A kanadai Lutharo zenéjével egy félreértés folytán kezdtem el foglalkozni, amikor is a Ruthless Bloodline videóját látva hirtelen azt hittem, a honfitárs The Agonist (RIP) volt énekesnője, Viki Psarakis új bandájával van dolgom. A vadul acsarkodó és grimaszoló, egyébiránt bűbájos Krista Shipperbottom eleinte még a tiszta énekével is megtévesztett. Aztán kiderült, ők egy tíz éve indult, teljesen másik csapat, a fenti nóta pedig friss, két EP-t és egy nagylemezt követő, teljes dalcsokruk egyik darabja.

A remekül csengő Chasing Euphoria albumcím jól tükrözi a lemezen hallottakból leszűrhető hozzáállást: a fő cél a zene élvezete, pontosabban a dallamos death metalból eredő szegmensé, amibe némi metalcore, groove metal és epikus/szimfo hatás szintúgy belefér.

Nincs túljátszva az anyag, ami alapvetően előnyére válik, főleg az olyan szépen megírt tételek esetében, mint a felszabadultságot hirdető Born To Ride, a blast beat mániás Creating A King, a hét percet elérő és kellően változatos Freedom Of The Night vagy a személyes kedvenc, kontrasztban és érzelmekben erős Time To Rise.

Egy határozottan gyenge pontja van a produkciónak, a dobolás: túlontúl jellegtelen, gyakran csak hosszasan pattog a duplázó, bosszantó monotonitást kölcsönözve az egyébként működőképes kompozícióknak. Valamivel több kreativitással kerekebbnek érződnének a dalok.

Nem döntött le a lábamról a Chasing Euphoria, de azért fél szemmel érdemes követni a Lutharo dolgait.