Felperzselt földről dalol a 2017-ben útnak indult Malist egyetlen zenésze, a szövegek megszólaltatója, az orosz Ovfrost. Mely stílus lenne erre alkalmasabb a black metalnál? Zenész hősünk nem kívánt nagyon messzire menni inspirációért. Nem nagy meglepetésre a skandináv, ezen belül is a norvég black metalt tartotta követendő útnak. Az első lemezek kapcsán nincsenek pontos értesüléseim, de az Of Scorched Earth címet kapott ötödik albumnak párszor nekigyürkőztem.

Az album meghallgatása után világosan kiderül, hogy Ovfrost nem akarja megreformálni a black metalt, amivel természetesen nincs probléma, ha kellő mennyiségű ötlet áll rendelkezésre a keretek kitöltéséhez. Ugyan a lemezanyagot korrektül összeállította, azt a szintet nem üti meg a végeredmény, hogy „mezei” stílusgyakorlatnál többet lássunk benne. A black metalos tremoló-játék kedves terepe az orosz fiatalembernek, a hat számot zömmel ilyen témák alkotják, de amikor nem a viharokat idézi Ovfrost a hangszerével, akkor akusztikus/ambient-húrokat rezegtet, amelyek olyannyira szerves részei a black metalnak, mint Norvégiának az hegyek, erdők. Vagy éppen Oroszország azon részei, amelyek feltehetően megihlették e zenészt.

A Malist új albuma minden elemét tartalmazza azon black metalnak, amely a ’90-es években szökkent szárba, de a mai hangulatoktól sem idegenkedik. Vagyis a billentyűsökkel is átszőtt tremoló-viharokban akár posztblackes ízeket is érezhetünk, ha feltétlenül akarunk. Ám a lényeg nem ebben áll, inkább ott keresendő, hogy akihez közel áll ez a világ, megbízható útitársra lelhet a Malist lemezében.