Kiadó: Armageddon / Írta: Kánya Ferenc / 8
Ha valakinek nincs meg, a Hirax név a tengerentúli thrash egyik nagy múltú, ugyanakkor az egyik leginkább alulértékelt bandáját takarja. A Faster Than Death igazából nem egy ropogósan friss anyag, és nem csak azért, mert február végén jelent meg, hanem azért, mert a nótákat több mint két éve megírták, sőt már fel is vették őket egyszer, egy európai underground kiadónál 2023-ban meg is jelent a Faster egy korai változata kalóz demókazettának álcázva az új dalok próbatermi felvételeivel. Ezzel a zenei anyaggal keresett kiadót öreg barátunk, Katon W. de Pena Hirax főnök-frontember.
Úgy volt, hogy 2024-ben, a Hirax alapításának 40. évfordulájára jelenik meg a hatodik teljes album, ez tíz évvel követte volna az ötödiket. Azután végül a ’85-ös első Hirax, a Raging Violence 40. évfordulójára került a megjelenés, de egy kisebb csúszás ebbe is belejátszott. Az alakulós szülinapra szintén Faster Than Death címmel egy 4 dalos EP jött ki. Zárójel: ilyen album-megjelenési problémákkal nálunk Katon A. de Főnök és csapata szokott küzdeni. Bezárva.
Amivel a Hirax küzd még, az a fluktuáció. A bandában megalakulása óta annyian játszottak, hogy nem csak egy teljes focicsapat telne ki belőle edzőkkel, full kispaddal, játékvezetővel, partjelzőkkel, hanem az utánpótlás is, minden korcsoporttal. Mire a Faster Than Death megjelent, addigra a banda megint teljesen lecserélődött Katon körül. Mindenesetre mind a csúszást, mind az újabb tagcseréket sikerként tálalta a banda sajtója – valahonnan ismerős ez a fajta kommunikációs stratégia, de nem tudok rájönni honnan.
Az albumot basszer hiányában egy „kikönnyített“ hármas felállás rögzítette, amelyben Neil Metcalf gitáros játszotta a bőgőt is, a dobokat pedig Danny Walker. Egyikük sem töltött a bandában két évnél többet. Igazából kicsit az anyagra is illik a „kikönnyített“ jelző, a teljes album ugyanis nincs 22 perc. Cserébe viszont 8+1, meglehetősen jól szituált, dinamikus nótát kapunk. Egy tétel, a Warlords Command a szülinapos Raging Violence-ről került fel.
Ahhoz mérten, hogy a dalszerzés oroszlánrésze Metcalf nevéhez köthető, a dalok egészen jól elcsorognak a megszokott mederben, de úgy hallom, a srác szereti a Nuclear Assault, az Overkill, az Exodus, a Testament, a D.R.I. vagy az Agent Steel zenéjét is. Nem gáz, én is. Szólók tekintetében nincs nagy sziporkázás, de amik vannak, azoknak nagy és laza a feelingje, tiszta punk rock.
Katon hangján kicsit másképp fogott az idő, mint mondjuk Blitzén vagy Zetróén, az övé jobban bemélyült, de határozottan jól áll az anyagnak. Nekem a tempós témákat és változatosságot felvonultató, kicsit kifejtősebb, hosszabb tételek tetszettek, mint az Armageddon, a Relentless vagy a Revenant, de a Warlords Command felújítása is jól sikerült.
A Faster az ikonikus címről sok évvel lekésett, klasszikusnak a késői jelzővel sem nevezhető, és még csak nem is a legizmosabb Hirax, az is több mint 20 éves már. Kicsit kurta, kicsit furcsa, de rossznak vagy gyengének semmiképp nem nevezném, csak nem az a lenyűgöző album, amit a promoter igért. Katon viszont mindenképp nagy elismerést érdemel a négy évtizedért!
–
(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)
