HELFRÓ
Helfró
(Season Of Mist/HMP)

AHelfró új név a black metal világában, a 2017-ben alakult duó mindkét tagja az Ophidian I-ból érkezett, ami teljesen más közegben mozog. Mivel izlandiakról van szó, nem volt nehéz összetalálkozni a black metallal; megalakult a Helfró, melyben Ragnar a dalszerző/dobos/énekes, Símon Þ pedig a gitáros/bőgős/énekes.

Azenekar nevével megegyező című debütalbum 2018-ban már kikerült a Bandcamp-re, de idén a Season Of Mist jóvoltából rendes kiadást is kapott CD-n és vinylen. Eredetileg egy hétszámos, bő félórás anyag volt a Helfró, azonban a SOM-kiadást megtoldották még egy tétellel. Nem az album végéhez csapták hozzá, hanem ezzel kezdődik a lemez: ez az Afeitrun, amihez videó is készült.

AHelfró egyáltalán nem kötődik a szigetország kapcsán megismert black metalhoz, a duó másképp műveli ezt a zenét. Míg Izland legtöbb zenekara nagyon nyers hangzással ellátott kakofonikus, tömény káoszműveket állít elő, tele disszonáns témákkal, addig a Helfró kristálytiszta hangzású, szinte precíziós black metalt játszik, amely egyértelműen bizonyos norvég csapatokkal áll rokonságban. Akimondottan csiszolt hangzás, a feszes gitárjáték, a tremoló-pengetések, s az egész összkép leginkább a Keep Of Kalessin stílusát idézi fel, de a komplexebb megközelítésű, csavarosabb Mayhem sem áll távol a Helfró zenéjétől (tehát nem a Daemon album).

Nagyon intenzív a játék, akár a rendkívül gyors témákról, akár a hasonlóan kíméletlen tempójú gitártekerésekről van szó. Ahogy már többször leírtam, én az ennél jóval „koszosabb” hangzást szeretem, azonban érdemes volt beleásódni az albumba, többször is leforgatni, mert tisztán hallatszik, hogy Símon Þ nem szenved hiányt ötletekben: a jellegzetesen északi (norvég) stílusú témákat precízen pengeti, s a számonkénti elég nagyszámú gitárriff, – dallam sem szegi nyakát az anyag elsöprő iramának, erőteljes mivoltának.

Helyenként annyira szövevényes a zene (pl. Þegn Hinna Stundlegu Harma), hogy egy-két hallgatás alkalmával aligha lehet átlátni, mi is történik a sűrű hóvihar közepette, de az ezt követő Hin Forboðna Alsæla egy fokkal tán kitisztultabb; az energiaszint hasonló, de tán követhetőbbek a témák, és néhány kórus is emeli a hangulatot. Egyébként ének gyanánt magasabb és mélyebb extrém tónusban egyaránt megnyilvánulnak az izlandiak.

Időt kell hagyni az albumnak, mert beváltja a hozzá fűzött reményeket. Irányadóként még említenék pár norvég zenekarnevet, amelyek hasonló úton járnak: Iskald, Nidingr. Igazi észak-európai black metal ez, nagy hangsúllyal a zenei tudáson, a témafűzés kidolgozottságán, az erőteljességen, s ezek mellett az a hangulat sem hiányzik, amitől annyira ellenállhatatlanok ezek a bandák.

AHelfró névvel számolni kell.

M. P. 8

HELFRÓ – Helfró (a 2020-as album)