Skip to content

HIGH PARASITE: Forever We Burn

Miközben nem túl nagy örömmel látom, hogy a My Dying Bride hosszú pályafutása során először jégre került, egy másik formációról szereztem tudomást, amelyben Aaron Stainthorpe az énekes. Ez a High Parasite, melyet bizonyos Tombs bőgős/énekes/dalszerző jegyez, és további három tagot számlál. Eleinte nehezen boldogultam a Forever We Burn albummal, bár egyáltalán nem azért, mert olyan nehezen befogadható lenne a zene. Inkább magának a projektnek a létokát nem értettem. Bár teljesen most sem értem, belátom ha egy zenésznek ki kell adnia magából mindazt, ami szeretett irányzataiból felgyülemlett benne. Tombs minden bizonnyal így lehetett e problémával.

A High Parasite teljes egészében létező dolgokból merít, a világon semmit sem találtak fel, sőt, mondhatom, rutinosan rakosgatják egymás mellé a már évtizedek óta létező zenei építőkockákat. Dark/gótikus rock, dark pop, gótikus metal, némi doom, továbbá kisebb adagban a ’80-as évek szintetizátorzenéi adják az összetevőket. Van még egy meghatározó angol csapat, melynek nevét nem lehet említés nélkül hagyni, mivel nélkülük biztosan nem született volna meg ez a zenekar és album. Ez a Paradise Lost, nem elhallgatva a fontos tényt, hogy Gregor Mackintosh volt a lemez producere, aki néhány gitártémával hozzá is járult az anyaghoz. Nos, jobban már nem is hasonlíthatna ez az újdonsült formáció Greg csapatához, sőt, tömören úgy fogalmaznék, hogy a High Parasite szinte egy az egyben Paradise Lost, csak éppen Aaron Stainthorpe énekével. Érdekes kombináció.

Miként a Paradise Lost is felhasználta a ’80-as évek szintipopját, úgy a High Parasite is így tesz – manapság reneszánsza van az ilyesminek, synthwave és társai -, halld például a Concentric Nightmares tételét, amely ugyanakkor csontegyszerű metal-riffeléssel és Gregre jellemő dallamokkal tűzdelt. Aaron rikácsol, de darkos mély éneket is hallhatunk. Minden dal néhány egyszerű témára, hangulati elemre korlátozódik, nincs túljátszva semmi. Mennek a billentyűs szőnyegezések, a szimpla ütemek, nagy basszuskondulások, tipikus darkos énektémák – vagy inkább Paradise Lost-os: Hate Springs Eternal -, és aki már a ’90-es években is intenzív részese volt a metal történéseinek, nagyon nem lepődhet meg azon, amit itt hall.

Nem nevezném rossznak a High Parasite lemezét, azonban túl izgalmasnak sem: túl sok az utánérzés, a kópiagyanú, és az ötletek zöme sem fog meg túlzottan. A tagoknak nyilván örömzene ez, számomra inkább egy korszak és zenei éra életben tartására tett kísérlet. Kevés kreativitás, sok nosztalgia. Én pont fordítva tartom ideálisnak.

KERESÉS
HAMMERWORLD 24/9.
csak digitális lapszám!
RÉGI LAPSZÁMAINK
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. IMPELLITTERI
    Out Of My Mind (Heavy Metal)
  2. AT NIGHT I FLY
    The Sacrificial Lamb
  3. FLOTSAM AND JETSAM
    Burned My Bridges
  4. TONY IOMMI
    Deified (instrumentális)
  5. TEXAS HIPPIE COALITION
    Gunsmoke
Zubor OLLY
online szerkesztő
  1. SETYØURSAILS
    Bad Blood
  2. AMORPHIS
    Tales from the Thousand Lakes - Live at Tavastia
  3. FALLING IN REVERSE
    Popular Monster
  4. OCTOPLOID
    Beyond the Aeons
  5. DARK TRANQUILLITY
    Endtime Signals
posta jános
szerkesztő
  1. FIXATION
    Speak In Tounges EP
  2. 10 YEARS
    Inner Darkness EP
  3. KOZORIA
    The Source
  4. ZEAL & ARDOR
    Devil Is Fine
  5. KING DIAMOND
    The Graveyard
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw