Megjelenéskor meghallgattam a 2013-ban Seattle-ben alakult Isenordal lemezeit, de azt leszámítva, hogy folkos elemekkel átszőtt, blackes metalt játszanak, nem sokra emlékszem belőlük. Pár hete időről időre előveszem a Requiem For Eirênê címet kapott új albumot, de nem lettem sokkal okosabb a csapat kapcsán. Ebben komoly szerepe lehet annak, hogy a zenekar eklekticizmusa még tovább nőtt, terebélyesedett. Mintha fejest ugrottak volna abba a megrészegítő gondolatáramba, hogy most aztán mindent belesűrítenek a lemezbe: nincs határ, nincs időbeli korlát, sem terjedelmi megkötés, jöjjön, aminek jönnie kell. És jött is…
Nem könnyű hallgatnivaló a hattagú Isenordal black-folk-doom-ambient-progresszív-kísérleti-neoklasszikus-posztmetalja. És ebbe a hosszúra nyúlt stílusmegjelölésbe bele is tettem a legjavát annak, amit a zenekar kínál. Egy kivétellel 10 perc fölötti szerzeményeket kapunk, amelyekben black metalos intenzifikációk vonós/billentyűs mélabúval, szomorkás női énekkel váltakoznak, doomos témák, folkos felkerekedésekkel, metalos nekigyürkőzések, extrém énekkísérletek experimentális ötletekkel mérettetnek meg. Ember legyen a talpán, aki átlát ezen a rengetegen. Olyan messze kell állni a képtől, hogy összeálljon valami a tudatban, hogy onnan talán már magát a vásznat sem látjuk, nemhogy magát a képet.
Részleteiben lehet megragadni az Isenordal zenéjét, mert egységes egészként nehéz lenne értelmezni. Érezni, hogy alkotás zajlik, egy-egy zenei szegmenst át lehet élni, azonban a „mit, miért, mit hogyan, miért éppen oda” kérdésekre nem nagyon leljük meg a választ. Az Epiphanies Of Abhorrence And Futility gyors, black metalos részein a zenekar összegereblyéz szinte mindent: a sebesség mellett halljuk a billentyűsöket, vonósokat, a női éneket, majd átváltunk halálvágyó doom metalba mély hörgéssel. A további elemzésektől eltekintenék, mindenki el tudja végezi a magáét. Már aki hajlandó lesz végigmenni a zenekar kacskaringós ösvényein.
Szélesek a zenekar elképzelései, nagy a lelkük zeneileg, de nem árt a rendelkezésre álló teret is felmérni, amire festeni akarunk.