Kiadó: Metal Blade / Írta: Szénégető Richárd / 10
Ha létezik zenekar, amit a komplett életművével együtt tökéletesnek tartok, akkor a Killswitch Engage mindenképpen ilyen. Rengeteg nehéz pillanaton segített át ez a brigád, rengeteg olyan helyzetben villantották fel a remény szikráját, amikor azt hittem, innen csak lefelé van, hogy aztán meglepő módon megmutassák, mindig van kiút. Na, itt szólna közbe a narrátor: „De, nem volt ez mindig így!”
Tisztán emlékszem, mennyire nem akart nekem leesni ez az egész metalcore-vonal anno. Csak csóváltam a fejem, mit esznek az emberek a KSE-n és nem értettem, mi a jó ebben a bandában? Mitől különleges? Nem siette el magát a válasz, egészen 2011-ig kellett várni, amikor az első Times Of Grace megjelent. A The Hymn of a Broken Man egy csoda volt, a folytatása pláne, de ott értettem meg igazán, Adam Dutkiewicz mekkora zseni dalszerző és Jesse Leach miért is annyira jó frontember. Persze, nem én lennénk, ha nem a Howard Jonesszal készült lemezek lennének a kedvenceim, de egyszerűen ma már ki kell mondjuk: SOSEM csináltak gyenge lemezt! A 2019-es Atonement meg aztán különösen erős volt és valljuk meg, szerintem ember nem volt, aki feltétlen bizalommal várta volna a This Consequence-t azután.
Nos, nem kertelek: a This Consequence valóban elmarad az Atonement szintjétől, de csak egy nagyon kicsivel. Ez a tíz dal néha ledarál, néha elringat a dallamaival, de végig pont annyira érzelmes, amitől még megmarad a keményebb éle, és egyszer sem csúszik át a giccs határán. A nyitó Abandon Us első hangjairól egy pillanatra a Pantera ugrott be, hogy aztán inkább Machine Headre váltson, de végül csak magamat korholjam a sete-suta hasonlítgatásért. A kezdés után gyakorlatilag a lemez végéig nincsen megállás, egy fél töltelékdal nem sok, annyi sincs. Amiket mindenképpen kiemelnék az az abszolút sláger Aftermath és a „dallamosan horzsolós” The Fall Of Us, mert ezeknek már az első körben ment a repeat. Aztán mindnek. Imádom.
Szaporíthatnám a karaktereket még tovább, de minek? A This Consequence hozott végre tíz új KSE-dalt a felső polcról, amihez senki más nem fér hozzá a műfajban, csak ők. Az már csak rajtad múlik, vevő vagy-e rájuk, vagy inkább régen minden jobb volt? Nyugi, a KSE régen is és most is zseni! Magyar koncertet követelek!
–
(A lemezismertető eredetileg a februári digitális különszámunkban jelent meg.)
„Ismét egy jó album, elég sokat is várattak rá. Képes megszorongatni az Atonementet, ugyanakkor idézi azt a KSE-t, ami a To the Sons of Man vagy a Vide Infra volt. Abandon Us, Discordant Nation – így kell felütéssel indítani egy ismerkedést, és úgy kell lezárni, ahogy a Requiem teszi. Az érzelmileg kiegyensúlyozottabb tételek is ütnek, kiváló!”
– Kánya Ferenc 10
„Dutkiewitz zseniális dalíró és riffmester. A melodikus metalcore igazi mágusa. Bármit csinál, az tízes. Most is csak azért adok kilencest, mert nem Howard Jones énekel. Tudom, ne nosztalgiázzak, és amúgy Jesse is becsületesen teljesít. Na, de mégis….”
– Cselőtei László 9
„A metalcore-zenekarok megírtak, és el is játszottak már mindent, ami ebben a műfajban benne van, s hiába tartozik a stílus krémjéhez a Killswitch Engage, náluk is sok ismerős elem köszön vissza. A This Consequence album ezzel együtt is élvezetes dalgyűjtemény. A saját keretei közt változatos zene, aminek élvezetét csúcsminőségű produkció segíti elő.”
– Gyuricza Ferenc 8
„Metalcore-vonalon túlzottan nem vagyok otthon, de pár régebbi bandát azért ismerek és kedvelek innen. Az Unearth és a Shadows Fall mellett a Killswitch is ebbe a ligába tartozik – és bár az Alive/Heartache páros szintjét szerintem nem fogják már többet megugorni, ez a pár elődjénél kissé harapósabb új lemez így is az erősebb anyagaik közé tartozik.”
– Schmidt Péter 8
„Jó, a Killswitch Engage mindig is több és jobb volt, mint a metalcore-bandák 99%-a. Sokan próbálkozik dallamokkal, de ilyen szintűeket csak nagyon kevesen tudnak hozni.”
– Uzseka Norbert 8
„Kétségtelen, hogy valóban egy fokozattal feljebb kapcsoltak a srácok, már ami az agressziót illeti. Ettől függetlenül szépen kijönnek a banda melodikus dolgai is, amelyhez újfent nagyon illenek Jesse Leach változatos vokáljai, akinek a hangját én érdekes módon a Times of Grace legutóbbi albumán kedveltem meg igazán.”
– Zubor Olly 8
„Mintha egy kikukázott Slipknot-nótával indulna a lemez, aztán szépen sorakoznak a KsE-fogások, köztük a kissé furcsának ható Howard Jones-dallamok. Nem most fogok nekik behódolni, de ez egy sokkal jobb, értékesebb anyag, mint az utolsó AILD.”
– Gáti Viktor 7
„Sajnos szürkülnek ők is egy ideje már.”
– Kiss Gábor 7
