerombolni azt, amit elértünk.”



Annak idején, a Recipe Ferummal sikerült…

„Igen, de akkor tudatos volt, hogy mindent felrúgjunk avantgárd szinten. Az egy más szituáció volt, most nem lenne észszerű. Szigi nagyon szeretné, ő új lemezt is szeretne, meg többet játszani, és ugye ő volt korábban a leginkább szkeptikus. Most ő a legpozitívabb. A többiek is pozitívak, de mindenkinek vannak egyéb munkái. Turnék nem várhatók, de fesztiválokon fellépünk. Évente 10-15 koncert ideális lenne.”


(az interjú eredetileg a tavaly októberi HammerWorld magazinban jelent meg)

MAYHEM – Worthless Abominations Destroyed (a 2019-es Daemon albumhoz)