Az Illucinus 2007-ben alakult Petr Oplatkának (gitár, ének) és Cameron Stuckynak (gitár) köszönhetően, ám egyetlen EP után beleállt a földbe. A srácok egyéb zenekarokban gyűjtögették a tapasztalatot, hogy aztán újult erővel 2017-ben feltámasszák az együttest. Az újjáalakulásban pedig az eredeti bőgősük, Dan Saltzman illetve a dobos Harley Blandford volt a segítségükre.

Ami az első életjelként felfogható hanghordozót illeti, nos, azt nem gondolták túl a srácok. Egész egyszerűen újra felvették a 2008-as EP dalait, természetesen sokkal jobb minőségben.

A hat, meglehetősen komplex death metal szerzeményben egyértelműen érződik az olyan bandák hatása, mint a Gorgasm, a Cannipal Corpse, a Decapitated vagy éppen az Aeon. Ugyanakkor, a rengeteg behatás ellenére van egy egyedi íz is az Illucinus zenéjében, köszönhetően a sokrétű ötletek ügyes kevergetésének.

A kifejezetten agyszaggató hangzás kíséretében megszólaló dalok legnagyobb érdekessége, hogy a dobszólamait Petr Oplatka egy számítógép segítségével állította elő. Ennek ellenére egyáltalán nem érződik a gépiesség, sőt, ha nem olvastam volna az ide vonatkozó információt, fel sem tűnt volna, hogy itt nem Harley ügyködését hallhatjuk. Viszont, egy biztos, ha a srác élőben is elő akarja vezetni ezeket az őrült blastbeateket, akkor alaposan fel kell majd kötnie az alsóneműt.

Mondjuk, az Illucinusban zenélni a gitárosoknak sem könnyű feladat. És erről a Straps című számhoz közzétett gitár „playthrough” videó is árulkodik. Ám, pont abból mérhető le csak igazán, hogy ezek a fickók milyen lazasággal és természetességgel tudják előadni kacifántos nótáikat. Ha csak ezt nézzük, máris volt értelme a majd’ évtizednyi leállásnak és tapasztalatszerzésnek.

Azt nem tudom, milyen volt az eredeti EP, de ez az újragondolás egy nagyon erős produkció.