Kiadó: FRONTIERS RECORDS / Írta: CSELŐTEI LÁSZLÓ / Értékelés: 10
Ha sallangmentes, minőségi, melodikus amerikai power metalt akarsz hallgatni, akkor az Impellitteri új, War Machine című albumánál nincs jobb választás. Pont.
Haha, annak idején (értsd a ‘90-es éveket) még ilyen rövid Sokkoló Extrákat írtunk. És milyen jó volt, nem kellett regényeket elolvasni ahhoz, hogy a lényeget megtudjuk egy-egy albumról. Ezt a funkciót jelenleg a Hangpróba rovat “komment szekciója” tölti be, ahol kiváló újságíró kollégáim/barátaimmal két-három mondatban jellemezzük az adott albumot. De azért nehéz ez a műfaj egy szakújságíró számára, mert általában tele van gondolatokkal a meghallgatott anyaggal kapcsolatban, és belülről feszíti, hogy mindezt a nagyérdemű tudtára adhassa. Így vagyok én is az új Impellitteri “koronggal”.
Ugyanis 1987 óta követem a kiváló gitárost és mindig szerettem hallgatni. Felbukkanásakor egy ideig Yngwie komoly kihívójának számított, a ‘80-as évek neoklasszikus gitárhősei között emlegették. Bár a saját magáról elnevezett bandát a klasszikus rock torokkal rendelkező Rob Rockkal alapította és ebben a felállásban jelent meg az első EP, a debütáló nagylemezen már az ex-Rainbow-énekes Graham Bonnet állt a mikrofon mögött. Később mégis visszatért Rock és azóta is vele készülnek az Impellitteri-anyagok.
A stílus – talán a Stand In Line album kivételével – nem igazán változott a sok-sok év alatt. Chris változatlan lelkesedéssel facsarja a veretes, többnyire középtempós vagy gyors metal riffeket, hatalmas, virgázós szólókat tol rájuk, a közbenső időben pedig Rob énekli ki a szívét. Na, ő a másik arc a csapatban, aki egy szemernyit sem változott, mióta 1986-ban megismertem a M.A.R.S. projekt első albumán. Mondjuk, azóta is azt tartom a legheroikusabb művének, ott úgy és olyan dallamokat énekelt mint egy igazi istenkirály. De azóta is tartja az irányt és a minőséget. És az a jó ebben, hogy még ma is őszintének, hitelesnek hangzik a szájából, amikor azt énekli, hogy Out Of My Mind (Heavy Metal), ami természetesen a War Machine album egyik legjobb dalának címe is.
A bandában “ezer éve” (azaz 1992 óta) James Amelio Pulli basszusgitározik. Dobost viszont annyiszor cseréltek az idők folyamán, mint alsónadrágot. Most éppen a Slayert is megjárt thrash legenda, Paul Bostaph üti a bőröket. Ami persze nagyon jót tesz az összképnek. Olyan feszes a tempó, olyan sodróak, gördülékenyek a díszítések, hogy azt tanítani kéne.
Ha azt mondom, itt nincs meglepetés, akkor azt úgy is kell érteni. Minden hang, minden riff ismerősnek tűnik, mégsem másolás. Talán éppen ezért felhőtlen élvezet végigszántani az albumon. Az olyan mániákus témák, mint a Hell On Earth vagy a Power Grab menthetetlenül headbangelésre késztetnek, de alapvetően az egész albumot végigbólogatod majd. A War Machine az, amit a címe is fémjelez.
Nem ragozom: ha szereted az ádáz, klasszikus metal riffelést, a villámgyors, de ésszel megkomponált gitárszólókat és hozzá a nagyívű, igazi heavy metal énektémákat, akkor az Impellitteri új albuma neked szól. Pont.
(Az albumot pontoztuk és véleményeztük a novemberi Hangpróbán. Olvasd el a digitális kiadásban!)
