A Houle a gazdag francia BM-színtér 2019-ben színre lépett képviselője, s a LADLO kiadó már a zenekar nevét viselő 2022-es bemutatkozó EP-re lecsapott. A bizalom töretlen kiadó és zenekar között, így az idén nyáron megjelent debütalbumot is a honfitárs zenekarokat támogató istálló jegyzi.
Nem ez az első csapat, amely a tengerek, óceánok világával foglalkozik, ez egy izgalmas terület, a francia ötös is kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. A borító- és promófotók is ezt a témát támasztják alá a vizualitás eszközeivel. Maga a zene beleillik az utóbbi egy-két évtized által felmutatott francia black metal irányvonalába, ezen belül is a legmesszebbmenőkig olyan csapat a Houle, ami a LADLO palettájára való.
Nem okozhat meglepetést az állítás, miszerint a Houle zenéje az észak-európai black metalból táplálkozik, egészen visszanyúlhatunk a ’90-es évek nagyjaihoz, azonban az eltelt évtizedek során annyi minden történt a műfajban, hogy ez óhatatlanul is nyomot hagy egy-egy újabb zenekar produktumán. Messze nem ortodox, vagy old-school black metal a Ciel Cendre Et Misére Noire 45 perces anyaga: mind a hangzás, mind a zenei anyag magán viseli a jelenlegi színtér vagy színterek több vonását.
Miként a franciákra jellemző, a Houle gitárosai (Zéphyr, Grabe) a nyers témák közepette sok dallamot játszanak, ezek között számos népzene-ihlette melódiát építenek be a tételekbe, és ez ad a zenének egy jól eső szövevényességet, extra muzikalitást. Emellett, szintén a francia bandákra jellemző módon, jelen van egy őrült, mániákus jelleg is, ami sokszor a túlzásig elmenően beteg énekben nyilvánul meg. A Houle élén egy énekesnő, Adsagsona áll, aki nem egy dalos pacsirta, de tán még a vetési varjak is furcsán néznének rá, olyan vad és tébolyult rikácsolásokat, kerregéseket hallat. Szerencsére a zenében, amikor már tetőfokára hágna a zajorkán és sok lenne a vicsorgásból, jön egy-egy szép akusztikus betét, vagy rövid átkötés: ilyen pl. a rövid instrumentális Et Puis Le Silence.
Ami a produkciót illeti, necro-hangzásra nyilván senki nem számít, a Houle albuma profi hangkeretbe ágyazódik, ami ugyanakkor nem válik az erő és a lendület kárára. Nem mondom, hogy nem hallottam már jobb black metalt a franciáktól, ám ez az album is kellemes hallgatnivaló lesz azok számára, akik kedvelik az e régióból származó BM-csapatokat.
