Kiadó: Frontiers Records / Írta: Szénégető Richárd / 10
A legnagyobb királysága annak, hogy az ember egy ilyen szerkesztőség tagja lehet, amikor meglátunk egy zenét és megmutatjuk a másiknak, hogy figyeld már, ez neked tetszeni fog! Cápáztam már így kedvencet Ollytól, Smityától, Lénárd Lacitól, Cselőtől, Mikitől, Pétertől, Viktortól, de szerintem már mindenkitől igazából. Legutóbb Jani lepett meg a Lagunával, mondván az új Crowne után biztosan ez is tetszeni fog! Elsőre alig hittem a fülemnek, mondom te jó ég, mi ez?
Nos, ez kérem színtiszta, vérprofi AOR/hard rock muzsika, a nyolcvanas évek nyomdokain, egyenesen Mexikóból! Ami azért érdekes, mert nem teljesen az amcsi vonalat viszik, hanem bőven meg van szórva a muzsika européer ízekkel is! Ez azért is lepett meg, mert szerintem mindig azonnal megmondható egy-egy ilyen zenekarról, honnan is jönnek úgymond, hiszen a származásnak mindig van egy egyedi, jól felismerhető karaktere. A H.E.A.T.-nél is egyértelműek az európai gyökerek, akárcsak a Europe-nál, ahogy mondjuk a Skid Row-nál is az USA. Nos, a Laguna az egyik szabályt erősítő kivétel, az már biztos.
Az intro után kibontakozó dal, az első single szerepét betöltő Ghost Behind Your Mask visszafogott dallamokkal indít, jelzés értékű szaxofonnal, de szinte azonnal egyértelművé téve: van itt dallamérzék kérem! Az erős Journey, de még talán leheletnyi Foreigner-íz csak még több plusz ad a már eleve jól induló dalhoz. A másodikként érkező Living On The Line sleaze/glam ízei és rádiórockos felütése egy új dimenziót villant a lemezen, jelezve, nem lehet egy dal alapján belőni a srácokat. Ez nálam a lemez egyik húzódala, ha egyszer eljutok koncertre, addig nem engedem le őket a színpadról, amíg el nem tolják!
Mindenképpen kiemelendő még a Wildfire power lírája, erős (korai) Gotthard-ízekkel, benne a lemez legjobb szólójával. Ki lehet kergetni a világból, amikor meghallok valami csöpögős, erőltetett lassúzást, de ezeknek a srácoknak még ez is jól áll! Az a nyegle lazaság, ami bennük van azonban mégis a lemez abszolút slágerében, a Bring Back To Life-ban csúcsosodik ki. Okosan, de mégis tankönyvien felépített, nagyon bitang módon megvokálozott dalról beszélünk, aminek olyan bivalyerős refrénje van, hogy rotációban kellene játszani minden rádióban. Bevallom, ennél a dalnál figyeltem fel először arra, hogy bizony, ezen a lemezen a szövegek is nagyon rendben vannak!
A másik, ami nagyon rendben van, az a lemez hangzása! Nem tudom, mennyire volt benne Jimmy Westerlund producer keze, de gyanús, hiszen akárcsak az új, szintén zseniális Giant-lemeznél, most is nagyon patentül szólal meg minden. Nem bántóan sterilen, hanem pontosan úgy, ahogy egy retrónak mondható dallamrock albumnak napjainkban kell.
Nagyon sokat tudnék írni a The Ghost Of Katrináról, elemezhetném dalonként, de felesleges. Ez a lemez vastagon önmagáért beszél, teljesen biztos vagyok benne, az év végi listámon előkelő helyen szerepel majd. Az a helyzet, hogy pár éve rendesen kutyáztuk a frontierses taljánokat a sok felesleges projektlemez miatt, de amíg ilyen kincseket is kiadnak, addig nem érdekel, ha belefér pár halványabb eresztés, a Laguna első lemeze ugyanis, számomra tökéletes. Pont.
—
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júliusi digitális különszámban jelent meg.)
„Totál nyolcvanas évekbeli európai hard rock, annak idején a Bravo biztosan írt volna a mexikóiakról. 2025-ben mi fogunk. És írjunk is, mert marha jó lemez ez!”
– Pintér Miklós / 10
„A zenekar származási helyéből és a lemez borítójából arra következtettem, hogy itt majd lesznek bőven mexikói indián zenei részek, de szerencsére nem így lett! Hiszen akkor szegényebbek lettünk volna pár nagyon jól megkomponált, szépen szóló, a nosztalgikus hangulatot sem nélkülöző rockslágerrel. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy a Laguna fogja számomra leszállítani a hónap egyik legjobb lemezét.”
– Zubor Olly / 9
„Ha nem is Premier League kategóriás, de mindenképpen A1 szintű európai, pontosabban skandináv ízű dallamos hard rock, egyenesen Mexikóból. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha Erik Martensson (lásd Eclipse, Nordic Union, W.E.T. ) hamarosan ott sertepertélne valahol a zenekar körül. Hacsak már meg nem tette. ”
– Gyuricza Ferenc / 8
„Kétségtelenül érdekessé teszi a Lagunát, hogy Mexikóból érkeztek. A zene is okés, az énekhang is rendben van. Viszont amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy szakmányban önti ránk az ilyesmit a Frontiers, és ez is csak egy újabb a sok közül.”
– Kiss Gábor / 7
„Ultradallamos AOR/hard rock Mexikóból. Szépen meghangszerelt, elegáns vonalvezetésű dalokkal megpakolt album ez – latinos, közép-amerikás hatásokkal megtűzdelve viszont egyedibb lehetne a végeredmény. Így sem rossz, közel sem az, de azért falhoz nem állítanak vele.”
– Schmidt Péter / 7
„Ha hiszed, ha nem, Mexikóban is vannak melodikus hard rock zenekarok. Az ember várna valami helyi hatást, de nem, ez itt pont ugyanolyan, mintha Svédországból vagy Olaszországból jött volna a muzsika. A dalok viszont egyben vannak, a régi szabályok érvényesek, verzék, bridgek, refrének követik egymást.”
– Cselőtei László / 6
„Hallani, hogy Lagunáék értik és érzik a csíziót, de én az idei releváns merítésből mondjuk a Giant szintjéig érzem magam konfortosan líraiság tekintetében, ez-ők már nem az én terepem.”
– Gáti Viktor / 6
„Nem az, hogy rossz, nem az. De már húsz éve is több pont ugyanilyen zene volt, mint amennyire szükség van. Másfelől viszont jó, hogy életben tartják a dallamos hard rock/metalt, jó, hogy van, aki élőben is képes még ezt előadni. Egyszerűen csak én vagyok túl öreg és hallottam túl sok ilyet, tehát nyilván maradok a régi klasszikusoknál.”
– Uzseka Norbert / 6
