A német Bild am Sonntag magazin még a világjárvány kitörése előtt találkozott a KISS magyar származású basszusgitáros-énekesével, Gene Simmons-szal, mégpedig abból az alkalomból, hogy az újság a II. világháborús koncentrációs táborok iratai között egy alapos kutatómunkát végzett.
Gene Simmons édesanyját, a 2018. decemberében, 93 évesen elhunyt Klein Flórát és családját Budapestről deportálták a koncentrációs táborba. A Jándon született és akkor 14 éves Flóra előbb Ravensbrückbe került, majd onnan Flossenbürg mellé, 1945 márciusában pedig Mauthausenbe. A tábort pár nappal a világháború vége előtt szabadította fel az amerikai hadsereg egyik egysége. 75 évvel ezelőtt, 1945. május 5-én.
Gene Simmons most először látta ezeket a dokumentumokat, amelyekből egy 100 oldalas paksamétát állítottak össze nekik az újságírók. A Klein családból egyedül Flóra élte túl a koncentrációs tábort…
Gene Simmons:
„Sosem szabad ezt elfelejteni. Nem csak zsidókról van szó. Romákról, melegekről, politikai elítéltekről… Milliókról és milliókról… Gázkamrákba kerültek, vagy lelőtték őket, vagy egyszerűen éhenhaltak. Sosem szabad ezt elfelejteni. Soha többé.”
A korabeli hivatalos iratok között szerepel Gene édesanyjának jóvátételi kérelme is:
„Az üldözések előtt Budapesten éltem, a Kemény Zsigmond utca 5 szám alatt (ma Baross utca). 1944 márciusától a német hatóságok parancsára sárga csillagot kellett viselnem a ruhámon, akárcsak az összes budapesti zsidónak. A sárga csillag nélkül nem hagyhattuk el a lakásunkat. Kijárási szabályoknak kellett engedelmeskednünk és nem hagyhattuk el a várost. Aki megszegte a szabályokat, súlyos büntetést kapott. 1944 májusában átirányítottak a Sziget utcai sárgacsillagos házba…
Flora végül 1959-ben kapott jóvátételt a német államtól, 1950 márkát.
Gene Simmons az iratok között a nagymamája, Ester Blau nevét is megtalálta.
„A mamám azt mondta, hogy az öregeket vitték először a gázkamrákba. Az édesanyjával folytatott utolsó beszélgetését is felidézte nekem. Megérintették egymás kezét és aztán… gázkamra.
A mamám azt is elmondta, hogy miért élte túl a tábort. 12 évesen egy fodrász mellett megtanult hajat vágni, az SS parancsnok feleségének pedig fodrászra volt szüksége. Megkérdeztek pár lányt, hogy beszélnek-e németül. Aki felemelte a kezét, hogy igen, azt gázkamrába vitték. A mamám beszélt egy keveset németül, de nem tette fel a kezét. Ezért választották végül őt. Ő vágta a tisztfeleség haját, aki azt gondolta, hogy a mamám nem érti, amit másokkal beszél. De értette.”
„…És ez újra és újra megtörténhet. Ezért kell mindenről beszélni. Nemrég egy német politikus azt tanácsolta, hogy a zsidók az utcán ne viseljenek kipát… Legalább szó van erről. És ez vonatkozik a muszlimokra is. A zsidók, a muszlimok és mások elleni gyűlölet borzalmas dolgokhoz vezethet. Amíg beszélünk a történtekről, van esély, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Ha a konyhában csótányt találsz, odairányítod a lámpát. És a fény hatására elbújnak a sötétben…”
„Ha valaki azt mondja, hogy mindez a múlt része, ez nem igaz. Ez szinte tegnap történt. Nem olyan régen. És nézd meg, hogy sok választáson mi zajlott le az utóbbi időben. Ez nem jó.”
„A gyerekeim nem is értik, hogy történhetett ez meg, fel sem tudják fogni. Jártak már Németországban, vannak német barátaik. Nem is értik, hogy két generációval korábban egy egészen más világ volt itt. Szinte el sem hiszik…”
