A Megadeth egykori gitárosa, Kiko Loureiro egy új szóló-kislemezt adott ki Out of Nothing címmel.

Érdekesség, hogy éppen egy évvel ezelőtt, szeptember 6-án játszotta az első koncertjét Dave Mustaine zenekara a turnét kihagyó Loureiro nélkül. Így Teemu Mäntysaari debütált a Megadethben.

„Az új kislemezem, az Out of Nothing nem egy tervből, hanem magából a teremtés misztériumából született – fűzte hozzá a dalhoz Kiko Loureiro. – Amikor komponálok, nem gondolkodom, és nem is elmélkedem – hagyom, hogy a kezeim úgy suhanjanak a fogólapon, mintha már ismernék az utat, ösvényeket felfedezve, másokat elvetve, mindig azt az érzést keresve, ami kielégít, még ha csak egy pillanatra is. Az Out of Nothing egy merész tritonus intervallummal indul – ’Diabolus In Musica’, azzal a hírhedt, feszültségéről ismert intervallummal. Ez egy egyszerű, közvetlen kinyilatkoztatás, amely azonnal hangnemet vált, felállítva egy dinamikus riffet, amely A és D tritonusokkal váltakozik. Az intenzitás tizenhatod ritmusokkal fokozódik, amelyek a számot nagy sebességre kapcsolják. A verze egyszerű, harmóniájában szinte barokkos. Egy tonika és egy domináns, Am-tól E7-ig, hibrid pengetéssel arpeggióban játszva a Baião ritmusa fölött, egy Brazília északkeleti részeiről származó szinkópa. Az e területről származó eredeti zene számos arpeggiált témát is tartalmaz az európai örökségből. És aztán, mintegy kontrasztként, megérkeznek a kromatikus vonalak, hogy kihívást jelentsenek erre az alapkadenciára, bevezetve a mediáns progressziót – Am-tól Fm-ig. A refrénnél egy kicsit feljebb veszem a dolgokat, az ötödik fokozatba lépek, és az E-dúr és moll közötti feszültséggel játszom, mivel nem éreztem, hogy a refrénnek teljesen boldognak és felemelőnek kellene lennie. A dal közepén hagytam, hogy a meglévő elemek ismétlődjenek, fejlődjenek és átalakuljanak, ahogyan egy szimfóniában vagy egy szonátában is szokás. Az arpeggiók visszatérnek, kibontva a barokk hangulatot, majd váratlanul nylonhúrok visszhangoznak a távoli múltból. Nemsokára visszatér a tritonális akkordmenet, de most már összetettebb hangsorokkal és a technikák keveredésével. De nem hagylak elveszni. A verze és a refrén visszatér, olyan ismerősek, mint a régi barátok. Mert ebben a dalban hiába viszlek messzire, vigyázok, hogy soha ne veszítselek el teljesen. Hallgasd meg, és mondd el a véleményed!”