Kiadó: Metal Blade / Írta: Kánya Ferenc / 8

Ezt a különösnek tűnő nevű svéd bandát Niklas „Nille” Sandin Katatonia bőgős és korábbi chaosyses kollégája, Tomas Åkvik gitáros alapították 2014-ben, illetve lehet mondani, hogy Åkvik Nale nevű ma is működő bandájának aktuális legénysége, valamint Sandin alkotta a Lik első felállását. A Nale az Entombed-féle „rozsomák blues“ egy lazább formájában utazott akkoriban, a Chaosys meg korábban az At The Gates egyfajta altos változatát tolta, tehát szerették a hazait, adta magát, hogy valami ilyesmihez fognak.

A Lik a 2015-ben megjelent Mass Funeral Evocation albummal mutatta meg magát a világnak egy olyan zenei kombóval, amiben a klasszikus svéd death metalt és a hozzá tartozó hangzást ütötték fel egy kevéssel a Motörhead rock’n’rolljából. Mint ötlet, nem volt egyedi a dolog, a kiadójuknak például azonnal volt egy hasonló kaliberű csapata, amivel egy splitre fel is tették őket. A Mass Funeral album viszont elég sikeres lett ahhoz, hogy pár év múlva szabad volt az út a Metal Blade-hez.

Múlik az idő, a Necro máris a harmadik lemez a kiadónál, ami viszonylag hosszú idővel, majdnem öt évvel követi az igen sikeres Misanthropic Breed albumot. A tíz új nóta produkciós szempontból akár szintlépés is lehetne, az elődhöz képest legalábbis ez az anyag rendes stúdiókban és rendes producerrel készült, aki nem akárki, hanem Lawrence Mackrory volt (Meshuggah, Katatonia, Decapitated). Érthető okokból a csapat ragaszkodott az ortodox Stockholm-soundhoz, ami kvázi kizárja a „csúcs stúdióprodukció“ jelleget, így sokban sajnos nem tud különbözni az elődöktől. Hallani persze a profi munkát, mert Rory tudta hová pozicionálja a hangképben ezt a „HM-2“ zsizsit, hogy ne dominálja abszolút a teljes hangzást.

A dalírásban sem tapasztalható különösebb változás, Åkvik hozta a szokásos formákat a szokásos hatásokkal, az eredmény is a szokásos – ez egyelőre szokásosan jót jelent. A hangulat, a húzás megvan, a tradíció is ezerrel, de utóbbi idővel masszív korlátok közé tudja szorítani az előadót és ez talán el is kezdődött már. Hallom a saját ötleteket a tiszteletből gyúrt masszában, de mintha már kevésbé jönnének úgy, mint a Carnage vagy a Misanthropic idején. Voltak nóták, amik a szimpla elfogadáson felül tetszettek is, ilyen a nyitó Deceased, a szokatlanul melodikus Fields of Death, a definiatív The Stockholm Massacre vagy a kislemezről is ismerős, igen jó témákból építkező War Praise, szóval általánosságban jó-jó, de szubjektíve ahhoz kevésnek érzem, hogy később valamikor elővegyem és hallgassam még. Ha erre a soundra szottyan kedvem néhanap, valószínűleg előbb kapom elő a Clandestine-t vagy az Ever Flowing Streamet, de amíg van helye, addig helye van.

–

(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)

–

„Mindamellett, hogy a Necro albumon kétségtelenül ott vannak a Dismemberre (és persze az Entombedre…) való egyértelmű utalások – ami természetesen engem egyáltalán nem zavar –, Tomas Åkvikék azért a saját stílusjegyeiket is belecsempészik a dalokba. Amíg nem jön (ugye, jön?) Matti Kärkiék új lemeze, addig ez hiánypótlónak nagyon is megteszi.”
– Zubor Olly 9

„Óda L.G. Petrovhoz és az Entombedhoz, a jobbik fajtából.”
– Gáti Viktor 8

„Impozáns és magával ragadó főhajtás a death metal északi mestereinek munkássága előtt, egy tíz éve működő zenekartól, amelynek soraiban azért akadnak egyéniségek. Olyan album ez, amit örömmel fogadnál a nagy öregektől, de azért ez így mégsem ugyanaz a történet.”
– Gyuricza Ferenc 7

„Eredetiség nulla, de jól tolják, és persze jók a dalok.”
– Kiss Gábor 7

„Őrlő hangzású régisulis svéd death metal, a korai Entombed, Grave és Dismember nyomdokain. Eredetinek még véletlenül sem mondanám (az alkotóknak nincsenek is ilyen szándékaik), ez itt nettó hagyományőrzés, annak viszont egész becsületes.”
– Schmidt Péter 7

„Értem én, hogy tiszteletadás, de kicsit lehetne izgalmasabb, amúgy frankó!”
– Szénégető Richárd 7

„Death-thrash-doom Svédországból. Nem kétséges, tudnak zenélni, de ahhoz, hogy szeressük, amit játszanak a műfaj rajongójának kell lenni. Különösen az egy hangon károgó/hörgő ének megterhelő. ”
– Cselőtei László 6

„A klasszikus svéd death metal hangzást mindig öröm hallani, de attól még ha ilyenre vágyom, nyilván a klasszikus svéd death metal albumokat fogom elővenni.”
– Uzseka Norbert 6

„Tisztességgel gitároznak, dobolnak, hörögnek, mégis ott motoszkál a fejemben a kérdés: mennyivel lenne kevesebb a világ, ha nem tennék? A lényeg, hogy élvezik, amit csinálnak, és ez felülír mindent!”
– Pintér Miklós 5