Kiadó: Svart Records / Írta: Posta János / –

Van, hogy már kicsit sok a dzsidzsi, a hörgés meg a tikataka, és az ember körülnéz, mi mást is lehetne hallgatni kikapcsolódásként. Ezek a stílusbeli kalandozások aztán idővel némi érzékenységet is adnak az effajta lehetőségekre, így amikor megláttam a borítót és a Helsinki Surf City címet, tudtam, van keresnivalóm. A kiadói ajánló egy örömteli, gyönyörű, ámde veszélyes és akciódús utazást ígért a tizenkét felvétel hallgatása során. Tipikus piros kapszulás album.

A nyitó Is Back! megadja az alapot, egy vészjósló rock’n’roll tétel, amely afféle instrumentális intróként előrevetíti a Beatlesin viisaat sanat (A Beatles bölcs szavai) címmel érkező első igazi csapást. A gyanútlan hallgató ekkor döbben rá, hogy ez a finn zenekar – mintegy súlyosbítva a helyzetét – bizony finnül adja elő művészetét. Ez a művészet pedig végig erősen bárzene hangulatú r’n’r, nem ritkán jelentős filmzenés (Kill Bill) és funkys ízzel.

Aki az első sokk után nem kapcsolja le rögtön, az valóban egy érdekes utazáson találja magát, és a 37 perces album végén valószínűleg már biztos benne, hogy – ha nem is gyakran, de – ezt még máskor is át akarja élni.

(A Mary Ann Hawkins egyébként nem csak egy légből kapott név, a hölgy egy igen sikeres pasadenai szörfös volt a ’30-as években.)

–

(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)