Kirk Windstein, a Down gitárosa beszámolt arról, hogy a régóta várt új album 2026 folyamán megjelenhet-e:
„Igen! Inkább az év vége felé, mint az elején, de nem igazán látok okot arra, miért ne jelenhetne meg mondjuk szeptemberben, vagy szeptember környékén. Mivel a Down a Nuclear Blastnál van, a C.O.C-vel (Pepper Keanen dobos fő zenekarával, a Corrosion of Conformityval – a szerk.) együtt, akiknek április 2-án jelenik meg a fantasztikus új lemezük, így mi nem adhatjuk ki a miénket, még ha készen is lenne addigra, mivel túl közel lenne egymáshoz a két megjelenés. És a kiadó sem szeretné ezt tenni. Mi sem akarjuk ezt tenni. De a C.O.C-nek ki kell jönnie, és egy jó ideig mindenkit le kell nyűgöznie. És amikor a víz egy kicsit lecsillapodik, mi akkor kicseszettül megadjuk mindenki számára a második csapást, és kiadjuk a Donwt!”
***
A Sick Of It All énekese, Lou Koller szeptemberben jelentette be, hogy mindössze négy hónappal azt követően, hogy tünetmentesnek nyilvánították, újra visszatért a rákbetegsége. Most egy videóüzenetben adott hírt jelenlegi állapotáról:
„Sziasztok! Mi újság? Lou vagyok. Rég nem hallottatok felőlem. Hogy mi a szitu, arról igazából nincs sok mondanivalóm. A kezelések jól mennek. Nem igazán hatnak. Olyan patthelyzetben vagyok, hogy a daganatok nem nőnek és nem terjednek, de nem is zsugorodnak. Szóval a terv az, hogy folytatom a kezeléseket, és aztán meglátjuk, mi lesz. Utána pedig új tervet készítünk. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a bátyámnak, Mattnek, és a sógornőmnek, Connie-nak, hogy annyira jól gondoskodnak rólam, hogy náluk lakhatok, és segítenek átvészelni ezt az időszakot. Szeretném megköszönni mindannyiótoknak a pozitív üzeneteket, az imákat és a jókívánságokat. Nagyon köszönöm! Csak így tovább, csak így tovább! Remélem, mindannyiótoknak csodás karácsonyban és boldog új évben lesz része. Bízom benne, hogy a következő év mindannyiunk számára jobb lesz. Vigyázzatok egymásra, rendben? Viszlát!”
Az annak idején katolikus neveltetésben részesült, de ma már keresztényellenes és sátánista nézeteiről ismert Adam „Nergal” Darski, a Behemoth frontembere elárulta, hogy megünnepli-e a karácsonyt a családjával:
„Természetesen! Először is, az a tény, hogy a keresztények ellopták ezeket az ünnepeket a pogányoktól – csak egy másik emblémát, egy másik címkét ragasztottak rájuk, és néhány elemet módosítottak –, nem fog megakadályozni abban, hogy élvezzem azt, hogy csak lazíthatok, nem kell csinálnom semmit, és pihenhetek a családommal, mert valójában erről szól a karácsony. Értitek, mire gondolok? A családdal töltött időről szól, és ebben nincs semmi rossz, és semmi köze a valláshoz. Ez az az időszak, amikor mindenki szabadságra megy, mindenki nyugalomra és békére vágyik, pihen és fellélegzik. Számomra mindez nem igazán kapcsolódik a katolikus hagyományokhoz. Természetesen a katolikusok belekeverték a Mikulást és az összes többi baromságot – ez többnyire üzlet, ahogy minden üzlet, nem érdekel –, de az tény, hogy az év vége felé lassítasz, nem sietsz, nem kell rohannod. Az időjárás pedig itt olyan, hogy néha havazik, ám minden borús és komor. Nem vagyok depressziós típus, de… Nem is tudom… Ez az évszak nagyon örömteli tud lenni, annak ellenére, hogy nincs napfény és egyáltalán nincs energia sem. Nem, elfogadom, hogy ennek is eljön az ideje. Természetesen itt, Lengyelországban nőttem fel, így nem idegenek számomra az évszakok. Négy évszakunk van – ami már nem is igazán négy évszak. Régen négy évszak volt. Most azt mondanám, hogy két vagy három évszak van, az éghajlatváltozás miatt. De nevezzük ciklusoknak. Vannak ezek a ciklusok. És még mindig élvezem a ciklusokat, és ez az év nagyobb része. Nagyon pihentető és kellemes, és örülök, hogy nem kell utaznom. Távol élek az anyámtól, mert az apám három éve meghalt. Szóval csak az anyám maradt. Ő egy másik városban él, négy órányi autóútra tőlem. Szóval áthozom magamhoz. És együtt fogunk tölteni két-három napot, azt hiszem. Többet egyikünk sem bírna elviselni. De a vér sűrűbb a víznél, ahogy mondani szokták. Ezt nem lehet tagadni, ez van. Annak ellenére, hogy ezek a családtagok valószínűleg azok, akik a legkönnyebben felidegesítenek és felbosszantanak. De mindenkinek megvannak a maga csontvázai, szóval oda se neki! Nekem jó így. Most van időm és helyem a gondolkodásra. Átgondolhatom a dolgokat, elolvashatom a könyvemet. És órákon át nem kell csinálnom semmit. És valamilyen oknál fogva ez nagyon inspiráló és megnyugtató. Szóval, igen, tetszik!”
***
A Megadeth dobosáról, Dirk Verbeurenről kiderült, hogy olyan lemezgyűjteménnyel rendelkezik, amelyben „néhány olyan korong is fellelhető, amire az emberek nem is számítanának, hogy ilyeneket is hallgat”. A Megadeth 1986-os Peace Sells… But Who’s Buying? albuma viszont egyértelműen nem ebbe a kategóriába tartozik.
„Emlékszem, hogy elmentem egy kis bolhapiacra Párizs külvárosában – a környéken, egy kisvárosban laktunk –, és csak néztem a borítót és a képeket – emlékezett vissza a lemezzel való első ’találkozására’ Dirk Verbeuren. – És ezek a képek a banda négy tagjáról annyira menőnek tűntek nekem. És arra gondoltam: ’Nem ismerem ezt a bandát, de muszáj megvennem. Ez nagyon királynak tűnik.’ Ez úgy 1987-88 környékén lehetett. Tehát, egy-két évvel az album megjelenése után. Szóval, néhány évvel lemaradtam, ám akkoriban még nem volt olyan, mint most, hogy minden nagyon konkrét, amikor megjelenik valami, merthogy minden online elérhető. Akkoriban inkább az volt a helyzet, hogy bármi, amire szerencsésen rábukkantál, vagy megkaptad kazettán, az hatalmas dolognak számított. Szóval, azt hiszem, az internet előtt mindez egy kicsit jobban ki volt terjedve. Mindenesetre a Megadeth azonnal kiemelkedett a többi zene közül, amiket akkoriban hallgattam. Az ének, a szövegek, az egész hozzáállás egy abszolút egyedi thrash metalt eredményezett, igaz, akkoriban még azt sem tudtam, hogy ezt a stílust hogyan hívják. Csak azt tudtam, hogy imádom. Így ez az album az egyik legfontosabb albumommá vált a felnőtté válásom során, ami, tekintve, hogy mi történt az életemben sok-sok évvel később, elég őrült dolog.”
