Közeledik a 2020-as év vége, így aztán Rob Halfordot, a Judas Priest frontemberét egy kis visszatekintésre kérte fel a Rolling Stone magazin.
A Judas Priest sem tudott turnézni idén, holott az 50 éves jubileumot akarták megünnepelni egy masszív körúttal, viszont elkezdtek dolgozni egy új stúdióalbumon, Rob Halfordnak pedig az önéletrajzi könyve is kijött az idén Confess: The Autobiography címmel.
A lemez, amit 2020-ban a legtöbbet hallgattam:
The Very Beast Of Dio (válogatás). Ahogy már megannyi éve, idén is rengeteget hallgatom a barátom, Ronnie James Dio eltéveszthetetlen erejű hangját és ezt a válogatást. Mindegy, hogy a nap melyik szakáról van szó, elég benyomnom és ez az egyedi hang feltölt energiával.”
A karantén alatt a kedvenc tévéműsorom:
Rengeteg olyan van, ami alkalmas a lazulásra, és arra, hogy teljesen elnyeljen. Egy csomó mindent streameltem, de ami igazán elkapott, az a The Crown (A Korona – Netflix) volt. Mint köztudott, rojalista vagyok („Ó, heavy metal, miért játsszák olyan hangosan?” – kérdezte tőlem egyszer II. Erzsébet). Az a sorozat minden szempontból briliáns.
A dal, ami pontosan leírja majd 2020-at számomra:
A Five Finger Death Punch rendesen elcsípte ezt az A Little Bit Off dallal, különösen a videójával, ami szellemvárosként mutatja Las Vegast, holott azt általában egy olyan városnak látja a világ, ahol a hét minden napján 0-24-ben zajlik az akció.
Így írnám le a jelenlegi lelkiállapotomat:
Ismert, hogy egy ‘van fény az alagút végén’ típusú ember vagyok, és szerintem ez nagyon egészséges, mentális szempontból. Szóval, továbbra is reménykedő a lelkiállapotom.
A vírusvideó, amit rendre újranéztem a karantén alatt:
Bírom a cicás dolgokat, és az a dilis headbangelő macska is remek, ami mostanában bukkant fel és ezerrel mémesítik azóta is.
Az a régi kedvenc lemez, amelyhez idén jól esett visszatérni:
Évtizedekkel láthattam David Bowie-t Ziggy Stardustként a színpadon is, és ez a karaktere, valamint azok a dalok, amiket a karakter köré szőtt, kedves hallgatnivalóvá tette a Spiders From Mars-szal készült lemezét (The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars, 1972).
Az a régi kedvenc film, amelyhez idén jól esett visszatérni:
A Gyűrűk Ura filmek Peter Jacksontól réginek számítanak? Ha annak, akkor azok kívánkoznak ide, mert remekül mutatják be az életet, és mindent, ami kapcsolódik hozzá. 11-es szint az epikusság skáláján.
Egy új hobbi, ami a karantén alatt alakult ki:
Madáretetés. Az jutott eszembe az egyik nap, hogy miközben az Egyesült Királyság tele van madarakkal, errefelé, Phoenixben nem sok madár repked, és ez különösen igaz a nyárra, amikor pokoli a hőség. Így aztán beszereztem két madáretetőt és elhelyeztem ezeket a nappalim ablakánál. Le is döbbentem, hogy milyen hirtelen és milyen hangerővel, valamint milyen falánksággal bukkantak fel ezek a kis tollas, helyi barátaim.
Az a híresség, akivel legszívesebben együtt karanténoznék:
Cher, és ennek számos oka van. Szintén énekes, akinek figyelemre méltó élete volt, aki egy erőteljes nő, filantróp és aktivista – bármikor ledumálja a a nyakamról a fejemet.
A legérdekesebb étel, amit a karantén alatt megtanultam elkészíteni:
Déli fickó a párom, Thomas, alabamai, és amikor egyszer a helyi boltban a zöldség-gyümölcs osztályon kóvályogtunk, odatolt az arcomba valamit: ‘Ez az, amit Hillbilly (Kentucky) barátunk a legutóbb főzött nekünk, amikor eljött látogatóba, vágjunk bele mi is!’. Meg is tettük, így most már el tudom készíteni a jól átsütött rakott tök UK-verzióját.
A legjobb könyv, amit a karantén alatt olvastam:
Philip Pullman fantasy-sorozata, a His Dark Materials (Az Úr sötét anyagai) rendesen beszippantott abba a különleges világba, így amikor kijött a La Belle Sauvage (A Por könyve 1), visszatértem abba a világba, hogy még többet megtapasztaljak belőle.
Egy olyan pozitív dolog, ami megesett velem, de senki sem tud róla:
Ó, nagy-nagybácsi lettem, életemben először. Harper Rose a másod unokahúgom, neki köszönhetem ezt az új típusú pozitivitás érzést.
A hiba, amiből idén a legtöbbet tanultam:
Ki hozta össze ezeket a kérdéseket?! Freud?! Nem jut eszembe semmilyen hiba, amit elkövettem volna, de hadd ne kezdjem el sorolni a világ kormányainak hibáit! Gondoljunk csak erre a pandémiára…
2020 legnagyobb hőse:
Az egészségügyben és a frontvonalban dolgozók, akik még mindig képesek megmutatni, hogy van szeretet, törődés és szenvedély.
A kifejezés, amit soha többé nem akarok hallani:
„Fake news!” Ez egy annyira gyerekes, elutasító, ostoba, faragatlan és tanulatlanságról árulkodó kifejezés.
Amit a legkevésbé várok 2021-ben:
A világ forog, folytonos változásban van, így aztán amit a legkevésbé várok, az nem is létezik.
Ha a pandémiának vége lesz, leginkább erre vágyom:
Jelszó: Willie! Arra, hogy újra turnén legyek. A zenészeket a turnézás teljesíti ki, és az, hogy megmutathatják az igazi valójukat, amikor együtt vannak az őket életben tartó rajongókkal.
Legnagyobb reménységem 2021-re:
Visszatérni valamifajta normalitáshoz, együtt a világ embereivel, akik már sokkal inkább tisztában vannak azzal, hogy mennyire törékeny minden, és hogy mennyire egymáshoz vagyunk kapcsolódva.
