Bár három éve még arról beszélt, hogy felhagy a zenéléssel, valamint a nyilvánosságtól is visszavonul, hamarosan mégis új albummal jelentkezik a Nightwish volt basszusgitárosa, Marko Hietala. Mindez persze nem előzmények nélküli, hiszen a hórihorgas finn zenész már 2022-ben újra turnézni kezdett, és ennek során több közös fellépést is vállalt a Nightwish egykori énekesnőjével, Tarja Turunennel, akivel márciusban egy közös dalt is megjelentetett. Időközben az is kiderült, hogy a Left on Mars című duett az újabb Marko Hietala-album, a Roses from the Deep egyik felvezető szerzeménye. Kettejük újbóli együttműködéséről, a február elején érkező albumról, valamint számos egyéb aktualitásról Gyuricza Tamás Marcell kérdezte a roppant barátságos zenészt.

Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: Mika Toivanen

—

Az első szólóalbumod, a Pyre of the Black Heart megjelenése idején még a Nightwish tagja voltál, ezért azt tekinthettünk akár egy zenei kikacsintásnak is. Most viszont már teljesen más a helyzet, szólista lettél. Ezek alapján hogyan kezeljük a Roses from the Deep albumot?

„Bátran nevezheted az új albumot a Pyre of the Black Heart folytatásának, hiszen a Roses from the Deep címet már akkor kitaláltam, mielőtt az első lemezzel elkészültünk volna. Ha így nézzük, akkor a két album egymásra épül, de nincs szoros összefüggés a kettő között, vagyis nem arról van szó, hogy a Pyre of the Black Heart lenne az első, s a Roses from the Deep a második rész. Két teljesen önálló albumról van szó, s mind a kettőről azt gondolom, hogy nagyon jól sikerült. Ahogy az első albumnak, úgy a Roses from the Deepnek is van egy sajátos világa. Az új album mítoszokból, a természetből, valamint az emberi tapasztalatokból merít ihletet. Érzelmi dolgokkal foglalkoznak ezek a dalok, amelyek közt akad, ami valós élményekből táplálkozik, és van olyan is, ami teljes egészében kitaláció.”

Zeneileg rendkívül sokszínű a Roses from the Deep. Van benne progresszív rock, folk és szimfonikus metal is. Nem tartasz attól, hogy továbbra is úgy tekintenek rád, mint a Nightwish egykori zenészére, és olyasmi dalokat várnak tőled, mint a Wish I Had an Angel?

„Nem, ilyesmi egyáltalán nem foglalkoztat. Sosem gondoltam arra, hogy beskatulyázzam magam vagy a zenémet. Számomra a zene egy kifinomult közvetítő közeg, ami abban segít, hogy megmutassam, hol tart a spiritualitásom. Szóval nem nagyon írok zenét olyan megfontolásból, hogy ki mit vár el tőlem, és azt sem éreztem soha, hogy bárkivel versenyeznem kellene. Én saját magamnak írom a dalaimat, s elég szerencsés vagyok, mert nagyon sokaknak tetszik a zeném. Őszintén szólva, nekem is elég nehéz lenne megmondanom, hogy miféle zenét tartalmaz a Roses from the Deep album. Ahogy te is mondtad, van benne progresszív rock, hard rock és szimfonikus rock, meg minden más, egészen a metalig. Nem gondolkodtunk vele kapcsolatban tudatosan, az elménk természetes működése eredményezte ezt a zenei sokszínűséget.”

Ugyanazokkal a zenésztársakkal készítetted az új lemezt is, mint a Pyre of the Black Heart albumot?

„Igen, hiszen lényegében már mint zenekar működünk együtt. Nemcsak a Pyre of the Black Heart albumot vettük fel, hanem a koncerteken is ott voltak velem. Gondoltam is arra, hogy kellene valami zenekarnév, de aztán éppen ők mondták, hogy legyen inkább az én nevem, hiszen én már elég ismert vagyok ahhoz, hogy odafigyeljenek ránk az emberek. Egy ismeretlen, új zenekari név alatt valószínűleg jóval nehezebben tudtunk volna elindulni, mint így. El kellett fogadnom, hogy igazuk van.”

Van kedvenc dalod az albumról?

„A The Dragon Must Die. Nagyon tetszik, ahogy kiterjed benne az a progresszív epikus hangzás, és imádom, ahogy a zenekar játssza a dalt. Ahogy a dinamikai váltásoknak köszönhetően van egy nagyon izgalmas hullámzása. És persze ebben a dalban is rengeteg különböző összetevőt találsz. Úgy állt össze az egész, mint egy mozaik. A stúdióban raktuk össze az egészet, spontán elkezdtünk játszani, és ez jött ki belőle.”

Az albumon szerepel egy duett is, amit az egykori Nightwish-énekessel, Tarja Turunennel készítettél. Várható, hogy lesz további közös dalotok?

„A Left On Mars a saját dalom, amit a zenekarom tagjaival, a billentyűs Vili Ollilával és a gitáros Tuomas Wäinöläval készítettünk. Eredetileg a feleségemnek írtam, ez tehát egy szerelmes dal, amiben Tarja mint vendégénekes szerepel. Még tavaly kezdtünk el újra együtt dolgozni egy svájci fesztiválon, ahova mind a kettőnket elhívtak. Külön léptünk fel, de Tarja koncertprogramjában szerepelt a Phantom of the Opera, amit közösen adtunk elő. 2005 óta ott szerepeltünk először újra együtt, s ott mutattam meg neki ezt a dalt. Elfogadta, hogy szerepeljen benne, ezért legalább egy duettel én is tartozom neki. Olyan ez, mint egy szóbeli megállapodás egy úriember és egy úrilány között. Nincs írásban rögzítve, de mindketten tudjuk, hogy ezzel tartozom neki. Ha szól, hogy szeretne a saját albumára egy duettet velem, akkor én ott leszek. Ezért most azt mondom, egy közös dalunk biztosan lesz még.”

Tavaly vettétek fel újra egymással a kapcsolatot?

„Nem, ez már 2017-ben megtörtént, a Raskasta Juolua projekt karácsonyi turnéján, Finnországban. Ebben Tarja is énekelt, s engem is felkértek. Ott közös dalunk még nem volt, de már beszélgettünk egymással. Tizenkét év telt azóta, hogy szétváltak az útjaink, mindkettőnkben leülepedtek érzelmek, nem nagyon foglalkozatott bennünket a múlt. Nem a sérelmeinket hoztuk elő, hanem arról kezdtünk el beszélgetni, hogy milyen szoros barátságban voltunk egykor, amit jó lenne visszaállítani. Onnantól kezdve folyamatosan beszéltünk egymással, s amikor kiderült, hogy azon a svájci fesztiválon mind a ketten ott leszünk, küldött egy levelet, hogy előadhatnánk-e közösen a Phantom of the Operát. Én meg mint egy izgatott kisgyerek, rögtön visszaírtam, hogy csináljuk meg. S mivel pont akkor született meg a Left on Mars, rögtön arra gondoltam, hogy akár Tarja is lehetne benne a duett partnerem.”

Említetted, hogy ezt a dalt a feleségednek írtad…

„Igen, eredetileg ez egy romantikus dal lett volna, amiben a Mars mint szimbólum szerepel. Tudod, éppen rossz passzban voltam, amiből a feleségem rángatott ki. Azt szerettem volna kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok azért, mert segített, hogy vissza tudják térni a túloldalról. Aztán Tuomas vetette fel, hogy duettnek is nagyon jó lenne.”

Amikor annak idején Tarját kirúgtátok a Nightwishból, te is egyetértettél azzal a döntéssel?

„Igen, sőt igazából én vetettem fel elsőként, hogy meg kell ezt lépnünk. Szerintem olyan helyzetben voltunk akkor, hogy ha nem tesszük meg, akkor a Nightwish nem marad életben. El kellett dönteni, hogy a zenekar tér le az addig járt útról, vagy Tarja folytatja egyedül a sajátját. Nem tudom, hogy a többiek hogyan gondolkodtak erről, de amikor a menedzsment tagjaival arról beszélgettünk, hogy hogyan tovább, elsőként én mondtam ki azt, hogy a zenekar jövője érdekében el kell engednünk Tarját. Sajnos, vannak helyzetek, amikor meg kell hozni ilyen döntéseket. Ugyanez volt, amikor én hagytam ott őket.”

Azért léptél ki, mert a Nightwish tagjaként már nem érezted jól magad?

„Nem. Nagyon szép és eredményes időszaka volt az életemben az a húsz év, amit a Nightwish tagjaként töltöttem. Rengeteg nagyszerű koncertet adtunk, és remek dalaink voltak. Mindig vágytam arra, hogy valami nagyszerű dolgot érjek el, és ez a zenekar ilyen volt. Büszke vagyok rá, hogy részese voltam a Nightwish történetének.”

Amikor húsz év közös munka után kiléptél a zenekarból, azt mondtad, hogy visszavonulsz a nyilvánosságtól, és felhagysz a zenéléssel. Miért változtattad meg ezt a szándékodat?

„Egy időre vissza is vonultam, és mindent otthagytam. Régóta depresszióval küzdöttem, ezért változásra volt szükségem. Vettem egy házat Spanyolországban, hogy el tudjam hagyni a fekete, sötét, finn teleket. Mindent hátrahagytam, még az addigi otthonomat is, hogy legyen egy kis nyugalmam. Spanyolországban felkerestem egy orvost, ő javasolta, hogy neurológussal nézessem meg, nincs-e ADHD-szindrómám. Végül így derült ki, hogy mi okozza a depressziót. 56 éves voltam, amikor kimutatták a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart, és elmondták, hogy ez hozza elő a depressziómat. Lecserélték az összes gyógyszeremet, illetve volt, aminek a szedését el is hagyhattam. Három hétre rá már sokkal jobban lettem, de azért kisebb-nagyobb problémáim utána is előfordultak még.

Nem sokkal azután, hogy kezdtem jobban lenni, született egy kislányom, ami ismét egy nagy változást hozott az életembe. Úgy tűnik, a levegőváltozás, és ezek az örömteli magánéleti események sokat segítettek az egészségi állapotomon. Ugyan a téves diagnózis miatt évekig rossz gyógyszereket szedtem, s ez nagyon sokat rontott az állapotomon, de utólag már nem lehet ezen változtatni. Mióta kigyógyultam a depresszióból, rengeteget olvasok az ADHD-szindrómáról, és ezek alapján rá kellett jönnöm, ha időben felismerik a betegségemet, talán az egész életem másként alakul.”

Miben különbözik a spanyol életmód, vagy az ott élő emberek mentalitása a finnekétől?

„Finnországban sokkal jobban figyelünk az időpontokra, mint a spanyolok, ott ezzel kevésbé foglalkoznak. A finnek jobban odafigyelnek egymásra, ezt a spanyoloknál egyáltalán látom. A család számukra is fontos, de más emberekkel nem törődnek olyan nagyon. Bennünket viszont úgy neveltek, hogy mindig figyeljünk egymásra, talán azért, mert a téli sötétség miatt a finnek sokkal inkább magukba fordulnak. Engem amúgy éppen ez vonzott Spanyolországba, hogy el tudjak szökni a sötétség elől. Finnországban ilyenkor már délután három órakor sötét van, amit nagyon nehezen viselek. Minél sötétebb van, annál jobban elkap a depresszió vagy az unalom. De azokat a meleg nyarakat sem viselem túl jól, ami Spanyolországot jellemzi, ezért márciusban visszaköltözöm Finnországba. Nagyjából hat hónapot töltök egyik, s ugyanannyit a másik helyen. Továbbra is Finnországot tartom az igazi otthonomnak, ott van a cégem is, de a telek nagyon megviselnek ott.

Amúgy most éppen itt vagyok Finnországban, mert ahogy több mint húsz éve mindig, most is van karácsonyi turnénk a Raskasta Joulua projekttel, amit nagyon élvezek.”

Más ember lett Marko Hietala 2021 után?

„Szerintem igen. Mások lettek a fő prioritások az életemben, s másként is élem az életemet. Ezek a változások persze nem az egyik pillanatról a másikra zajlottak le, a folyamat már jóval előtte elkezdődött, de az biztosan nagyon sokat tett hozzá, hogy annyira szétesett az életem. És nagyon is sokáig tartott, mire újra rendbe tudtam hozni magam.”

A Nightwish azok közé a zenekarok közé tartozik, amelyekről azt gondolnánk, hogy biztos megélhetést nyújt a tagjainak. Anyagilag mennyire érintett hátrányosan a zenekarból való távozásod?

„Nos, mindenképpen jobban oda kell figyelnem dolgokra, mint előtte. Szerencsére előrelátó voltam, s amikor lehetőségem volt rá, tettem félre pénzt. Abból tudtam megoldani, hogy Spanyolországba költözzem. A Nightwish valóban elég nagy és híres zenekar ahhoz, hogy ne legyenek anyagi gondjaid, azzal ne kelljen foglalkoznod, hogy miből fizeted ki a számláidat.

Most már egy kicsit jobban kell figyelnem az üzleti dolgokra is. Úgy tűnik, a saját cégem kezd elég jó helyzetbe kerülni, idén már egészen szépen alakultak a bevételeim. A Nightwish is hoz pénzt a konyhára, hiszen a régi szerződéseim alapján a velem készült albumok eladásiból és azok jogdíjaiból kapok onnan is részesedést. Amúgy a show-business egy nagyon nehéz és rendkívül stresszes világ.”

Ha már ennyiszer szóba került a Nightwish, hadd kérdezzem meg a véleményedet a nélküled készült Yesterwynde albumról. Hogy tetszik?

„Igazából nem hallottam még, és tudatosan tartom magam távol tőle. Túl erős még az érzelmi kötődésem a Nightwishhoz, és akár tetszene az új album, akár nem, biztosan szomorú lennék miatta, ha hallanám. Még nem állok készen arra, hogy szembe tudjak nézni vele, ezért is döntöttem így.”

Tavasszal újabb közös turnén veszel részt Tarjával. Ezeknek a koncerteknek ugyanaz lesz a tematikája, mint az ideieknek?

„Nagyjából, de biztosan lesznek változások is. Márciusban indulunk, s megyünk Magyarországra is. Úgy képzeld el, hogy lesz két külön zenekar. Mindketten a saját dalainkat adjuk elő, a végén pedig lesz pár legendás duettünk. Teljesen még nem állt össze a program, mert jelenleg ezzel a karácsonyi műsorral turnézom, és igyekszem egyszerre csak egy dologra figyelni. Amint ennek vége lesz, utána kezdem el összerakni a tavaszi turné programját, amiről egyeztnem kell Tarjával is, hogy melyek legyenek a közös dalok.”

Még a Nightwish tagjaként, 2020-ban szerepeltél az Álarcos énekes című televíziós műsor finn változatában, amit meg is nyertél. Milyen élményeid vannak vele kapcsolatban?

„Elég jók, nagyszerű móka volt Elton John-dalokat énekelni, vagy elrappelni a Gangsta’s Paradise-t. Szerintem nagyon is felismerhető hangom van, ezért nagyon sok Nightwish-rajongó azonnal tudta, hogy engem rejt a doktor maszkja, de a zsűri tagjai nem voltak biztosak benne. Sikerült is átvernem őket. Én egyébként szeretek új dolgokat kipróbálni, ezért nagyon élveztem azt a versenyt.”

Szintén a Nightwish tagjaként énekeltél több feldolgozást is, illetve 10-15 évvel ezelőtt volt egy Sapattivuosi nevű zenekarod, amivel Black Sabbath-dalokat adtatok elő finn nyelven. Zenészként kiket tartasz a példaképeidnek?

„Ó, ez nehéz kérdés. Ha arra lennél kíváncsi, hogy kiknek a dalain nőttem fel, akkor olyan klasszikus metalénekeseket kellene említenem, mint Ronnie James Dio, Rob Halford vagy Bruce Dickinson. Szerintem ez érződik is néhány új dalomon. Basszusgitárosként Geezer Butler volt rám hatással, illetve Bob Daisley, aki Ronnie James Dio zenekarában játszott, de egy rövidebb ideig Ozzyval is dolgozott együtt. Zenekarok közül eleinte a Black Sabbath és a Deep Purple befolyásolta legjobban az ízlésemet, aztán olyanokat hallgattam, mint a Metallica vagy a Pantera. Eléggé széles zenei hátterem van, az apám révén még jazzt is hallgattam. Fogalmam sincs, hogy miért éppen itt kötöttem ki.” (nevet)

Az elmúlt két évtizedben rengeteget jártál Magyarországon. Mi a legkedvesebb emlékeid, ami ide köt?

„A szilvapálinka. Mérgező ital, de nagyon működik. (nevet) Persze a nagyszerű koncertek és a fantasztikus közönség is. Ti, magyarok nagyon tudjátok élvezni a zenét, s ez nagyszerű dolog.” 

–