Kiadó: LES ACTEURS DE L’OMBRE PRODUCTIONS / Írta: MILÁN PÉTER / 7
A Khôra egy nemzeteken átívelő formáció, mely eredetileg a nagyon sok csapatban megfordult Oleg dobos szólóprojektjeként indult. A szörnyű című (Málenkij robot) 2016-os demó után 2020-ban jelent meg a Timaeus debütalbum, ez év tavaszán pedig az Ananke. A zenekarban több svéd zenészt találunk, a frontember, Frédéric, francia, s érdekességképpen megjegyzem, hogy pár évig a Dødheimsgard basszusgitárosa, L. E. Måløy is játszott a Khôra tagjaként. A lényeg azonban a kreatív folyamat végeredménye, a konkrét mű.
A Khôra nem csatlakozik a black metal számára új utakat keresők közé, a tagokat leginkább a ’90-es évek egyik meghatározó BM-hangzása nyűgözte le. Az akkoriban „szimfonikusnak” nevezett black metal-irányvonalról van szó, amelyet a gazdag billentyűhasználat és a grandiózus játék révén atmoszferikusnak kezdtünk nevezni és ez a jelző egészen megszokottá vált azóta. Az Emperor nevét nem is kellene említenem, de a Limbonic Art, a Dimmu Borgir és a Cradle Of Filth is hozzátette a magáét a stílushoz. Az Arcturus egészen sajátos irányba vitte a zenét, s néhány merész csapat a mai napig merít ez utóbbi avantgárd zenekar munkásságából. Nagy eséllyel a Khôra zenészeit sem hagyja hidegen az Arcturus tevékenysége.
Az Ananke albumon az elkövetők hasonlóan intenzív, egyúttal szimfonikusnak ható húrokat pendítenek meg, mint a fentebb elsorolt úttörő csapatok, de ezen a lemezen szellősebb a hangszerelés, az egyes sávokat könnyebb elkülöníteni egymástól, mint az alapbandák egyes klasszikus lemezein, s mondhatjuk, hogy a hangzás tisztább, akár kissé sterilnek is mondható. Ehhez a zenéhez illik ez a fajta megszólalás. A Khôra felvonultatja a műfaj ismérveit, úgy mint masszív billentyűs részek, intenzív gitárjáték, extrém vokál, azonban fontos elem, hogy Frédéric nem fél, hogy dallamos énektémákat is bemutasson. Egyelőre nem hallunk olyan markáns dallamokat, mint amiket Garm vagy ICS Vortex fektetett le az alapműveken, de a szükséges hangszín megvan, az elképzeléseket is irányba állította a Khôra, így ezek csiszolására, érlelésére lesz szükség a továbbiakban. Az Ananke album így is színfolt a jelenlegi palettán. Ha már sok lesz a disszonáns, az avantgárd, vagy az egyéb területek felé nyitó BM-bandákból, akkor a ’90-es évek egyik speciális hangzásának a nyúlványaként leírható Khôra új lemeze jó választás lehet.
–
