A 21. század egyik jellemző extrém brigádja a 2009-ben alakult olasz Hierophant. Többek között azért nevezhetők a harmadik évezred tipikus brutalizátor csapatának, mert igyekeznek több súlyos irányzat metszéspontján tartózkodni, és mindegyikből meríteni. Korábban a sludge és a hardcore is szerepelt a négyes palettáján, azonban ez most már legfeljebb nyomokban van jelen, a korábbi elegy átadta magát egy még töményebb, áthatolhatatlanabb black/death-káosznak. Ez jól megfigyelhető a Death Siege című új albumon.

Első hallásara homogén masszának, egy 40 perces zajtömegnek tűnik a lemezanyag, és noha az ismételt próbálkozásokkal valamelyest átláthatóbbá válik a tüskebozót, a hiperintenzív jelleg és a támadó karakter nem sérül. Az általános zajkavargásból, mely örvényszerűséget a csapat nagyon kedveli, olykor ki-kibontakozik egy-egy érzékelhetőbb riff, de a Hierophant tagsága jobb szereti a koncentrált össztüzet. Valójában ez mindegyik új tételről elmondható. Néha felüti a fejét egy-két markánsabb téma, hogy aztán a következő savas eső mindent és mindennek a nyomait is elmossa. Ennek része a hangszeres zajförgeteggel együtt futó hörgésözön is.

Összességében erőteljes és néhány érdemlegesebb szösszenetet fel is vonultat ez a kíméletlen anyag, azonban ráfért volna még némi ötletzuhany. Nemcsak extrémnek, hanem érdekfeszítőnek is kell lenni, hogy az ember ne csak a fültömítő zajokat érzékelje.