Finnország egyik legvadabb exportcikke, a Lost Society dühödt lendülettel tért vissza. A banda új kislemeze, a Dead People Scare Me (But The Living Make Me Sick) egy nagy energiájú himnusz, amely arra hivatott, hogy a nyári fesztiválokon lángra lobbantja a moshpiteket.

Ezzel a robbanékony számmal a zenekar egy merész új fejezetet nyit karrierjében: új hangzásvilágba merülve, ugyanakkor megtartva azt a nyers erőt és agressziót, amit a rajongók annyira szeretnek. A Dead People Scare Me (But The Living Make Me Sick) az első ízelítő a formáció hamarosan érkező új nagylemezéből, amelynek részletei rövidesen napvilágot látnak.

A kislemezhez egy őrült, bulihangulatú videóklip is társul, amely tökéletesen megragadja a szám kaotikus, szarkasztikus hangulatát, és remek vizuális párja a pörgős riffeknek és csípős dalszövegeknek.

„Gyerekkorunkban gyakran megijedtünk a zombiktól, a kaszástól és bármitől, amit a halál fogalmaként ismertünk, de ahogy felnőttünk és szembesültünk a való világgal, rájöttünk, hogy nincs félelmetesebb egy szívveréssel rendelkező embernél, akinek hatalom van a kezében – mondta Samy Elbanna, a Lost Society frontembere. – Ez a szám olyan univerzális témákat boncolgat, amiken sokan folyamatosan gondolkodunk: hogyan illeszkedjünk be, és egyáltalán miért kellene beilleszkednünk? Intézmények nevelnek bennünket arra, hogyan legyünk felnőttek, és még a 21. században is lenéznek, ha különbözünk a tömegtől. Ez a dal a kirekesztettek himnusza. Bármennyire is ’mainstream’ lett a metal zene, mindig is marginális marad, és az, hogy az ’ördög megérintett’, szimplán egy metafora mindazok számára, akik úgy érzik, hogy valami mást csinálnak, mint a többség, és ezt élvezik is.”