Kiadó: SVART RECORDS / Írta: MILÁN PÉTER / 8
A 2005-ben alakult Havukruunu a rendkívül kiterjedt finn black metal-mezőny képviselője, nem is akármilyen részvevője. Nem tekintettem át tüzetesen a diszkográfiát, de a 2020-as Uinuos Syömein Sota egészen remek album. Olyan a zene, mintha egy gyorsabb, intenzívebb Moonsorrow szólna – mellesleg a Moonsorrow is adhatna magáról életjelt –, nem mintha a nevesebb csapatnak ne lenne sok szélsebes dala. Azonban a Havukruunu nem merő stílusgyakorlat, nem pusztán a műfaji kliséket rakja egymás után, ugyanis a nevezett album telis tele van parázs dallamokkal, amelyek az említett Moonsorrow-nak is becsületére válnának. A Tavastland a finnek negyedik sorlemeze.
Lehet, hogy keveset hallgattam, lehet, hogy nem éreztem rá kellőképpen, de az idei album nem tűnik olyan méregerősnek, mint 2020-as elődje. Nyilván nem gond, hogy nem ismétlik meg annak irányvonalát, nem olyan jellegű epikus himnuszok sorakoznak az 53 perces Tavastland anyagán, s ugyan a minőséget most sem lehetne megkérdőjelezni, és a dallamok egy része is nagyon jó – pl. Havukruunu ja Talvenvarjo -, összességében némiképp elmarad az új mű az előző mögött. Nem vitás, a tűz ott lobog a zenészekben, erről kezeskedik pl. a címadó tétel, de most mintha a nyerseségre még nagyobb hangsúlyt helyeztek volna. Ebben nincs semmi meglepő, a finnekre mindig is jellemző volt a féktelenség, minden szabály áthágása, sokszor a komplett őrület zenei kinyilvánítása, azt hiszem, bőven tudnánk finn neveket említeni a black metal területéről.
Lehet, hogy idővel érni fog az album, hiszen az említett címadó szám epikus részei is megkapóak, vagyis dalszerzés terén nem tapasztalható gyengélkedés. A Havukruunu világát a black metal elemi ereje, zabolátlansága adja, és a rendkívül erőteljes keretként funkcionáló népzenei motívumok. Sokszor olyan kórusokat hallhatunk, amelyeket sehol máshol, nevezetesen mintha a falu apraja-nagyja fakadna dalra egy-egy izzó hangulatú kórus előadására. A black metal elementáris világába injektálva roppant hatásosnak mutatkoznak ezek a szélviharokkal birokra kelő melódiák. Vásári folk-metal-bohóckodásról szó sincs. Ez orkán és szélvihar, perzselő zsarátnok és telivér harci kedv. A finn nyelv használata még hozzáad az összképhez egy kis extra barbárságot.
A Tavastland és az elkövető Havukruunu a black metalba ágyazott dallamos pergőtűzzel, a szinte túlcsorduló életerő vadságával bájolja el a hallgatót. Mindez az új albumon is szépen kibomlik.
