Kiadó: CODE666 / Írta: MILÁN PÉTER / Értékelés: 7
Meg kell nézni a lemezborítót, elolvasni a zenekarnevet és a lemezcímet, és máris leszűkíthetjük a kört, hogy milyen zsánerben is alkothat ez a zenekar. Ezúttal olaszhonból szól a dal, ezen belül is Rómából. Nem állítanám, hogy a gótikus behatásokkal rendelkező doom/death metal néptelen irányzat lenne, s a 2016-ban alakult kvartett sem azzal a céllal ragadott hangszert, hogy új utakra terelje a műfajt. Mourn címmel 2018-ban jelent meg az első EP, 2020-ban a The Void And The Unbearable Loss debütalbum, idén szeptemberben pedig a folytatás, az Aimin’ For Oblivion.
Az Aimin’ For Oblivion nem a vérmesebb, extrémebb oldaláról közelíti meg a doom/death metalt, ez egy kimondottan érzelmes, sőt, érzelgős csapat, ami gyakori kísérőjelensége ennek az irányzatnak. A death metal ezzel együtt sem hiányzik a palettáról, ugyanis az énektémák között a dallamos, elégikus, romantikus jellegűek mellett egészen vad hörgések, rikácsolások is hallhatók. Ketten is énekelnek a csapatban (a két gitáros, Lorenzo Carlini és Alessandro Sforza), nem tudom, melyikük felel a melodikus és az érdes énekért, mindenesetre a dallamok hasonló stílusúak, mint amilyeneket Mikko Kotamäki hallat a Swallow The Sun élén.
E műfaj, és konkrátan az Invernoir albuma is visszavezethető a My Dying Bride és az Anathema korai korszakához, amikor a death és a doom metal élvezni kezdték egymás társaságát, sőt, a gótikus hatások is meg-megfértek a témák között, bár sokszor inkább hangulati leplek formájában voltak jelen. Miként az Invernoir albumán is megfigyelhetjük. A búskomor, önmarcangoló énekdallamokban tetten érhető a darkos, gótikus fellegek jelenléte. A metal él kidomborítását célozza, hogy némelyik dalban vaskos ritmusgitározás hallható, és a dob/basszus-összjáték is biztosítja a szilárd alapot. „Vérmetal” vonás a szenvedélyes gitárszólók jelenléte, valamint a súly, amit a death metal jelenléte tesz kétségtelenné.
Összességében azt mondhatom, hogy az Invernoir balanszíroz a death metal erőteljessége és a gótikus doom melankolikus világa között, s teszik ezt a zene és az ének tekintetében egyaránt. Vannak ötletei a római gárdának, s ha nagyon nagy témákat nem is hallok, a műfaj és e tökéletesen őszi hangulatok szerelmesei számára jó tipp lehet az olaszok albuma.
