Kiadó: Napalm Records / Írta: Gáti Viktor / 8

Meglepően hamar érkezett a Sky Void Of Stars folytatása a skandináv bánat metal koronázatlan királyaitól: alig több mint két év telt el a csapat legutóbbi megújulását követő második lemez megjelenése óta. Ezen felül pedig a munkát belső feszültség is bonyolította, melynek betetőzéseként Anders Nyström ’Blackheim’ alapító gitáros/dalszerző, elsősorban kreatív nézetkülönbségek miatt kilépett a bandából, röviddel azután, hogy a 2016-tól a csapatot erősített Roger Öjersson bárdista elhagyta a fedélzetet. A két megüresedett helyet Nico Elgstrand (ex-Entombed) és Sebastian Svalland (ex-In Mourning) töltötte be, így Johan Renske, mint egyedüli eredeti tag által vezetett svédek velük fejezték be a kimerítő címmel felruházott friss nagylemezt.

Ahogy arra számítani lehetett, a Lilac és Temporal dalokkal felvezetett album újabb változást hozott, ám az némiképp meglepett, mennyire erős előkép társul ehhez. Szinte minden szerzeményben találni olyan részeket, amelyek a honfitárs – korábbi végtelenül nagy kedvenc – Opeth többé-kevésbé újraértelmezett (metalos) stílusában íródtak – elsősorban a riffek és az azok alatt hömpölygő ritmizálás hajaz feltűnően nagymértékben Mikael Akerfeldték Ghost Reveries/Watershed korszakára, ugyanakkor le kell szögezni, a Katatonia sajátjának számító, összetéveszthetetlen atmoszférateremtés továbbra is mélyen átitatja a dalokat. A fentebb ecsetelt gondolatsor a nyitó Thrice-ban egyből visszaköszön, s mindezzel együtt egy roppant erős darab. A későbbiekben is fennáll ez a párhuzam, de korántsem zavaró formában, sőt.

A zavart az erőben inkább az okozza, miszerint a darabok dinamikája viszonylag gyakran megtorpan, és előfordul, hogy csak percek múlva, alig vesz valamennyi lendületet az adott tétel, vagy az okoskodásba hajló, sűrű ritmusváltások tompítják el, mint a Lilac vagy a The Light Which I Bleed esetében. Az Efter Solen (A Nap után) még az Unfurl kedvelése mellett is elég fura tétel, de különösebb baj nincs ezzel a számmal sem. A csúcspontoknak pedig a Thrice, a Wind Of No Change és a Temporal nótákat gondolom.

Nem hinném, hogy félteni kellene a Katatoniát, mi több, dicséret illeti Jonasékat a kitartó határfeszegetésért. Arra azért kíváncsi lennék, mennyire volt tudatos az Opeth-párhuzam, és minek volt betudható. Habár mind dalszerzésben, mind egyéni és zenekari teljesítményben alulmúlja elődjét, a katalógus egy újabb emlékezetes, bár könnyen lehet, hogy valamelyest megosztó darabbal gazdagodott.

–

(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)

„Hát, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy Szénégető úrral majd pont mi fogunk kiállni a lemez mellett! Nálam nagyon működik a zenei komplexitás azon formája, amit a Katatonia ezen az albumon (is) képvisel: egyszerre intelligens, progresszív és sokszínű. Sokat fog forogni nálam, nagyon értékes kiadvány!”
– Pintér Miklós / 9

„Úgy gondolom, nagyon kevesen fogják azt mondani, hogy ez a legjobb Katatonia-album, amit csak hátán hordott a föld… Én mégis azt mondom, ha elvonatkoztatunk mindentől, és nem akarjuk mindenáron valamihez hasonlítani az anyagot, akkor egy nagyon kellemes hallgatnivalóként jellemezhetjük azt.”
– Zubor Olly / 9

„Az előző album magával ragadóan hangulatos, mély, depresszív zenei világának egyértelmű folytatása a Nightmares… Lehet siránkozni Blakkheim távozása miatt, vagy keseregni azon, hogy hova tűnt a ’90-es évek albumainak súlyosabb irányvonala, de az immár egyedül Jonas Renkse által vezetett Katatonia ezzel az irányvonallal vált ténylegesen egyéni arculatú, megkerülhetetlen monolittá a bánat-rock színtéren.”
– Gyuricza Ferenc / 8

„Általában hely, idő, erős elhatározás és hangulat kell hozzá, hogy ilyesmi zenét hallgassak egy-két dalnál nagyobb terjedelemben. A Katatonia most sem igazán fogott meg. Borús, de vitathatatlanul izgalmas muzsika, mind zenei, mind produkciós értelemben kiváló munka, de semmi kimagasló.”
– Kánya Ferenc / 8

„Szentségtörés, ha azt mondom, nekem ez a lemez tetszik? Nem tökéletes, komoly hiányérzetem is van, de szívesen hallgatom és adja, hozza, amit kell!”
– Szénégető Richárd / 8

„Alapvetően úgy vagyok ezzel a lemezzel, ahogy a Katatoniával általában: egyáltalán nem rossz, de hamar unalomba fullad.”
– Kiss Gábor / 7

„Immáron az ős-tag Blakkheim gitáros nélkül készült az új Katatonia, azonban elődjéhez képest nem érzékelek markáns változást vagy iránymódosítást. Ugyanakkor valamiért annyira nem is tud elkapni, mint a múltkori nekifutás. Összességében lehetne kicsit tempósabb, mozgalmasabb. Nagy baj amúgy nincs vele, de volt már jobb lemezük nem egy. És talán lesz is még.”
– Schmidt Péter / 7

„Sajnos engem a Katatonia már jóval korábban elveszített, és most sem értünk vissza egymáshoz. Érzékelem, hogy jó, azt is, hogy van rajta kitekintés pár irányba, de nem mozgat meg. Sorry.”
– Uzseka Norbert / 7

„Elmélkedős prog. Néha nagyon élvezetes, de aztán van, ahol eléggé kiüresedik. Persze, jönnek a hangok, de nem érzem az ihletet, a lényeget.”
– Cselőtei László / 6