Hat év telt már el azóta, hogy megjelent a debütáló albuma annak a Killer Be Killed nevű csapatnak, avagy szupergroupnak, amelyben az ex-Sepultura-, ma Soulfly-vezér Max Cavalera és a Mastodon basszer/énekese, Troy Sanders fogott össze a The Dillinger Escape Plan frontemberével, Greg Puciato-val, valamint az egykori The Mars Volta dobossal, David Elitch-csel. Elitch helyét aztán 2015-ben Ben Koller (Converge, Mutoid Man, All Pigs Must Die) vette át.

A Killer Be Killed második albuma Reluctant Hero címmel jött ki a múlt hónapban, a friss HammerWorld magazinban pedig interjút is találsz Max Cavalerával.

www.facebook.com/KillerBeKilledMusic

Hat évvel ezelőtt jelent meg a Killer Be Killed első lemeze, és azóta ha a folytatásról kérdeztek titeket, leginkább kitérő választ adtatok. Ebbe aztán mindenki bele is nyugodott, most pedig az új lemez híre bombaként robbant. Ezt így is terveztétek?

„Á, dehogy! (nevet) Egyszerűen csak kaptunk egy második lehetőséget. De az jó, hogy hat év is eltelt az első lemez óta, mert több időnk volt a rákészülésre, még jobb dalokat tudtunk írni. Ezzel együtt persze a mostani elvárások is jóval nagyobbak. Az viszont igaz, hogy miután eldőlt, hogy lesz második lemez, ezt titokban tartottuk. Tényleg csak a közeli barátok, családtagok tudtak erről. Emiatt aztán amikor, ha jól emlékszem, szeptember elején kihoztuk az első dalt, a Deconstructing Self-Destructiont, mindenki megdöbbent. Sikerült egy hatalmas meglepetést okoznunk! (nevet) Ezt azért jó volt látni…

AKiller Be Killed egy igazán különleges csapat, hiszen mindenkinek megvan a maga zenekara. Troynak ott a Mastodon, nekem a Soulfly és a Cavalera, és így tovább… Tehát ez amolyan mellékcsapatnak látszik, azonban maga az album nem ezt tükrözi. És ez már az első lemezre is igaz volt, az újra meg különösen az. Egy igazi zenekart hallasz a lemezen, nem egy akármilyen sokadik projektet, amelyben ismert zenészek jönnek össze. Szerintem ezt a lemezt nagyon fogják szeretni az emberek. Még jobban is sikerült, mint az első albumunk.”



Én azért is örültem ennek a meglepetésnek, mert mostanában pont azt a misztikumot hiányolom kissé, ami régebben körülvette a zenekarokat. Ma már azt is pontosan tudni lehet egy-egy zenekarnál, hogy éppen hogy állnak a stúdiózással. Mindent azonnal kiposztolnak a közösségi médiába…

„Ez tényleg így van. Régen maximum arról hallottunk, hogy készül egy új lemez, de gyakran még azt sem lehetett tudni, hogy pontosan mikor jelenik meg. Aztán egyszer csak ott volt a lemezboltban, vagy átjött a haver, hogy figyelj, itt az új Slayer, most vettem! Amikor eldöntöttük, hogy titokban tartjuk a második Killer Be Killed lemez munkálatait, csak az volt a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e ez manapság. Megállapodtunk arról, hogy ha az interjúk során bármilyen kérdés érkezik a Killer Be Killedről, akkor nekilátunk hablatyolni, azaz nem mondunk semmi konkrétumot! (nevet) Egy-egy kicsúszó információ ma már szupersebességgel terjed el.

Pár napja történt, hogy levágtam a rasztáimat, de ma már nincs ember, aki ne értesült volna róla. Még a metallal mit sem törődő híroldalak ios beszámoltak róla! (nevet) Mintha ez a világ sorsát befolyásoló információ lenne… Szóval, fura világban élünk, de valahogy mégis sikerült megőriznünk a titkot. Már minden munka befejeződött a lemezanyagon, amikor egy kicsit szélesebb körrel is tudattuk a dolgot, de még utána sem szivárgott ki az infó. Szerintem egy ilyen meglepetés izgalmasabb, érdekesebb a rajongók számára, mintha beszámolnánk minden lépésünkről. Persze, azokat a zenekarokat sem ítélem el, akik ezt másképp gondolják.”

KILLER BE KILLED – From A Crowded Wound (a 2020-es Reluctant Hero albumhoz)

Másképp született meg a Reluctant Hero, mint a hat évvel ezelőtti elődje?

„Egészen más volt a két szituáció. Annak idején csak ketten kezdtük ezt a projektet, Greg (Greg Puciato énekes/gitáros, ex-The Dillinger Escape Plan, The Black Queen) és jómagam. Csak dalokat írtunk, dobgép segítségével, kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy a Nailbomb lemeze összeállt a 90-es évek közepén. Ez most a második albumnál teljesen másképp működött. Négy zeneírós session is volt, és mindegyiken ott voltunk mind a négyen. Pont úgy, ahogy egy igazi banda szokott dolgozni. Megmutogattuk egymásnak a riffeket, az ötleteket, aztán jammeltünk. Együtt raktuk össze a nótákat, és mindenki hozott ötleteket.

Még egy kisebbfajta vetélkedés is zajlott köztünk, mindenki igyekezett túltenni a másikon! (nevet) Persze, baráti alapon, inkább csak hecceltük egymást. Ha Greg mutatott egy riffet, rögtön mondtam neki, hogy nekem is van egy, csak az sokkal jobb! (nevet) És akkor jött Troy, hogy az ő riffje a legeslegjobb… (nevet) Rendesen felpörgettük egymást. De ugyanez ment az énektémáknál is, mindenki igyekezett a maximumot kihozni magából. Szóval, ez egy nagyon egészséges versengés volt. Ráadásul ebben a bandában csupa olyan zenésszel vagyok együtt, akiket nagyon tisztelek, akiknek nagyon szeretem a zenekarait. Rajongó vagyok, és ez nem túlzás. Imádom a Mastodont, a Dillingert, a Converge-et. Egy valóra vált álom, hogy egy ilyen zenekar tagja lehetek. Még akkor is, ha én vagyok a korelnök! (nevet) Igaz, Troynál csupán négy évvel vagyok idősebb, de úgy alakult, hogy az én nevemet már a 80-as években megismerték az emberek.”

Ilyen erős személyiségeknél elkerülhetetlen a súrlódás, főleg egy alkotói folyamat során. Hogyan tudjátok oldani a feszültségeket?

„Megbeszéljük egymással, ha felmerül valami probléma. Tudom, a mai világban ez sajnos szokatlan, de ez az ősi módszer ma is beválik… (nevet) Vannak tapasztalataink, hiszen tizenéves korunk óta zenekarokban játszunk, és alkalmanként követtünk már el hibákat. Azokból pedig tanultunk, így meg tudjuk előzni, hogy a bolhából elefánt legyen. De maguk a viták lehetnek hasznosak, azokból születhet valami jó is. Sokkal jobb nyíltan megvitatni a kérdéses dolgokat, mint külön-külön puffogni. Meggyőződésem, hogy a rocktörténelem legnagyobb lemezei sem teljes egyetértésben születtek meg.

Én egyébként nagyon élvezem a Killer Be Killedben, hogy itt nem kell mindent a vállamon cipelnem, hogy sokkal kisebb a szerepem, mint a Soulflyban vagy a Cavalerában. Elég a riffekre koncentrálnom, azt szeretem úgyis a legjobban, és cseppet sem zavar, hogy egyes dalokban nem sokat hallatom a hangomat. Hármunk közül én énekelek a legkevesebbet, és ezt kimondottan élvezem. Örülök, hogy végre nem nekem kell előállnom az összes riffel, az összes énektémával, az összes szöveggel. Így is találok elég helyet arra, hogy énekeljek, de jobban szeretem csak odatenni a riffeket, aztán nézni, ahogy Troy vagy Greg kiváló énektémákat talál ki hozzájuk. Még többet is képesek kihozni így a riffjeimből, mintha én csinálnám meg a komplett nótát. Ha nem tűnt volna még fel, én vagyok a Killer Be Killed legnagyobb rajongója!” (nevet)


A teljes Max Cavalera interjút a HammerWorld magazin decemberi-januári számban olvashatod el.

Infó: elofizetes@hammerworld.hu



A magazin megrendelése – metalshop.hu

KILLER BE KILLED – Reluctant Hero (a 2020-es album)

Troy Sanders: „Ez a dal arról szól, hogy képesek vagyunk-e érzékelni egy távoli vagy nem látható célt. Amikor a következményekkel nem törődve elindulsz egy vad utazásra, ahol a célállomás talán létezik, talán nem.„

KILLER BE KILLED – Inner Calm From Outer Storms (a 2020-es Reluctant Hero albumhoz)

Troy Sanders: „A bizonytalanság gondolatának kielemzéséről és arról, hogyan szakadsz el ettől, hogy megtaláld az utadat. A Dream Gone Bad eredetileg Maxtól és tőlem indult, és ahogy most visszahallgatom a végeredményt, az együttműködés folyamatán keresztül nyerte el a végső formáját a dal, egy valóra vált álom lett belőle…”

KILLER BE KILLED – Dream Gone Bad (a 2020-es Reluctant Hero albumhoz)