Vérrel írva címmel érkezik majd a Hét Jel projekt második albuma, második előzetesként pedig a klippel kísért Üresen maradt lapok dallal lehet ismerkedni, amelyben Köteles Leander a vendég.
„Tiszta lap címmel 2018. októberében jelent meg a Pócsi István vezette Hét Jel projekt első lemeze, amely az alkotóhoz köthető dalokat, hangulatokat dolgozta fel 36 közreműködő segítségével. A projektlemeznek indult kezdeményezés mára önálló alkotói bázissá alakult, megtartva a sokszereplős felállást: minden dal egy-egy önálló projekt, változó zenekari felállásban, így előfordulhat, hogy olyan zenészek szerepelnek egy adott szerzeményben, akik korábban sosem muzsikáltak együtt.
Tavaszra várható a következő Hét Jel lemez, amelyről októberben már bemutattuk az Éltető elengedés dalt. Az alkotói folyamat annyiban módosult, hogy a Vérrel írva című lemez dalait Pócsi István szerzi, beleértve a zenét, és a szöveget is.
‘Mertem venni a bátorságot, hogy lejegyezzem zenei gondolataimat, azokat pedig megmutassam zenész barátoknak. Míg az első lemeznél hoztam magammal a dalokat, addig a készülő anyagra, egy kivételével minden dalért én vagyok a felelős. Azt merem gondolni, hogy megtaláltam a saját hangomat, ami hol lírai, hol dühös, de mindenképpen belőlem táplálkozik.‘
Az Üresen maradt lapok dalról:
‘Egyfajta reménydal született. Az ihletet egy nagyon fiatalon elhunyt zenész barátunk szolgáltatta, még idén februárban. Sokat gondolkodtam azon, hogy szabad-e ezt a kapcsolódást kihasználnom, és neki címezni a szerzeményt. E közben rájöttem, hogy bár ő ihlette, még is sokkal több emberről szól. Olyanokról, akik elhunytak, és olyanokról, akik csak elfordultak az emberi kapcsolatainktól. Leander zseniális hangszereléssel tette bele a lelkét. Képes volt továbbgondolni, továbbvinni egy szálat, amit én felrajzoltam. Nagy öröm, hogy igent mondott az együttműködésre, alapvetően azt gondolom róla, hogy csak olyan projekthez teszi oda magát, amiben ő maga is hisz.‘
Lírai dallal rukkoltál elő, holott inkább valami tempósabb agyelhagyásra lehetett számítani.
Maximum sokan ilyesmit szerettek volna hallani. Utalni nem utaltam ilyenre, szóval nem hazudtam senkinek. A helyzet az, hogy nagyon sokáig gondolkodtam abban, hogy konkrétan ez a szerzemény legyen a debütáló klip, de annyira mélyre sikeredett, hogy nem mertem ezzel kezdeni, az új lemez felvezetéseként. Így is nagy fejtörést okozott, hogy egyáltalán mikor jelenjen meg. Ez az a dal, amit nem lehet pozicionálni. Kigördült, ilyen akart lenni, de közben hozta magával a fejtörést, hogy hol helyezzem el. Mondjuk a lemezen való helyét nagyon gyorsan megtalálta, ő lesz a mondat végi pont.
Ha ennyire tele voltál kétségekkel, miért nem dolgoztátok át a dalt, miért nem vittétek el zeneileg egy más irányba?
Adta magát. A megszületése is annyira ösztönszerű, egyenes volt. Megíródott a harmóniamenet, az énektéma, a szöveg, gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt. Persze kipróbáltam más tempóban, más hangszerekkel, de nagyon gyorsan visszakanyarodtam az eredeti, tiszta hangszereléshez. Amikor pedig Leander meghallgatta, ő is egyből azt mondta, hogy ez így kerek. Ő elvette belőle azt, ami sok volt, amitől művészkedős, öncélú lett volna, és hozzátette a saját lelkének egy darabját. Ráadásul nem csupán egy dallamvezetésről beszélünk. Amiről, akihez szól a dal eredetileg, az Leandert is mélyen megérintette. Kicsit azt érzem, hogy besegített a hangszerelésben, de közben az ő lelkéből is hordoz gondolatokat. Persze ha ez nem így van, akkor majd kijavít, de én így gondolom.
Ködösen fogalmazol és a posztjaidban sem írod le konkrétan, hogy ki ihletett, de erősen körülhatároltad már többször az eseményeket, amelyek kapcsán írtad ezt a dalt. Lehet erről beszélni?
Valóban nem írtam le sehol eddig, hogy ki ihlette a dalt. Ennek pontosan az az oka, hogy nem szeretném, ha e miatt kezdene el működni. Nem akarom, hogy azért figyeljenek fel rá, mert…
Aki tud a sorok között olvasni, pontosan tudja a leírtak alapján: igen, február legelején, egy péntek este született úgy, hogy akkor még nem tudtam, hogy Ő elhunyt. Másnap reggel, igazából tök nagy örömmel hallgattam vissza a demót, és közben jött a hívás a gyászhírrel. Az egész ország zeneszerető közönsége lefagyott. Én meg ültem a gépem előtt, és bőgtem, mert azt éreztem, hogy előző este lélekben ez az illető velem volt, és fogta a kezem. Gondolhatod, mit éreztem.
A tartalmi oldal akkor tehát kódoltan súlyos, de ez most egy emlékdal?
Nem, az Üresen maradt lapok egy reménydal. Persze egyrészt búcsú a halottaktól, de közben azzal a pici fénysugárral, hogy van hely számukra a szívünkben. A másik, most már erősebb aspektus pedig pontosan az élőknek szól. Az elmúlt bő két év, de igazából lehet, hogy több idő elindított egy nagyon rossz, elidegenedő metódust. Távol kerülünk egymástól, felületesek a beszélgetések, igazából megkérdezzük, hogy hogy van a másik, csak a válasz valójában nem érdekel. Ezt a falat, vagy inkább távolságot szeretném rövidebbre venni, akár csak néhány centivel, de megkurtítani, és visszafordulni a régi energiákhoz. Nekem vannak barátok, akik nagyon hiányoznak, akik tudom, hogy megvannak, élnek, dolgoznak, csak bezárták magukat egy dobozba, amiről azt gondolják, hogy biztonságot ad nekik. Szeretném, ha kibújnának onnan, vagy ha lehet, akkor bebújok egy kicsit én is az ő dobozukba.
Ahogy az üzenetről beszélsz, abban van valami pozitív hangulat, reménysugár, ehhez képest a kisfilm témája még mélyebbre húz. Nem is lehet pontosan kódolni a kapcsolódást.
Nem akartam egy demagóg, megmagyarázós klipet készíteni. Nem szerettem volna, ha a sorok, egy-egy képpel vannak alátámasztva. Készült egy grafikai vázlat, egy ötlethez. Amikor megláttam, hogy szinte még az „A” betű is meg van rajzolva, akkor hátraléptem, nem azt kerestem.
Tóth Barnabás kisfilmjét, az Elmenetelt ismerem, láttam régebben, és Barnával is baráti viszonyt ápolunk. Egyik este dúdoltam a dalt, és egyszerűen beugrott ennek a filmnek a képvilága, tartalma. Gyorsan, gép mellett összenéztem-hallgattam a két anyagot és megszületett a döntés. Barnát megkerestem, vázoltam neki az ötletet, és nagyon gyorsan meg is érkezett a reagálás, hogy használhatom a filmet.
Az Elmenetel valós üzenetéről nem posztom nyilatkozni. A képi világ alapvetően egy abortusz beavatkozás bemutatása. Tudom, hogy ettől sokkal mélyebb gondolatokat fogalmaz meg eredetileg. Azok a képek, amik ebbe a bizonyos másik dimenzióba viszik el a filmet, azok kimaradtak a klipből. Így is elég megterhelő, ezzel a témával szembesülni.
Tisztában vagyok vele, hogy lesznek olyanok, akik megbotránkoznak azon, hogy hogyan lehet ehhez hozzányúlni, én azonban azt gondolom, hogy nem állásfoglalásról van szó. Szóval én nem mondom sem azt, hogy szabad, sem azt, hogy nem. Letettem egy témát az asztalra, ami mélységében éppen úgy magában hordozza a reményt, az elengedést, a fájdalmat, mint a dal.
Az Üresen maradt lapok videoklipet is kapott, ami ez esetben nem egy, a dalhoz forgatott képi világ, hanem a fiatal rendező, Tóth Barnabás Az elmenetel című kisfilmjének feldolgozása.
‘Barnát nagyon rég óta ismerem, és filmjeit is láttam. Amikor a dal elnyerte végleges változatát, egyszerűen beugrott ez a film, és nagyon gyorsan egyértelművé vált bennem, hogy a képnek és a zenének találkozni kell. Barnától az engedélyeket megkaptam a feldolgozásra, és nagyon gyorsan el is készültem a vágással. A képi világ minden bizonnyal megosztó lesz, de azt gondolom, hogy mernünk kell témákat letenni az asztalra. Nyitottabban gondolkodó társadalmakban nem probléma, ha társadalmilag érzékeny témák kerülnek elő, mi még szeretünk struccként létezni.‘
