Kiadó: Napalm Records / Írta: Kiss Gábor / 8
Igazán nem vádolhatóak azzal a Lord Of The Lost-os srácok, hogy tétlenül üldögélnének a babérjaikon. Legutóbbi nagylemezük, a 2022-es Blood & Glitter megjelenése óta megjárták az Eurovíziós Dalfesztivált, kiadtak egy dupla feldolgozáslemezt, meg rögzítettek egy élő anyagot Wackenben. Most pedig itt van az Opus Noir, ami a maga 11 tételével mindössze az első része annak a lemeztrilógiának, ami gyakorlatilag már összeállt a műhelyükben. Szóval ezerrel pörög a gépezet, szerencsére azonban a fokozott tempó nem jár együtt minőségromlással. Az Opus Noir simán hozza a tőlük megszokott színvonalat, megközelítésében viszont egészen más, mint elődje anno. Míg a Blood & Glittert szándékosan egy vastag gitárokba csomagolt poplemezzé gyúrták, addig az Opus Noirral határozott hátraarcot csinált a csapat. Az új anyagra egyértelműen jellemző a „vissza a gyökerekhez” megközelítés, és ugyan ez nem jelenti azt, hogy a ’80-as évek popzenéjének hatásai teljesen kivesztek volna dalaikból (elég csak meghallgatni a nyitó Bazaar Bizarre-t), most kevésbé szembe ötlőek az effajta megoldások.
Sötétebb, morózusabb 2025-ben a Lord Of The Lost, és nekem jól is esik, hogy ezúttal ezt az oldalukat domborították ki. Ráadásul itt-ott új ízek is kerültek a főzetbe: a klipesített I Will Die In It-ben például van egy rész, ami akár főhajtásként is felfogható a Gojira munkássága előtt, de a Feuerschwanzcal közös Lords of Fyre-ben felbukkanó folkos dolgokat se nagyon lehetett hallani korábban tőlük. Érdekesség még az amerikai csellóművész, Tina Guo felbukkanása az egyébként kifejezetten súlyos Ghostsban, meg a Within Temptationnel közösen elkövetett Light Can Only Shine In The Darkness is. És az is jól áll a csapatnak, amikor szimfonikus metalt játszanak. A Moonstruck kifejezetten erős ezen a vonalon, de az Anna Maria Rose énekesnő vendégszereplésével rögzített The Sadness In Everything is tök jó.
Igazán gyenge pillanatot nem is tudnék mondani az anyagról, csúcspont viszont bőven akad: a már említett I Will Die In It, a vérbeli goth sláger My Sanctuary meg a különböző hangulatokon átvezető zenei utazásként is aposztrofálható Things We Do For Love számomra mindenképpen ilyenek.
Ahogy a zenekar imidzse és mondanivalója, úgy muzsikája is abszolút karakteres és kiforrott. Azért pedig, mert saját világukon belül most épp sötétebb vizekre eveztek, tőlem biztos nem fognak egy rossz szót sem hallani.
—
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júliusi digitális különszámban jelent meg.)
„Ők az a banda, akiknek mindig voltak kiváló dalaik, de tartósan sosem tudtak megmaradni nálam. Aztán jött a Judas, ami teljesen belehabarodtam, majd el is múlt a szerelem. Ehhez képest az Opus Noir első része egy több mint kiváló anyag! Ismét azt érzem, innen csak feljebb van ennek a csapatnak!”
– Szénégető Richárd / 9
„Több aspektusból nem érzem magaménak a LOTL-ot, mint jelenséget, de pusztán a friss dalokat és az eddigi albumokat tekintve tagadhatatlanul egy meghatározó kortárs bandának számítanak.”
– Gáti Viktor / 7
„Körülbelül 50 ember előtt játszottak, amikor először láttam őket, s már akkor érződött róluk, hogy van bennük valami plusz, ami ki fogja őket emelni abból az eklektikus gót/industrial közegből, ahonnan indultak. Népszerűség tekintetében be is váltották ezt a reményt, zeneileg viszont még nem érzem, hogy csúcsra járatták volna a gépezetet. Most sem, szerintem több van bennük, talán még jobban el kellene engedniük a képzeletüket. ”
– Gyuricza Ferenc / 7
„Rajongó most sem lett belőlem, de érzékelem, hogy nem csak muszáj alapon összedobált elemekből farigcsálnak pop-rock nótákat, van itt azért némi kraft is.”
– Uzseka Norbert / 7
„Ami az előnye ennek a hanghordozónak, az a hátránya is: a zenei sokszínűség. Már eleve a nyitónótán érezni, hogy itt a stílusok bizarr keveredésének lehetünk fültanúi, ahogy Chris Harms szinte rapper módon szállítja vokáltémáit a súlyos zenei részekhez. Még jó, hogy ez utóbbiakból, azaz a súlyos részekből azért nincs hiány, így én is könnyebben megbirkózom a néha eltúlzott muzikális szabadsággal.”
– Zubor Olly / 7
„Ha csak név nélkül megmutatják, erről akkor is megmondtam volna, hogy német. Sok minden van benne a germán alter/gót/indusztriális/metal vonulatból. Az ének miatt néhol kifejezetten rammsteines. Nekem elég átlagosnak tűnik. ”
– Cselőtei László / 6
„Kicsit gótikus, kicsit indusztriális, kicsit elektrós, kicsit modern metalos – és nagyon német. Érdekes módon a kimódoltsága ellenére is találok benne tetszetős részeket, míg más témák meg totál elmennek mellettem. Egyelőre hat pont azzal, hogy kéne még neki időt adnom.”
– Schmidt Péter / 6
„Bazaar Bizarre? Köszönöm, ennyi elég is volt! (Persze, látom-hallom, hogy a trilógia mekkora vállalkozás ez az eurovíziósoktól.)”
– Pintér Miklós / 5
