Ha még az egyetlen hazai, csak a kemény rockkal foglalkozó lap szerkesztőségét is villámcsapásként éri a Lord új lemezének boltokba kerülése, akkor bizony a reklámozás környékén még akadhat fejlesztenivaló. Talán a későbbiekben már nem lesz akadálya a lemezek megjelenésével egyidőben olvasható kritikáknak.
Azonban a rendkívül rossz magyar információramlásnak nem ez az egyetlen kimutatható jele. Az is csak a Ragadozókkal együtt jutott a nyilvánosság tudomására, hogy új zenész került a Lord-kötelékbe, aki már az LP felvételeinél is közreműködött. Gidó mester egy hajdani, fáraós kollégáját, Gyurik Lajos dobost hívták a számomra mindig is lélektelenül, felettébb egyhangúan játszó Hollósi László helyére.
A Lordok második hazai kiadású korongja ismét Ausztriában készült. A két lemez rögtön szembe- vagy inkább fülbeötlő különbségét a Ragadozók letisztultabb, igen kellemes hangzása jelenti. Még Gidó billentyűi is a korábbinál modernebbül, ám véletlenül sem poposan szólnak.
Roppant változatos a dalok összeállítása, hiszen nemcsak vadonatúj, hanem régi, nagy siker – mint például a Kisfiú – is helyet kapott. Hallhatunk tipikusnak nevezhető Lord-nótát (Itthon vagy otthon), érzéki lassút (Te légy fény) és olyan dalt is (Szóljon a rock) – Gidó énekével – ami csöppet sem lordos. Pohl Misi hangja igen szépen és kellemesen cseng, annak ellenére, hogy az Álmaim asszonyában túlságosan patakis. Azért félni nem kell, három Patakiért sem adnék egy Pohlt!
Az egész anyagban – sajnos – dominál a billentyű, pedig szívesebben hallgatnám többet a visszafogott Erős Attila gitárjátékát. A tempós Hajsza is úgy hangzik, mintha a gitár sávját elfelejtették volna rákeverni a nótára!
Egy olyan szolid rockalbum a Ragadozók, ami bizonyára nem okoz óriási feltűnést kis hazánkban, azonban elég jó ahhoz, hogy ne csak a megrögzött Lord-hívők tegyék fel gyakran, hanem friss rajongók is.
-x-
Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
METAL HAMMER HUNGARICA No. 3 (1989/3) – TARTALOM
HAVI METAL – Újságtéboly
METALLICA – Kar és láb nélkül
MÖTLEY CRÜE – Fő az egészség
RUNNING WILD – Rejtvény – Csak szakértőknek!
HÍREK – Forró Drót
HANGPRÓBA – Győztesek és vesztesek
SOKKOLÓ KORONGOK – Black Sabbath, Accept, Lord és még több
LEATHERWOLF – Kaliforniai farkasok
HELLOWEEN ÉS KAI HANSEN – Felek válás után
NICKO McBRAIN – Mr. Lapos Orr, a dobosok legdobosabbika
POKOLGÉP – A titkosítás ideje lejárt
METAL HAMMER FESZTIVÁL – Szerény szülinapi szórakozás
BLACK SABBATH – A legenda folytatódik
ÉLŐ FÉM – Manowar, Zed Yago és mások
SEPULTURA – Brazil srácok
WHIPLASH – Új lemez új címmel, új énekessel
DEMONSTRÁCIÓ – Szalaghegyek
GITÁRMÁNIA – Szekeres-tanfolyam
TELEGRAM – Rossz hírek és jó hírek a „táviratban”
KREATOR – A gyűlölet zászlaja az Akropoliszon
KREATOR – Amit Mille gondol a friss lemezről
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw003/
