MAD ROBOTS / SLOWMESH
Bp. Trip Hajó

Végre sikerült megnéznem élőben a Slowmesh-t. A 90-es évek stoner, grunge és groove-os rockját a 2000-es évek szinte popba hajlóan dallamos modern rock/metaljával keverő csapat piszok húzós zenei témákat és szuper melódiákat hozott a Trip Hajó gyomrába. Biztos volt már ennél forróbb hangulatú, tombolósabb koncertjük, de így is baromi jó élmény volt őket látni-hallani. Van az egész bandában valami laza elegancia, ha ez a jó szó, ahogy a legdögösebb témákat is csuklóból rázzák ki, a megannyi profi zenészre jellemző arrogancia nélkül.

Ezen a koncerten az Eilema gitárosa, Gugyerás Norbert segített ki másodgitárosként, de ő is olyan frankón pengetett, mintha ebbe a bandába született volna. Voltak bemozdulós témák, de ha A Nagybetűs Slowmesh Slágert kellene megneveznem, az csont nélkül a Liquid Love lenne. Ember, mekkora feeling és melódia van abban a nótában! Még a Cult is régen írt ilyet utoljára.

A Mad Robots új albuma, a Pareidolia 2020 legjobb lemezei közé tartozik. A koncert előtt jó pár hétig pihentettem; szoktam ilyet csinálni, hogy lássam, x időnyi szünet után is hat-e az adott cucc, és ez az anyag nagyon. Úgyhogy szívrepesve vártam a lemezbemutatót, ami még annál is jobb lett, mint amire számítottam. Az első felében a teljes Pareidoliát eltolták, méghozzá úgy, hogy Takács „Jozzy” József (The Hellfreaks, ex-Wendigo/Behinia/stb) volt a második gitáros.

Mad Robotsékban azt is bírom, hogy igazi fazonok, akiken első ránézésre látszik, hogy élik a zenéjüket, de Jozzy bátyával kiegészülve szintet lépett a dolog. Az ember kő profi (mondta is Mári Péter énekes, hogy végre van egy igazi zenész a csapatban), de ahelyett, hogy kő profi módjára tudta volna le a bulit, szemlátomást szívét-lelkét (és még a vokáljait is) beleadta. Akárcsak a többiek. Lehet sorolni rakat hatást, ami érvényesül a Robotok zenéjében (pl. hogy ilyen lett volna a Faith No More, ha nem fordít hátat a metalnak, hanem inkább Mastodon irányba megy, Toollal vegyítve), mégis egyértelmű volt a koncerten, hogy ez itt valami valódi. Ezektől tanultak, de önmagukból jön. És eszméletlen jó.

A gyakran borult háttérvetítések s a szintén borult témák mellett persze megesett, hogy a szájam lefelé görbült, nem felfelé, mert iszonyú súlyos érzelmi töltet van ezekben a dalokban, és egy ponton már azt éreztem, hogy kezd a móka spirituális élménybe átmenni. Ritkán tapasztalok ilyet, és nem tudom, mennyi köze van ehhez annak, hogy a kib…ott járvány miatt beszűkült a szabadságunk (és mennyire jól tükrözi mindezt a Mad Robots zenéje!), de sokszor úgy kapaszkodtam a fényképezőmbe, mint Ozzy a mikrofonállványba, ha túl sokat fogyasztott a tudatmódosítóiból.

A koncert második felében csak a négy eredeti tag volt a színpadon (meg a sampler), hogy a korábbi nótákat tolják. Péter csak ekkor kezdett el beszélni a közönséghez. Megértem, hogy az volt a koncepció, hogy az új albumnál nincs duma, de ez kissé öngól volt, tekintve, hogy a közönség igazán csak ekkor szabadult fel. Igen, ebben a bezárt, elidegenítő időszakban mind vágyunk az emberi szóra, és bár addig is volt zúzás, igazi felszabadult ováció meg öröm csak a második blokkban alakult ki. De bármilyen pszichés hatása legyen is a Covidnak, ez mindenképp kivételes koncert volt.

Az Ördög tudja csak, hogy meddig járhatunk még koncertekre, de most azt mondom, hogy ez meg a múltkori Storm The Studio adott annyit, hogy világítson idebenn, ha megint lekapcsolják hónapokra a koncerttermek fényeit.

U.N.

További U.N. fotók a koncertről

A Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.