A black metal úgy is felfogható, mint egy kiindulópont, egy roppant széles mezsgye, ahonnan ezer és ezer felé lehet elindulni zenei kalandozásokra. A 21. századi színtér erre rengeteg bizonyítékkal szolgál jobbnál-jobb zenekarok formájában. A holland mezőnyben is sok ilyen szemléletű csapatot találunk, s ezek egyike az Utrechtben 2012-ben alakult Laster.

Nem hallgattam rongyosra a Laster diszkográfiáját, de mindegyik lemezt „leellenőriztem”, nagy vonalakban képben voltam a ténykedésüket illetően. Egy atmoszferikus, ám a kísérleti utakat szem előtt tartó csapat élt lelki szemeim előtt a korábbi kiadványok kapcsán, s ezt a fakuló impressziót maximálisan kiélesítette, fókuszba állította az Andermans Mijne című októberben megjelenő album. Egy-egy ilyen anyag átlátásához időre, vagyis hallgatások egymásutánjára van szükség, de nem feltétlenül kell elindítani az albumot, mihelyt véget ért az utolsó szám, hanem időt kell adni, hogy lélegezzen az anyag, ugyanakkor – régi megfigyelés -, bizonyos távolságot is kell tartani az adott zenétől, hogy leülepedjenek a hallottak, helyére kerüljenek az egyes részletek. Ez érvényes az új Lasterre is.

Nehéz, súlyos avantgárd black metalt hallunk, ami számos ponton már túl is haladta a műfajt, ami azt jelenti, hogy a zenekar szivacsként itta magába a hatásokat, határok nélkül tekintett a dalszerzésre. Mindezt úgy kell felfogni, hogy a végeredmény nem eklektikus, inkább organikus. Két zenekar jut rendre eszembe az Andermans Mijne kapcsán. Az egyik a már feloszlott norvég Virus, mely csapat hasonlóan szabadon értelmezett, sokszor egészen tébolyultnak tűnő, ám összeszedett, kompakt tételekben fogalmazta meg zenei irányvonalát, a másik a legendás Voivod, mely leginkább mint hatás nyilvánul meg. Némelyik dal hallatán úgy éreztem, mintha egy black metal felé tendáló Voivod-ot hallanék, s ugyan tudom, hogy egy ponton túl már betegség az állandó összehasonlítgatás, ez azok átka, akik sok lemezt hallanak.

Mivel szeretem az ilyesmit, az egyedüli problémám az, hogy ugyan az összkép, az általános benyomás jó az albumról, a kiugró részletek, konkrét zenei elemek között kevesebb fogott meg, bár az is jogos felvetés lehet, hogy a lemezt egyben kell látni. Utóbbi értelemben valóban jól „funkcionál”.