Kiadó: Century Media / Írta: Szénégető Richárd / 8
Nem tudom eldönteni, hogy melyik a megdöbbentőbb: hogy ez a tizedik Lacuna-Coil lemez, vagy az, hogy mind egy kiadónál jött ki! Nem túl gyakori a zeneiparban, hogy egy alakulat közel három évtizede ugyanott alkot, és jelentet meg lemezeket. Ez valahol bizalomra ad okot, mondjuk derék olasz barátainknál a minőségre sosem lehetett panasz.
Kicsit nehezen szántam rá magam erre a recenzióra, és szerkesztőtársaim sem kapkodtak érte, amin valahol meg is lepődtem. A lemez nem rossz, bár nem is kiemelkedő, mégis egy pozitív szóval tudom jellemezni: stabil. Pontosan emiatt fogok most úgy tenni, mintha most először hallgatnék tőlük lemezt és nem is nagyon ismerném őket. Nehéz lesz, de érdekes kísérlet.
Az a helyzet, hogy a Sleepless Empire tizenegy dala egy elég változatos összképet mutató zenekart tár a hallgató elé, akik már-már popnak mondható daloktól kezdve (I Wish You Where Dead, In Nomine Patris, bár utóbbi esetében ez nyilván túlzás) az egészen marcona darabokon át (Sleepless Empire) a menetelős, kimért tételekig (Sleep Paralysis) minden megtalálható. Mindez nyakon öntve egy hibátlan hangzással, egy angyali énekhanggal.
Na jó, nem megy ez. Kinek hazudjak? Persze, hogy ismerem őket, szóval inkább kimondom kereken: Cristina Scabbia még mindig a metalszíntér egyik legjobb énekesnője, elképesztően énekel elképesztő témákat, Andrea Ferro pedig még mindig sátánian egészíti ki őt. A frissen igazolt gitáros, Daniele Salomone is tökéletesen belesimult a bandába. Nem tudom, mennyit tett hozzá az albumhoz, de határozottan illeszkedik az összképbe. Nyilván a Ferro-Scabbia páros itt a lényeg, de azért talán az sem teljesen mindegy, kik állnak mellettük.
Nem tudom, meddig tud érdekes és releváns maradni a Lacuna Coil, ám három évtized és tíz lemez után is azt gondolom, aki eddig szerette őket, nem most fog csalódni. Ám tovább megyek: az sem lepne meg, ha még új híveket szereznének, mert itt bizony vannak kiugróan erős dalok is.
–
(A lemezismertető eredetileg a februári digitális különszámunkban jelent meg.)
„Nem okozott meglepetést a lemez, negatív értelemben legalábbis biztosan nem. Tavaly tavasz óta jöttek ki a kislemezei, lehetett érezni, hogy egy olyan album lesz, ami inkább előre néz mint hátra, és bár a múltat nem tagadja meg, talán a legmesszebb van mindentől, amit mondjuk negyed százada gondoltak a közös muzsikáról. Vannak még sötét, édes dallamocskák, de tetszetősen keménykötésű anyag.”
– Kánya Ferenc 9
„Lassan több lesz a hörgés Cristina előadásmódjában, mint a tiszta ének. Ja, gondoljátok, hogy ez zavar engem? Persze, hogy nem! Ráadásul, a brutális ’énekek’ mellett igencsak erős dalok húzódnak meg, nem is elsősorban a felépítésüket vagy az újító szándékukat, sokkal inkább a könnyen befogadhatóságukat tekintve.”
– Zubor Olly 9
„Beleállnak a dalokba, van benne erő és lendület. Szépen is szólnak, szóval jól sikerült az új album. Magamtól valószínűleg sosem venném elő, de így most kifejezetten jól esett.”
– Cselőtei László 8
„Scabbia úrnő helyenként kifejezetten durva témákat vállal technikailag, ami sokat tesz hozzá a dalok élvezhetőségéhez. Amúgy a recept nem sokat változott az idők folyamán.”
– Gáti Viktor 7
„Súlyos album, de mégsem olyan sötét, mint reméltem. Bevált szisztéma szerint dolgoznak, de ma már nagyon kevés bennük az innováció.”
– Gyuricza Ferenc 7
„Popos, gótos, fogós zene, remek énekesnővel, de számomra igazán erős pillanatok nélkül.”
– Kiss Gábor 7
„A banda indulásakor nagy pozitívumként értékeltem, hogy az akkortájt divatos porcelánbabás női énekhangokkal ellentétben Cristina orgánuma és stílusa a többséghez képest természetesebb, élőbb benyomást keltett. Habár zeneileg voltak iránymódosításaik menet közben, ő még mindig a régi. Az új lemez egy nem kiemelkedő, de azért becsületes anyag tőlük, amibe a lelket újra csak ő teszi bele.”
– Schmidt Péter 7
„Valahol elképesztő, hogy már milyen régóta tolják. Most ez annyira nem jön be, de sokat dobnak az anyagon az ambient részek.”
– Uzseka Norbert 7
