Kiadó: FRONTIERS / Írta: CSELŐTEI LÁSZLÓ / 8
Óriási Brazília romantikám van! Még sosem jártam ott, de nagyon el tudom képzelni ezt a kb. 200 millió lakosú országot, azokat a csodálatos vidékeket, a még csodálatosabb városokkal (köztük a legnagyobbal, Sao Paulóval), és a gigantikus brazil rockszíntérrel. Nagyon lemennék egy ottani klubba, ahol a Maestrick játsza a legújabb albumának dalait!
Persze, a valóság mindig kiábrándítóbb, mint a fantázia. Az a klub is csak kb. olyan lehet, mint itthon egy átlagos koncerthelyszín. Nem feltétlenül tökéletes a hangzás, az emberek hangosan beszélgetnek egymással a buli alatt, tömeg van, nem lehet jól látni, stb. Mégis, úgy gondolom, egy brazil klubbulinak varázslatos hangulata lehet. Különösen, ha egy olyan zenekar játszik, mint a Maestrick, amelynek a zenéje olyan, akár egy rockmusical és talán mindezért nem is egy tradícionális klubba, hanem sokkal inkább egy színházba való. Leginkább Tobias Sammet és az Avantasia jutott eszembe, amikor hallgattam a dalokat. De sok Queen- és Vanden Plas-hatást is érzek náluk. Ám, még a mondern metalos, amerikai horror banda, a Nine Ice Kills is felmerült, mint összehasonlítási alap. Ami egyáltalán nem baj! Ez a monumentális és sokoldalú muzsika élvezetes, jól hallgatható, el lehet merülni benne.
A zenészek egyedi teljesítménye talán nem annyira bombasztikus, mint lehetne, például Fabio Cáldeira énekes nem egy Geoff Tate, de szépen hozza a kötelező alapokat. Pedig ő a banda szellemi atyja. Amellett, hogy ő billentyűzik is, a hangszerelést is neki köszönhetjük.
Fontos tudni, hogy ez egy konceptalbum, egy kétrészes darab második “felvonása”. A csapat tagjai tizenhárom évvel ezelőtt határozták el, hogy írnak egy nagyívű művet, amely egy egynapos vonatút történetét meséli el, ami egy teljes életutat jelképez. Az első rész címe Espresso Della Vita: Solare (azaz nappal) volt, most pedig az éjszakáról mesélnek.
Biztos vagyok benne, ezt az albumot a fiúk, mint darabot álmodták színpadra. Nem csodálkoznék, ha már felvették volna a kapcsolatot a Vanden Plas énekesével, Andy Kuntzcal, aki a kaiserslauterni Staatsoper munkatársa és már számos Vanden Plas-projektet vitt színpadra a munkahelyén. Az több, mint valószínű, hogy Brazíliába nem jutnék el egy színházi előadásra, de Kaiserslauternben már voltam a Christ’O bemutatóján, szóval az esélyes, hogy oda „kiugranék” a Maestrick Espresso Della Vita: Lunare albuma színpadi adaptációjának premierjére! És mennyire élvezném!
–
A lemezkritika eredetileg a 2025. májusi digitális különszámunkban jelent meg.
–
„Hol nyers és tökös, hol giccsközelien túlcifrázott, teátrális prog metal Brazíliából. Kíváncsi lennék, mindez hogy áll össze élőben!”
– Gáti Viktor / 8
„Egy olyan rockmusicalt hallok, amiben ütközésig tolták a giccset, de eskü’ szórakoztatóbb, mint mondjuk egy unalmas prog metal album.”
– Kánya Ferenc / 8
„Tekervényesen örvénylő, meglehetősen eszehagyott, eklektikus musicales-progos metalt tol ez a brazil brigád – engem a néhai Beyond Twilightra és valamelyest a Themre emlékeztet megközelítésében ez a fajta (szuper)szonikus színpadiasság. Nekem alapvetően bejön ez a fajta őrület, viszont 55-60 perc bőven elég volna belőle, a 78 nagyon sok.”
– Schmidt Péter / 7
„Hát igen, 78 perces konceptalbum, elkél hozzá a címbéli espresso, bár ott nem a kávéra utaltak. Amúgy nem egy rossz anyag, még úgy is értékelem, hogy mára végképp túltelítődtem az ilyen teátrális, komplex, progos-szimfo-europower zenékkel.”
– Uzseka Norbert / 7
„Ámulatba ejtő zenei csavarok és idegesítő musicales megoldások váltogatják egymást a Maestrick új albumán, nem csoda, hogy sehogysem áll össze a dolog. A pontszám a jobb pillanatoknak (lásd Agbara kezdése) és a parádés hangzásnak szól.”
– Pintér Miklós / 6
„Bocsánat, de nekem ez egyszerűen túl sok… Számomra olyan érzetet kelt ez a lemez, mintha egy hegyek között kanyargó sínen 300 km/h-s sebességgel száguldó vonaton kapaszkodó nélkül kellene utaznom. Csak csapódom egyik oldalról a másikra, folyton beverem a fejem, és már jön is a következő kanyar… Ezt a fajta előadást én színházban jobban el tudnám képzelni… Az meg nem lehet véletlen, hogy én nem igazán járok színházba…”
– Zubor Olly / 6
„Olyan, mintha egy bántóan giccses musicalt hallgatna az ember.”
– Kiss Gábor / 5
„>Mi volt ez a pusztító alpáriság?< – fakadt ki anno Puzsér Róbert a Csillag születik válogatóján. Nos, az első néhány kifejezetten giccses, cirádás dal hallatán nekem is hasonló jutott ezembe, később pedig a túljátszott, rétestészta módjára elnyújtott dalok miatt fogtam a fejem. Csak bízom benne, hogy komolyan gondolták, mert viccnek durva lenne ez az album.”
– Gyuricza Ferenc / 4
