Együtt erő vagyunk címmel még novemberben jelent meg egy profi és amatőr zenészek összefogásából elkészült EP, amelynek szellemi atyja Pallagi László gitáros.

Az album egy húszfős előadói csapat önzetlen munkájának gyümölcseként jött létre, és az eladott CD példányok eladásából származó bevétellel kíván hozzájárulni a hazai underground rock/metal színtér támogatásához (mondhatni amolyan ’magad uram, ha szolgád nincs’ alapon). A korongon helyet kapott hat szám zenéjét szerző, és a szövegeket is jegyző, LCK művésznéven alkotó Lackóval Kiss T. Attila beszélgetett.

www.facebook.com/lckguitar
Először is azt göngyölítsük fel, hogy mi adta az ötletet ehhez a kezdeményezéshez, és magához a lemez elkészítéséhez?

„Volt nekem egy zenekarom, a Sinister 5, de mivel négy év után sem tudtunk egy teljes és stabil felállást összehozni, feloszlott. Viszont maradtak dalaim, és úgy gondoltam, hogy kár volna, ha ezek a fiókban maradnának, így jött az az ötlet, hogy nem zenekarozok, hanem projektezni fogok. Közben betört a mindent felforgató koronavírus, így már a többlet szabadidő is adott volt, úgyhogy tovább gondoltam a történetet, és azt találtam ki, hogy kellene csinálni egy EP-t, amelynek teljes bevételét visszaforgatnám a hazai underground rock/metal színtér támogatására. Mert azt tapasztaltam, hogy a mainstream vonal nagyon sok segítséget kap – Artisjus, NKA, most ugye Raktárkoncert, stb. –, azonban az undergrounddal szokás szerint nem foglalkozik senki. Ebben a szellemben kezdtem tehát megkeresgetni az ismerőseimet, barátaimat, sőt idegeneket is, ajánlások alapján. Megkértem őket, hogy egy-egy dalban vegyenek részt, alkalmi jelleggel. Voltak persze, akik elutasítottak, voltak olyanok, akik megígérték, de aztán visszamondták a szereplést, de az a lényeg, hogy végül összeállt egy húszfős csapat.„
Mutasd be őket, kérlek!

„Szólóénekesként Szaládi ‘Carlo’ Károly (Rebel, Saqqara), Molnár ‘Stula’ Péter (Omen, Stula Rock, Crazy Gránát), Horváth ‘Pityesz’ István (ex-FreshFabrik, ex-Neck Sprain), Kálmán György (Triász, B52), Kovács Attila (Chrome RT.), és Tárnok Marika (Cherwood) hallható a lemezen. A gitárokat mellettem Jurinka Péter, Turi Csaba, Gábor Vivien, Králl Attila, Koczka Bence, Dobi Bálint, és Herczeg Csaba játszotta fel. Basszusgitárosok Nagy Viktor, Tavaszi Juci, Szőke Gyula, Klement ‘Koxos’ Ferenc, és Takács Roland Adrián (Kanóc) voltak. A Gyűlölj vagy szeress című dalban pedig Seiben Sándor dobjátéka hallható, a többi szám dob-programjához a sávokat közösen írtuk meg.„
Több stúdió is fel van tüntetve a bookletben. Hogyan zajlottak a felvételek?

„Minden dal abszolút karantén körülmények között készült. A már említett nyitószám a Rebel és Saqqara műhelyében lett rögzítve, mert amikor megkértem Carlo-t – aki társszerzője is a Gyűlölj vagy szeress szövegének –, ő hazai pályán, a Slayen Productions stúdiójában, a saját muzsikusaival vette fel a nótát. Ez egy kicsit ki is ‘lóg’ a többi közül, mert emiatt nem Csordás Dávid keverte, mint a másik ötöt, hanem Nagy Viktor. A többi szám hangszeres sávjait mindenki otthon rögzítette, négy dal énekfelvétele pedig az Újpest Próbaterem és Hangstúdióban készült, Schmoll Norbertnél. Stulát nem szerettük volna Budapestre utaztatni, mert neki sokkal egyszerűbb volt zenésztársánál, Horváth Ádámnál a szokott környezetben felvenni a saját részét. Úgyhogy elmotorozott Balassagyarmatra, felénekelte amit kellett, és olyan király sávokat küldött, hogy nem igényelt semmilyen utószerkesztést. Egy kis effektezést kapott csak, és egy az egyben ment is rá a nótára.„

Az egész projekt és megvalósítás a támogatásról szól. Konkrétan mihez nyújt segítséget a lemez eladásából származó bevétel?

„Első célként fiatal zenekarok lemezmegjelenésére fordítjuk. Továbbá tervben van olyan koncerthelyszínek kialakítása, főleg klubszinten, ahol méltó körülmények között tudnak fellépni a bandák. Ez alatt azt értem, hogy normális hangosítást, fényt, kontrollt kaphassanak, és ne négyzetméter kisfröccsért játszanak.

Ha belegondolunk, hogy milyen nyüzsgő underground élet volt itthon a kilencvenes években, de akár még a kétezres évek elején is, és mi van most… Biztos sokan emlékeznek az újpesti Thrash Mosh Club-ra, ahová még Lengyelországból is külön busszal hozták az embereket – egészen elképesztő centrum volt Magyarország, most meg gyakorlatilag nincs klubélet. Nyugat-európai példák alapján azt gondolom, hogy az ember ne ki akarjon törni az undergroundból, hanem ott maradva akarjon úgymond sikeres lenni.”

A teljes interjút itt találod meg.