Kiadó: Nuclear Blast / Írta: Kánya Ferenc / 7

Egy haverom mondta sok évvel ezelőtt, talán amikor az első Greta Van Fleet-lemezt hallgattuk, hogy „Na, lopott bringával is mekkorát lehet tekerni!“. Igaza volt, lehetett. Sok esetben viszont kifordítható ez a hasonlat, ennek a svéd bandának az esetében is például. Nem lövöm le a poént, majd a végén kifejtem.

Megvallom őszintén, én azt hittem, hogy feloszlottak, olyan rég nem lehetett hallani róluk. A gitáros-énekes Tommy a Sabatonban, a bőgős Chris meg a Therionba ment, gondoltam itt a sztori vége. (Saját pontosságom kedvéért: Tommy tavaly elhagyta a Sabatont, Chris meg beugrós csak a Therionban.) Legutóbb 2020 decemberében adtak ki egy kissé ellentmondásos „karácsonyi albumot“, ami egy koncept sztori volt Dickens Karácsonyi ének című novellájának feldolgozásával, műfaja filmzenés szimfopower, Howard Shore és Tobias Sammet jelentős hatásával. Hangzás, hangszerelés és hangulat tekintetében nagyszerű munka volt, de mint az előző mondat is sugallja, az eredetiség nem volt az erőssége az A Christmas Carol lemeznek.

Nos, tehát itt vannak újra, nem oszlottak fel, ez talán tervben sem volt, de hiába újult meg a felállás ‘21-ben, a Majestica háttérbe szorult az egyéb munkák mellett. Ha figyeltem volna, tavaly nyáron kijött egy kislemez a vadiúj A New Beginning dallal, talán árulkodott volna valamiről, bár igazán csak a Power Trainnel jött el a megvilágosodás: a kislemez fantasy stílusú borítóján egy üres, néptelen pályaudvar látható, míg az albumén megérkezett a vonat és előkerültek az emberek is. Lehet mondani, hogy más a muzsika típusa, amit az új dalokból hallhatunk: a szimfonikusok visszavonultak a szintetizátorba, több lett a gitár, a dallamérzékenység magas fokú – nagyjából mint az Above idején, az első albumon.

Azt érzem azonban, hogy egyediség terén még mindig kihívásokkal küzd a dalszerző. Nem előítélettel kezdtem az album hallgatását, sőt, a szélvész erejű A Story in the Night kislemez után meglehetősen bizakodón néztem elébe, de sajnos nem sokat kellett forgatni, máris szembejött egy arpeggio, ami erős hasonlóságot mutat azzal, ami az ABBA S.O.S című klasszikusában a refrént vezeti fel. Most azt, hogy a dal egésze Avantasia, hagyjuk is. Nem szeretném végigszántani az albumot, inkább adok egy versenyfeladatot: keresd meg az ABBA szintifutam mellé a Liquido Narcoticjának a főtémáját, valamit Dana International Diva című egyetlen slágerének énekdallamát, aztán küldd el nekem, hogy hol találtad meg!

Maradjunk annyiban, hogy becsülettel összerakott iparosmunka a Power Train, az europower téglák rés nélkül illeszkednek, szépen futnak függőlegesen meg vízszintesen is, de egyebet nem látok benne. Ezt a muzsikát már az évezred első évtizedében fényesre koptatták. Két tétel, a kislemezes Story in the Night és az albumot záró szimfós, epikus Alliance Anthem az, amit önfeledten tudtam hallgatni. Ezek, valamint a kategórián felüli hangszerelés és megszólalás okán hetes a Power Train. Egy hét múlva lehet túlzásnak érzem majd.

Ja, és a bringás analógia, mert megígértem: lehet ugyanolyan a bringa és ugyanazok a trükkök… csak már nem lepnek meg.

–

(A lemezismertető eredetileg a februári digitális különszámunkban jelent meg.)

–

„Óriási meglepetés! Egy felejthető lemezre számítottam, de a borító hangulata miatt kicsit bizakodó is voltam. Ehhez képest a Power Train egy feelinges hallgatnivaló, ami a műfaj szerelmeseinek tuti bejön majd, már csak az arányos és bitang hangzása miatt is! Ezt az éneklést, így, ebben a formában tanítani kellene!”
– Szénégető Richárd 8

„Azt nem mondom, hogy első utam valamelyik pályaudvarra vezet, hogy megválthassam a jegyet a Power Trainre, és arra sem mernék megesküdni, hogy valaha is együtt fogom énekelni a dalokat a srácokkal, de el kell ismernem, hogy sikerült egy olyan albumot alkotniuk, amit még nekem is jó érzés az elejétől a végéig meghallgatni.”
– Zubor Olly 8

„Magas fordulatszámon pörgő, profi módon legyártott, de végtelenül sablonos euro-power metal, helyenként fájóan egyértelmű nyúlásokkal, egy esetben pedig (lásd Victorious című dal zárása) rendkívül kínos megoldással. Nem kétséges, van bázisa ennek a zenének, s lesznek, akiknek tetszeni is fog az új Majestica, de ez akkor is csak középszerű album.”
– Gyuricza Ferenc 6

„Kb. ugyanaz, mint a Dynazty: bulizós jellegű, power (itt kicsit speed is), ami annyira sablonos, hogy a hideg kiráz. És olyan számcímeket adni 2025-ben, mint Battle Cry vagy Thunder Power… Ennél azért drágább az időm!”
– Cselőtei László 5

„Sikerült felszakítani a tavalyi
Tungsten okozta sebet.”
– Gáti Viktor 5

„Tizenkettő egy tucat heavy metal. Jó énekes, jó hangszeresek, de összességében mégis fájóan középszerű.”
– Kiss Gábor 5

„Profin feljátszott, szépen felénekelt, ám mindenfajta egyéniséget nélkülöző, roppantul klisés epikus-dallamos fantasy eurometal – ezt kínálja a svédek harmadik albuma. Nem tudom, két elődje mennyiben lehetett más, de a Power Train alapján nem is fogom összetörni magam azért, hogy ezt megtudjam…”
– Schmidt Péter 5

„Ez is olyan zenekar, ahol megvan a kellő tudás, de meg sem próbálnak bármi újat hozzátenni a metalhoz. Értem, hogy ennek van közönsége, nem az újítóknak, és nincs azzal baj, ha kiszolgálják az igényeket, csak a metal úgy alapból sosem az igények kiszolgálásáról szólt. Szerintem.”
– Uzseka Norbert 5