Az annak idején Massenhinrichtung néven működő belorusz Massen 2021-es albuma egészen kellemes hallgatnivaló volt számomra, így kíváncsian vártam, mit alkotott idén az időközben Berlinbe költözött extrém heavy metal formáció.

Nos, úgy tűnik, kicsit szélesítettek a palettán a zenekar tagjai, ugyanis ez a lemez bőven több egy folkos black/death alkotásnál. Talán nem véletlenül használják ők maguk a fentebb említett skatulyát.

Egy nagyon színes, kategorizálhatatlan lemezről van szó, amelyben valamelyest megfogyatkoztak Alex „Aleerma” durva vokáltémái, és több szerephez jutottak a női énekek, amelyek tudtommal itt a vendégként közreműködő Nastya Kozelnek köszönhetőek. Emellett Kara hegedűszólamai is a korong központi részét képezik.

Ebből lehetne valami jót is kisütni, de én már túlzásnak érzem a különféle hangulatok közötti ugrándozást. Mert hiába mondja Alex, hogy alapból pozitív hangvételű dalok megírására helyezte a hangsúlyt, a műfaji korlátlansághoz való ragaszkodás miatt nem állt össze egységes egésszé a hanghordozó. Az Askoma (Sorethroat) indusztriális jellegű betéteit például egyáltalán nem értem.

Elképzelhető, hogy a költözés nehézségei miatt lett ez a lemez olyan, amilyen. De az is lehet, hogy a felállásban bekövetkezett változások vezettek a számomra gyengébbnek tűnő produktumhoz. Vagy csak a tényleg jóféle Contraesthetic lemezzel helyezték maguknak túl magasra a lécet a beloruszok. Mindenesetre ez most nekem nem jött be, de legközelebb talán újra át lesz ugorva az a léc…