Kiadó: ROAR / Írta: Kánya Ferenc / 9
Van ami állandó! Ezt a holland kult heavy csapatot például harminc éve is csak az underground ismerte itthon, meg most is. Azoknak, akik nem hallottak róluk, itt egy Martyr kiskáté.
A ’80-as évek elején alakultak, olyan pályatársakkal alkották a Dutch Steel generációt, mint az Allied Forces, a Revenge, a Seducer vagy a Vortex. Legtöbbet ezekkel bandákkal mozogtak otthon, esetleg a valamivel ismertebbnek számító Emerald, a Highway Chile vagy a Picture előtt, a külföldi zenekarok közül pedig a Saxon, a Raven, a Vicious Rumours vagy a Lizzy Borden turnéin nyithattak – szintén hazai pályán. Két albumuk jelent meg a ’80-as években, ezek közül a ’85-ös bemutatkozó For the Universe volt az underground metalosok kedvence. A ’86-os második album – a szintén kult státuszú Darkness at Time’s Edge – kiadására történt érdeklődés nagyobb kiadók részéről is, de a feltételekben nem tudtak megegyezni, ezért ennek a megjelentetését maguk intézték. Így nem volt támogatás, rossz volt a terjesztés, a nemzetközi sikerek meg elmaradtak. A tagok között feszültségek alakultak ki és ’87-ben feladták.
2001-ben a Heavy Metal Maniacs Festival meghívta a bandát egy alkalmi koncertre, ahol az új generációs közönség meglepően pozitívan reagált a csapatra – ez volt a katalizátora a 2005-ös újjáalakulásnak, ami után változó felállásokkal lemezeket is készítettek. A Dark Believer a negyedik ezek sorában. A 2011-es visszatérő Circle of 8 a Metal Blade kiadásában jelent meg, a többi viszont már kisebb függetleneknél, szóval nem lettek major zenekar, de végre nemzetközi jelenlétet tudtak kialakítani és a szakmai elismerést is visszaépítették fokozatosan.
Legutóbbi lemezük a ’22-es Planet Metalhead, ezzel találta meg újra a Martyr a saját hangját. Az alapítók közük ekkor már csak Rick Bouwman gitáros és Robert van Haren énekes volt tagja a bandának. A felállás azóta két poszton ismét frissült. Ha figyelted az előzetes kislemezeket, akkor hallhattad, hogy izmos nótákat választottak, amik nézettség tekintetében az underground szín felső ligájába játszották a csapatot. De hogy szerepel a teljes lemez?
Akiknek tetszett a Planet Metalhead, legfeljebb a komolyabb/komorabb szövegtémákon fognak meglepődni. Akik a korai lemezeket szerették, a For the Universe NWOBHM-forma metalját nemigen, viszont a keményebb, technikásabb Darkness at Time’s End világát fel tudják idézni az új dalokból is. A Dark Believer egy korszerűen megszólaló súlyos, morcos heavy-power album, jól olvasztja egybe a Martyr klasszikus metal örökségét egy modern, sötétebb zenei narratívával. Klasszikus riffek, epikus refrének és karakteres ének jellemzi, de a dalok sok helyen kapnak feszes amerikai power, néhol thrash metalos éleket is.
Az anyagot hallgatva nagyon sok zene az eszembe jutott. Nem trendkövetés szintjén, de élesen. Például a Vicious Rumours második Brian Allen-korszaka, vagy ha már itt tartunk, akkor Brian O’Connor rövid életű Consfearacy nevű bandája is. Aztán az Iced Earth Stu Block-érájának az eleje, a késői Sanctuary, a legutóbbi Helstar vagy Jag Panzer. Van néhány fogós tétel a lemezen. Számomra a legerősebbek ezek közül a Venoms Scent és a Legions of the Cross, de a címadó, valamint az Insidious és a Harvest of Souls is nagyon meggyőző dalok, bár ezekben a rideg groove-ok és a repetitív jelleg miatt már el-elkalandozik a figyelem.
Tartalmilag mélyebbek, érzelmileg kifejezőbbek az új dalok, de nem veszett el az erő sem. Azt gondolom, a Dark Believerrel megint több lett a csapat, nem csak darabra. Ha a fent meglengetett albumokat te is szívesen hallgattad, bátran tedd meg ezzel is, jó lesz!
