Kiadó: AVANTGARDE MUSIC / Írta: MILÁN PÉTER / 8
Szlovéniából ritkán hallunk új zenekar felől, még kevésbé abban az irányzatban, amelyben a Kamra nevezetű alakulat mozog. A zenekar öt évvel ezelőtt, 2020-ban alakult Ljubljanában, s egy évvel később megjelent a bemutatkozó EP (kazettán): Conversing With Ghosts. A szlovének nem szenvedtek ötlethiányban, a debütalbumot bő egy évre rá Cerebral Alchemy címmel adták ki. A második teljes terjedelmű felvételhez már hosszabb időre volt szükség, idén szeptemberben jelenik meg a második album, az Unending Confluence.
Aki a metal konvencionális formáit kedveli, meneküljön, amíg teheti, ellenben aki nem tud betelni a műfaj határait fürkésző csapatokkal, a Kamra lemezében újabb tippre lelhet. Az öttagú zenekar a black metal csatornáit igyekszik minél tekervényesebbé, kacskaringósabbá tenni, aminek érdekében a ’90-es évek klasszikusaihoz fordultak művészi, zenei kapcsolódási pontokért. Az avantgárd BM nagymestere, a norvég Dødheimsgard hatása egészen nyilvánvaló, de a Ved Buens Ende, a formabontó Mayhem, a Fleurety vagy a brit Code is adhat összehasonlítási alapokat.
Elég nehezen kiismerhető lemez az Unending Confluence, de ez nem az a vonal, amely túl sokat törődne azzal, hogy ki mit képes befogadni. A zenészek teret engednek a befolyásoknak, ezeket hangokba foglalják, valamilyen rendszer alapján összeállítják, az eredmény pedig jó adag nyugtalanító hangulatú, zaklatott hangvételű, nagyon tüskés és mord black metal, ahol a bábeli gitárjáték őrült és veszett énekkel vonul végig kéz a kézben. Néha ki-kirajzolódnak diszharmonikus harmóniák – Weaver’s Bane –, majd az örvénylés, a kakofónia újra visszanyeri hatalmát, s mi várjuk, mikor önt formába egy-egy újabb dallamot a fortyogások közepette.
A black metal külön erre szakosodott fület igényel, sokan egy ennél „mezeibb” black metal lemezen sem képesek érzékelni, mi történik, nemhogy azt, ami egy Kamra-féle horda ténykedését jellemzi. Aki nem ismeri/kedveli az efféle black metal kísérleteket, annak teljes mértékben terra incognita az, ami a Kamra albumán hallható. Komplett szerzeményeket még gyakorlott hallószervekkel sem nagyon lehet memorizálni, leginkább a lemez általános hangulata, az őrült, néha egészen tébolyult káoszrészek kavargása érzékelhető, amiből minden kikandikáló dallamfoszlány, rendezett dalrészlet üdítő élmény.
Egyes dalokban – pl. Of Pillars, Walls And Mutilation – David Tibetre emlékeztető énekdallamok hallhatók, hogy a torzított gitár itt is átvegye az uralmat és újabb vad acélviharok és szögesdrót-melódiák vegyék át a főszerepet. Nekem sem könnyű megemészteni a hallottakat, pedig tőlem nem áll távol az ilyesmi. Bőven van mit felfedezni a Kamra anyagán, akár tizedik alkalommal is rácsodálkozni a szlovének kirobbanó ötletrohamaira. Avantgárd black metal, ahol semmi sem kiszámítható.
