Kiadó: DARK ESSENCE / Írta: MILÁN PÉTER / 9
Az 1992-ben alakult Helheim a norvég színtér egyik veteránja, azonban nemhogy nem érezhetők náluk a fáradás, a kifulladás jelei, de éppen az utóbbi 10-15 évben kezdtek megerősödni, terjeszkedni kreativitás terén, amit ékesen bizonyít a legutóbbi 5-6 lemez. A két előző album, a 2021-es WoduridaR és a 2019-es Rignir különösen erős volt, örvendetes, hogy a minőséget továbbra is szilárdan kézben tartja a kvartett.
HrabnaR/Ad Vesa címmel jelenik meg hamarosan a Helheim tizenkettedik albuma, amely egy sajátos koncepció jegyében egy split, amit a zenekar saját magával készített. A Helheim megkettőzte magát, vagyis az első négy számot a bőgős/énekes V’gandr jegyzi, a második négyet pedig H’grimnir gitáros. Ennek megfelelően érezhetők különbségek az LP/CD két fele között, egyszersmind világos, hogy a Helheim két arculatáról beszélünk, ezek szerves egységéről.
Mint a korábbi lemezeknél, ezúttal is dicséretben kell részesítenem a kiváló hangzást: ez a nyers, érdes, ugyanakkor minden hangszert kitűnően láttató, organikus megszólalás a par excellence black metal-hangzás. A gitárok mellett külön öröm hallani V’gandr mennydörgő basszusgitárját, amely sokszor szinte szólószerephez jut egyes részeknél. Koncerteken is elképesztő erővel tud megdörrenni V’gandr bőgője. A zenei részt pedig élmény hallgatni. Az olyan dalokban, mint a Livsblot, a nordikus black metal parázs gitárjátékkal, betétekkel, színesítésekkel, váltásokkal, dallamszövevényekkel tálaltatik – elsöprő erő találkozik észak szellemével, hatalmas hangulatokkal és a határok folyamatos átlépésével. Hódítók zenéje ez!
A Helheim rendelkezik azzal a plusszal, amivel sok black metal zenekar nem. Mert tipikus tremolózást véghezvinni, blastbeateket püfölni, rikácsolni sokan tudnak, míg sok efféle mezei BM-banda klisét klisére halmoz, a Helheim a színvonalat folyamatosan magasan tartja, és még akkor sem fullad unalomba a játék, nem válik stílusgyakorlattá, amikor szélsebesen játszanak, mint pl. V’gandr dalaiban – lásd pl. a Mennesket Er Dyret I Tale-t, melyben remek témák hallhatók a dal teljes terjedelmében. Sokszor olyan érzés a lemezt hallgatni, mintha a ’90-es évek legjobb norvég BM-lemezeit hallanám: mai erővel és érett alkotói készséggel elevenednek meg újfent eme irányzat erényei.
Az album második fele, H’grimnir szerzeményei, „megfontoltabbak”, nem olyan gyorsak, a dallamok még hangsúlyosabbak, és tán valamivel több a kísérletezés is, de jól ismerjük a Helheim ezen oldalát. Nagyon jók a felvilanásszerű kis díszítések, effektek, amelyek pluszt adnak az adott dalrészlethez. Ilyen pl. a Fylfgla, de H’grimnir olykor tisztább éneklésre is ragadtatja magát. Ugyenezen dal kórusrészei roppant üdítőek! Nem szükséges mind a nyolc számot kiemelni, az egész album önmagáért beszél. Ugyan jó black metal már a világ számos pontján születhet és születik is, amíg olyan zenekarok emelik fel a zászlót, mint a Helheim, telve kreatív energiákkal, ötletek ármádiájával, a hangulatteremtés, a kompozíciós készség ilyen szintű kinyilvánításával, addig Norvégiában nem huny ki az északi fény.
–
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)
