Kiadó: PROPHECY PRODUCTIONS / Írta: MILÁN PÉTER / 8

A norvég In The Woods… pályafutásáról, jelentőségéről, leginkább magáról a zenéről, természetesen a zenekar első időszakát alapul véve, könyvet lehetne írni, bár igazából csak műveik értő meghallgatásával, átélésével, átlényegítésével lehet közel jutni egy-egy komoly műalkotás esszenciájához. A Heart Of The Ages, az Omnio és a Strange In Stereo mérföldkövek, melyeknek a klasszikusok panteonjában van a helyük, ám itt nincs mód ezeknek a kincseknek a bővebb jellemzésére. Ez amúgy is megtörtént a maga idejében.

Az In The Woods… a Botteri fivérek távozásával sem szüntette be tevékenységét, pontosabban Anders Kobro dobos, egyetlen eredeti tag, folytatja a régi név alatt a tevékenységet immáron a harmadik albumon. Jogos a felvetés, hogy a két Botteri nélkül van-e értelme, létjogosultsága In The Woods…-ról beszélni, magam elég szigorú vagyok e tekintetben, mert sokszor nem jogosult ilyen esetekben a régi cégér használata, de e rövid cikk ennek a kérdésnek a megválaszolására sem alkalmas.

Az In The Woods… 2014-ben indult újra, a Pure című visszatérő albumon még játszottak a Botteri testvérek, azonban a Cease The Day és Diversum már új gitárosokat látott, s az Otra is Kåre André Sletteberg és Bernt Sørensen gitárosokat tudja maga mögött. Nils Drivdal a basszusgitáros, James Fogarty, az előző frontember helyére pedig Bernt Fjellestad érkezett, aki a Diversum után már a második lemezen hallatja hangját. Orgánuma kimondottan kellemes tónusú, markáns ízt ad az újkori In The Woods… dalainak.

Az Otra anyagát természetszerűleg épphogy csak egy-egy hajszálvékony szál köti a klasszikus In The Woods…-hoz, s innentől kezdve rajtunk áll, hogy foglalkozunk-e a norvégok kései inkarnációjával. A korai éra elképesztő, egyszeri zsenialitása nyilvánvalóan nincs jelen, de ha ettől, valamint a névhasználattól el tudunk vonatkoztatni, és egy új zenekarként tekintünk a kvintettre, akkor élvezhetjük ezt az albumot is. Ugyanis a zene nem rossz. Atmoszferikus északi metalt hallunk, amely néha elmegy a blackes tónusokig (Fjellestad kellemes baritonja ilyenkor átadja a helyét néhány hörgésnek), másutt gótikus tónusok ütik fel a fejüket, de az északi népzene hangulatai is ott bújkálnak a sorok között – mint oly sok skandináv lemezen. Ezt a miliőt a nagyon szép lemezborító is csak megerősíti.

Az előzőleg említett elemek mellett feltűnő, hogy a csapat leásott a rock/metal-gyökerekig, s ugyan van egy hullámzása az albumnak, hangulati díszítéseket is találunk, a szerzeményeket nem bonyolították túl a norvégok. Mintha újraértékelték volna a zenekar tevékenységét. Mindenesetre van érték abban a hozzáállásban, hogy tét nélkül alkossunk, ne foglalkozzunk az elvárásokkal, csak adjuk ki magunkból azt, amit a szívünk diktál. Az Otra anyaga alapján valószínűleg ez vezérelte a norvég csapatot, amikor megírták és felvették az újkori In The Woods… negyedik albumát. A Come Ye Sinners még a ’90-es évek nyersebb, vadabb korszakát is megidézi, ha óvatosan is teszi…

Nincsenek gigantikus instrumentális folyamok (az egyszeri és megismételhetetlen Omnio…), új utak feltörésére irányuló szándék, azonban van örömzenélés, néhány szép énektéma, valamint észak atmoszférájának értő tolmácsolása is a vérében van ezeknek a már nem tinédzser korú férfiaknak. Ennél többet ne kérjünk, ne várjunk el tőlük. A zenekar vontkozásában és az adott konstellációban ez sem kevés.

–

(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)

–

„2014-ben egyszer már újraéledt az In The Woods…, most pedig főnixként támadt fel újra. Ha azt a tökéletességet nem is hozza az Otra, mint amit az Omnio tudott, de a hangulat ismét betalál. Az újjáalakulásuk utáni legerősebb művük ez, adj neki egy esélyt, szerintem nem bánod meg. ”
– Gyuricza Ferenc 9

„Emlékeim szerint az In the Woods… a ’90-es években igen jól szerepelt a Hangpróbán. Rémlik, hogy egyszer az első helyet is megszerezték. Azt jelen pillanatban még nem tudom, hogy most is odaférnek-e a dobogóra, de az annak rendje s módja szerint felsorakozó ’vissza a gyökerekhez’ típusú témák hallatán valószínűleg nem véletlenül jutott eszembe az a korszak.”
– Zubor Olly 9

„A zenekari felállást tekintve akár komédiaként is leírható lenne a ’Woods jelenlegi helyzete, de ezzel a lemezzel így is sikerült tovább mozdulniuk az előző két, az életműhöz mérve halványabb dobás után.”
– Gáti Viktor 8

„Az In The Woods… régebbi dolgai legfeljebb dal szinten tetszettek, de leginkább témákra emlékszem. Az Otra egy tökéletesen más hangulatú és hangszerelésű anyag, mint az eddigiek bármelyike: többnyire kellemes, nyugodt, de hűvös északi muzsika, nem szokatlan vagy kiszámíthatatlan zenei élmény, mint a koraiak. Könnyebben befogadható, de kompaktabbnak – egyszerűbbnek és hatásosabbnak – tűnik, mint a Cease vagy a Diversum legutóbbról.”
– Kánya Ferenc 8

„Tipikusan skandináv, hangulatos, himnikus zene, ami sokkal jobb, mint az úgynevezett pagan színtér döntő többsége.”
– Kiss Gábor 8

„Omnio és Strange In Stereo nem lesz, nem lehet még egyszer – ezt nagyjából már ezek megjelenése környékén tudhattuk. A jó egy évtizede újra aktív zenekar ezzel együtt később is mindig igényes, hangulatos anyagokkal állt elő, ami az Otra esetében is igaz. Nincs miért szégyenkezniük ezúttal sem.”
– Schmidt Péter 8

„Az előző lemeznél azt éreztem, elválnak útjaink, de ez most határozottan tetszik és elkap a HANGULAT. Erős cucc!”
– Szénégető Richárd 8

„Nyilván egyszeri és megismételhetetlen volt az Omnio, és a Strange in Stereo is, de a visszatérésük óta ebben a lemezben érzem a legtöbb jót.”
– Uzseka Norbert 8

„Bár vannak benne jó pillanatok (pl. szép dallamok), a nótaszerkesztést illetően sokszor elég gyermeteg, egyes részek sokszor ismétlődnek, valahogy nekem nem áll össze egységes egésszé ez az album. ”
– Cselőtei László 6

„A lemez avantgard megközelítése tetszik, ahogyan a komplex gondolkodásmód is, a dalok azonban nem elég erősek ahhoz, hogy jobb pontszámot adjak rá.”
– Pintér Miklós 6